offshore of words

  ‘That leads up to what I’ve really often wanted to ask you’ Richard went on. ‘It seems to me you find it quite easy to put your feelings into words.’
‘Yes.’
‘And Maurice?’
‘I don’t. I’m amazed at the amount people talk, actually. I can’t for the life of me see why, if you really feel something, it’s got to be talked about. In fact, I should have thought it lost something, if you follow me, if you put into words.’
Richard looked anxious and Nenna saw that he really thought that he was becoming difficult to understand.
‘Well,’ she said, ‘Maurice and I are talkative by nature. We talk about whatever interests up perhaps for the same reason that Willis draws it and paints it.’
‘That’s not the same thing at all. I like Willis’s drawings. I’ve bought one or two of them, and I think they’ll keep up their value pretty well.’
Beyond Battersea Bridge the light, between grey and silver, cast shadows which began to follow the lighters, slowly moving round at moorings.
At a certain point, evidently prearranged, for he didn’t consult Nenna and hardly glanced at the banks, Richard put about, switched off the engine and hauled it on board. Once he had fitted in the rudder to keep the dinghy straight against the set of the tide he returned to the subject. A lifetime would not be too long, if only he could grasp it exactly.
‘Let’s say that matters hadn’t gone quite right with you, I mean personal matters, would you be able to find words to say exactly what was wrong?’
‘I’m afraid so, yes, I would.’
‘That might be useful, of course.’
‘Like manufacturers’ instructions. In case of failure, try words.’
Richard ignored this because it didn’t seem to him quite to the point. On the whole, he disliked comparisons, because they made you think about more than one thing at a time. He calculated the drift. Satisfied that it would bring them exactly down to the point he wanted on the starboard side of Lord Jim, he asked -
‘How do you feel about your husband?’
The shock Nenna felt was as great as if he had made a mistake with the steering. If Richard was not at home with words, still less was he at home with questions of a personal nature. He might  as well capsize the dinghy and be done with it. But he waited, watching her gravely.
‘Aren’t you able to explain?’
‘Yes, I am. I can explain very easily. I don’t love him any more.’
‘Is that true?’
‘No.’
‘You’re not making yourself clear, Nenna.’
‘I mean that I don’t hate him any more. That must be the same thing.’
‘How long have you felt like this?’
‘For about three hours.’
But surely you haven’t seen him lately?’
‘I have.’
‘You mean tonight? What happened?’
‘I insulted his friend, and also his friend’s mother. He gave me his opinion about that.’
‘What did your husband say?’
‘He said that I wasn’t a woman. That was absurd, wasn’t it?’
‘I should imagine so, yes. Demonstrably, yes.’ He tried again. ‘In any ordinary sense of the word, yes.’
‘I only want the ordinary sense of the word.’
‘And how would you describe the way you feel about him now?’ Richard asked.
‘Well, I feel unemployed. There’s nothing so lonely as unemployment, even if you’re on a queue with a thousand others. I don’t know what I’m going to think about if I’m not going to worry about him all the time. I don’t know what I’m going to do with my mind.’ A formless melancholy overcame her. ‘I’m not too sure what to do with my body either.’
It was a reckless indulgence in self-pity. Richard looked steadily at her.
‘You know, I once told Laura that I wouldn’t like to be left alone with you for any length of time.’
‘Why did you?’
‘I don’t know. I can’t remember what reason I gave. It must have been an exceptionally stupid one.’
‘Richard, why do you have such a low opinion of yourself?’
‘I don’t think that I have. I try to make a just estimate of myself, as I do of everyone else, really. It’s difficult. I’ve a long way to go when it comes to these explanations. But I understood perfectly well what you said about feeling unemployed.’

/Penelope Fitzgerald – Offshore/

ami jó van az életben, az vagy hízlal, vagy erkölcstelen, vagy káros

a politika máshol is…

The government today announced that it is changing its symbol for Parliament to a CONDOM, because it more accurately reflects the government’s political stance….   A condom allows for  inflation, halts production, destroys the next generation,  protects a bunch of dicks, and gives you a sense of security  while you’re actually being  screwed!
Damn, it just doesn’t  get more accurate than  that!

Muppet Show

Teljesen meglepődtem, hogy 98%-ban értettem elsőre, hogy miről dalolnak, jajj, ez most olyan jól esett. Akkor most tolhatom tovább a mérföldkövet, hogy legyen mit elérni legközelebb.  Tegnap volt először olyan, hogy az angol kollégáim rám szóltak, hogy ‘kérdezd ezt még egyszer, helyes nyelvtannal’, naháp, ez is olyan meglepő volt, mert eddig soha de soha de soha nem mondták meg, hogy mit  mondok rosszul és hogyan kellene. Csal szimplán megértették, vagy amikor kiejtésbeli hibám volt, önkéntelenül utánam mondták a jó kiejtéssel, én meg utánuk, így papagájkodtunk. Na de most eljutottunk ahhoz a mérföldkőhöz, hogy már koncentrálnak arra, hogy javítsanak. Fel is tűnt nekik, hogy meglepődtem, aztán gyorsan meg is kellett magyaráznom, hogy miért. Mert hogy eddig ők soha ilyet nem tettek, minden nyaggatásom ellenére sem. Na és mi volt a válasz? Hát hogy ők már a barátaim (!) és értékelik, hogy keményen tanulom az ő nyelvüket és akarják, hogy még jobb legyek. Háát.

Egy éve és két hónapja dolgozom velük. Most jutottunk el oda, hogy barátkozni szeretnének. Eddig csak haverkodás és együttdolgozás volt. Azeszem megáll. Most. És a háttérben meg már ott van, hogy a következő hét után már nem leszek itt. Vagy talán még egy ráadás hét jut…

Persze ha meghívnám őket a lakásomra inni vagy enni őket, akkor még nem jönnének el. De már meghívhatom őket a pubba, hiszen már barátok vagyunk. Ezt mondták, ez van.

A muszlim kollégáim azt csinálják, hogy mindenki bátyám-húgom, két heti ismeretség vagy együttdolgozás után már invitálnak a családhoz enni (ők nem isznak hivatalosan alkoholt) és bemutatnak az egész ott lévő rokonságnak, megy a trakta agyba-főbe. De ők nem barátkoznak, az a státusz csak nagyon szűk körnek van, szinte csak gyerekkori cimboráknak.

A magyarok meg… a fenetuggya. Van egy köztes időszak, pár havi ismeretség kell, de aztán lehet együtt inni, meg inni, meg néha enni is.

Néha úgy meg tudok zavarodni ezek között a kultúrák között. A reflexszerű önkifejezés általában galibát okoz, vagy rosszat szólok, vagy jót akarok és valamiért mégis hülyének néznek. Persze biztosan azért, mert előbb beszélek és aztán kérdezek.

Mindig is tudtam, hogy a kérdező mondatokban van a legtöbb nyelvtani hibám angolból.

Mondjuk magyarul is.

amikor mar azt hiszem, hogy minden

elrendezodik valamerre, jon egy szel es felforgat mindent, na ma nem eleg, hogy uto-telihold van, a havi sarkany is itt van, meg azzal sulyosbitja a fonok a helyzetet, hogy kozeli etteremvaltas van kilatasban. O hogy az a… mondtam magamban es most akkor minden tervemet irhatom at. Illetve. Lehet megse. Hanem csinalok valami 180 fokos felfordulast, hehe. Na most megyek, ragyujtok, este torkoly, aztan majd mindjart csutortok lesz…
A sutes-fozes az egy hobbi, mar regen is joban voltam a fakanallal, csak a sutkerezeshez nem voltak meg a feltetelek, ugymint hely es kedv. De most osszejott, csak nemi ido hianyzik…meg par ures gyomor, mert ami most van, az neha keves.

a font 368 forintot ért ma

és tíz nap máris elfogyott az idei esztendőből. a múlt héten szombaton a drága főnököm beleolvasott a telefonomba, ahol is éppenséggel az étterem legnagyobb hazudozójának neveztem el őt, nem éppen baráti csetelés folyt egy harmadik kollégával és ról, aztán kellett egy nap és egy éjszaka, mire kimagyaráztam. irgalmatlan hosszú smsekben. és egyáltalán nem harapta le másnap a fejem. ma délután  7 perccel a műszakom kezdete után megkérdezte, hogy ‘hozzámjössz?’, nem megyek sehová, mondtam és még ezután se tépte le. sőt, csokit tömött…

na.

azt hiszem,  a helyzet, nyugalom, változatlan. Ennyit tett, hogy bejelentettem hivatalosan neki, hogy másik munkát keresek és felmondok a lehető leghamarabb.

 

esti

ha az uj ev vizzel kezdodik, azt jelenti, halak eve jon?

Reggel olyan vizzuhatag esett az egbol, hogy csak lestem, hat ilyet meg itt nem ertem meg, pedig. Szerencses modon a vasutallomas teteje alatt kapott el az egi viz, igy fizikailag nem aztam szarra, csak a vizpermetet nyomta a szel az arcomba, bar ez semmiben sem kulonbozik attol, amit szarraazasnak szoktam nevezni.
Tegnap sutottem ket tortat, egy simat es egy kakaos tesztasat, aztan lekvar es tejszines krem ment bele. Maga a sutes nem sok ido, de a kremezes es a csokiboritas… Es ma reggel a szeleteles… Ki kell talalnom egy uj, idomento technikat :) aztan bevittem az etterembe, a kollegak meg felfaltak seperc alatt. Nna. Ezert megerte :)
Most eppen buszozok a belvarosba, a Waterloo Bridge-rol lottem egy kepet, London vihar utan. A shoppingolas a nagy Sale-ben meg csak most kezdodik…

a január akkor most elkezdődött

a szilveszter este a londoni tüzijáték megtekintésével, aztán pálinkabontással (tokaji aszútörköly, élni tudni kell) és pogácsával kezdődött, kis hamburgerezés Brixtonban, a régi éttermemben (hajjajj rock’n'roll volt, rég jártam már ekkora tömegben) folytatódott, majd jó magyar szokás szerint pálinkázással fejeződött be, áldomás 2012-re.
Majd jött a lencse.
És ma meg felfrissülésként megint tortát sütöttem. És beszéltem a szomszéd macskához, aki már egészen szép haladást mutat fel a magyarul értés tekintetében. A tekintetében látom a vágyat, amikor lengetem a sültcsirke csontját előtte, mondom neki, cicc, gyere ide és jön. Nna. Országimázs.
A bécsi újévi koncertet majd levadászom az internetről, idén kimaradt elsején, de volt helyette később egy kis Cecilia Bartoli és Vivaldi, majd Anna Netrebko és hogy a szent heteknek kellően magasztos vége legyen, meghallgattam négyszázhetvenötször Bach BWV592-jét és az örök favorit BWV593-at.
Nna. Lélekápolás.
A tortán a csokibevonat most éppen hidegszik, a macska megint itt jár, be kell hoznom a tálcákat a hátsó teraszról, a nap többi része csendes 5 fokos szárazságban telt. A maradék fehérbor meg jó lesz fűtésnek. Hát ha az év többi része is ilyen konyhamániás lesz, az jó lesz, már csak valami szexet kell összehozni, a többit majd megvesszük…
és nem fogadom meg, hogy.

boldogulj évet kívánok

bárkinek, akinek szüksége van rá, meg amúgy is, csak mert a régi mindig rosszabb, mint az új, amit várunk, vagy ez is csak amolyan fogyasztóitársadalom beütés? Azért legyen az új jobb, tűnjön el a régi rossz és a borbúzabékességből legyen meg mind a négy!

A magyar hírektől elborzadtam, bár az is lehet, hogy túlságosan egyoldalúan tájékozódom, csak a nekem kedves hírportálokról olvasok cikkeket és nem nézem a m1-et vagy a dunatévét, pedig jön az interneten, bár volt olyan téma is, amit előbb láttam meg a bbc news-ban mint a zindexen. Kedves országom, kedves Magyar Álomköztársaság, kérlek szépen, csinálj valamit, ami kicsit közelebb van a józan észhez és itt van a jelenben, nem a múltban és előbbre mentek, nem hátra, az új esztendőben. Nem fogadom meg, hogy nem nézem a híreket, csak azt, hogy ritkábban. Tudom, még tájékozatlanabb leszek, de. Azt is remélem titkosan, hogy a világ összes országába érvényes piros útlevelemet nem fogják államosítani és maradhatok még egy ideig itt, mint legális eu-állampolgár. Bár ha jól viselkedem és rászokom a teázásra teljes szívemből (érezd országom a komolyságot, én, a koffeinista!) tejjel és kis cukorral, akkor alattvaló is lehetnék cirka három év múlva, mielőtt a magyar álomkirályság beköszöntene. És akkor amikor majd a választás ideje eljön, fogom a mérlegem és.
Na hát politikailag kicsit zűrős a zújévi kívánság, családilag a szokásos, barátilag meg csak annyi, hogy aki teheti, jöjjön ide, aki meg nem, azt meg jól meghívom!
Személyes jókívánságokat és fogadalmakat meg nem, mert úgy látom, azzal nincs baj és vesződség, tavaly se fogadtam meg semmit és milyen jó lett a vége haha szóval nincs extra lelkiismeret-furdalás a meg nem valósított dolgok miatt, csak az elszalasztott lehetőségek, na azok ne lennének olyan számosan… ennyit a “magyar vagyok, anyázok” génekről, ezek meg olyanok, hogy a nemottlakással sem múlnak el.
Hm, mi van még?
Közben felmegyek az emeletre, hozok egy villanykábelt a laptophoz és bekapcsolom a sütőt, megint torta lesz, ha már…

károlycsont

Szóval az úgy kezdődött, hogy… ja nem is, hanem egy héttel korábban már el kellett dönteni, hogy ki mikor és hogy a bevásárlás és a lábosok meg az időzítés, mert mindegyikünk össze-vissza agyondolgozta magát az ünnep előtti hetekben. Még december elején elintéztük a nehéz tárgyak nagybevásárlását (Sainsbury’s házhozszállítós technikával online), tehát a mázsa lisztek és a fagyott cupákok már a fagyasztóban figyelve ádventoltak. Közben sikerült elintézni a lakótársak költözését, huhh, nagy kő le… kemény menet volt és nem is probléma-mentes, de már túl vagyunk a sokkon.
Kanyarodjak csak vissza a konyhába, mert ez a karácsony most is ott volt, a huszonötödikei szabadnap kavarással, keveréssel, kenegetéssel és nyam nyam telt el. Jó volt. Ott kezdődött, hogy megbeszéltük a menüt (a szokásos halat és pulykát és a köreteket) és ráadásképpen még azt is, hogy mivel a jesszuska hozott egy új tortasütő formát a háztartásba, hát akkor megejtem a próbasütést, hál istennek hogy a lidl-ben két hete felfedeztem az akciós tárgyak között azt a rózsaszín izé műanyagot.
Aztán persze hogy fordítva csináltuk, Babi néni intézte a szentesti vacsorát, én meg a következő napit a következő nap… így nem lett esti hal, hanem a szárnyas, de roppant jó volt így is, még sikerült időben beesni a fa alá. Ja de sokat locsogok…

LEgelőször is ittunk a félig üres (végre) lakás egészségére, aztán megjött a jesszuska, kicsit csilingelt is és boldogságosan játszottunk a legújabb társasjátékkal, ez már amolyan hagyomány lett. Tavaly volt a London Underground Game, idén egy Harry Potter Cluedo, és még fent figyel egy nagy doboz Scrabble is, tehát kint eshet és fújhat, bent jó. Az első képen látható ausztrál vörösbor jó volt, erős és egészen nagyon hasonlított az otthoni kékfrankos-bikavér világára, még jó, hogy sokat ettünk előtte és nehezet, így volt munkája odalent.
A második illusztráció a forró halas cuccot mutatja, a kép szerint forróbb mint jobb, de szerintem meg pont fordítva. Ez az étel is már hagyományszámba megy, meg persze a miénkbe is. Fishermen’s Pie, halászok vacsorája.

És akkor a torta, a brandy-krémes tejszínnel és pirosbogyós lekvárokkal megtöltve, az jó lett. Amikor harmadnap vittem be az étterembe, kábé tíz perc alatt felfalták, de itthon is gyorsan megkeskenyedett a tányéron fekvő darab.
És megittunk minden maradék piát, hogy ne hagyjunk lezáratlan dolgokat az új esztendőre, meg hát a fűtésen való spórolás is… Hó nincs, meleg volt, tizenpár fok, csak esett egy kis eső, de hát ezt elkerülni nem, csak megszokni lehet. A két ünnep között volt ebből amúgy is a jegesszeles-sötétesős időszak, maradék pálinkával túlvagyunk, ma meg ragyog a nap odafönt és véletlenül zokni nélkül jöttem ki a kertbe és nem fáztam, csak a kezem, pedig abban forró kávés bögre volt, ki érti ezt, nem tudtam, hogy a viking géneket fel lehet szedni puszta ittlakással is…

horror :D

Találtunk egy mumifikálódott egeret az álmennyezet alatt. Vagy nem kapott elég kaját, vagy evett valami hamburgert…

egy kis játék

Created by Oatmeal

Created by Oatmeal

Az év utolsó hónapjába léptünk

Túl vagyok egy jelentős hosszúságú szabadnap-halmazon, három nap burgertelen lét, főként alvással, némi császkálással és egy remek Madame Tussaud’s-látogatással töltve.

Mindjárt mennem kell vasalni, aztán bele a munkába, a pénzt keresni kell, jól el szokták dugni.

A november vége amolyan hullámvasút volt, volt egy remek baráti hétvége, szanaszét kirándultuk magunkat a városban és városon kívül, majd jócskán akadt cider az elsivatagosodott májunkra. És egy kis téli csodaföld, a Hyde Park téli attrakcióját jártuk be keresztül-kasul, Winter Wonderland.

Közben a házban háborús övezet alakult ki, van lakótársunk, aki úgy elbunkósodott, hogy mi többiek ökölbe szorult aggyal gyűltünk össze és döntöttünk, menjen a fenébe. Vagy még melegebb éghajlatra. Erőszakos veszekedés lett a vége, most éppen még mindig a közepében vagyunk, a kedélyek borzonganak, gyomorgombócok is vannak, de végre kialkudtunk egy végső határidőt, január 15 lesz az a nap, amikor egy nagy Megszabadulás-partival ünnepelünk.

Az éttermi (v)iszonyok baráti incselkedőssé fajultak, minden józan megbeszélés ellenére. Teljes a káosz. Jön a karácsony és már megint dolgozni kell, nagyon, a legforgalmasabb időszak közepén… és mi történik? Zeng az étterem a veszekedésünktől, aztán hirtelen összeröhögünk és minden megy a legnagyobb rendben. Hogy ki tudja ezt követni?! A végső elhatározásomat már közöltem Vele, persze határidő nélkül, ó, gyávaság hegye, de keresnem kell egy másik munkát, hamarosan, egyszercsak, jobb lesz minden téren. Don’t do this – válaszsikoltás, aztán dekoltázs és minden nyál csorog tovább, jaj, kurva mágnes :))) Erről most nem bírok írni, de meg kell oldjam valahogy, mielőtt…

Ja és mondtam, értem én már a politikáját, egy jó veszekedés után még a szex is édesebb… (a napirajz is megmondta még régen, keresd a lebbencs.jpg-t), válasza egy ronda nézés és röhögés, mi nem csinálunk ilyet. Aztán majdnem megvert miattam egy fiút, aki háromszor hegynyi… ki érti ezt. én nem.

Január 11-én céges karácsonyi buli lesz. Erős leszek, tizenöt négyzetméteres körzetébe se megyek.

Közben volt kollégák Brixtonból vízummegkönnyítési házasságra próbálnak rávenni, erős zaklatós stílusban, kétszázhatvannégyszer mondtam nemet, de még mindig jön a telefonhívás, sms… Nem bízom ebben a paki bizniszben, nna.

És a napokban olyan hideg lett, hogy elfogytak már a celziusz-fokok is, már csak 13 fahrenheit maradt…

London beöltözött a karácsonyi elvarázsolt jelmezébe, gyerünk vásárlás!

 

Busszal Londonban

http://spottr.hu/2011/11/15/buszos-tura-londonban/

eembereeek, alszanak? alszunk!

This slideshow requires JavaScript.

egy rövid és nedves délután Brightonban

csak úgy, mert már sirályvisításra volt szükségem és apró homokkal teli szélfújásra. az eső, illetve a drizzle az már csak egy kis ráadás, mert hogy Londonban éppen hétágra sütött, 35 km-re délebbre meg pont nem, ez félúton sikerült realizálnom. a vonatból. egyébként jó volt.

instagram a mai felfedezés és az ide készült kis izék

Bartók Béla szobra a South Kensington metrómegálló mellett, közel a zeneszerző házához, ahol lakott egyszer egy kis ideig. Meglepő, de kapott a kék kerek táblából egyet a mi zeneszerzőnk, mint aki az angol kulturális örökség része… nahát, ezek az ángliusok örülnek minden híres embernek, aki betette a lábát a földjükre… :)

Középkori angol ablakszerkezet, a Victoria és Albert Múzeumban van kiállítva, Ablakos barátnéimnak sok szeretettel!

A szomszéd park (Streatham Common) egy késő tavaszi állapotában, kora reggel buszról, álmosan.

Ez utolsó kettő pedig ma délután készült a Canary Wharf-on, a Cityben. A legnagyobb felhőkarcolók lábainál csatangoltunk.

egy csendes héten

Hosszú története van az iPhonomnak, kezdeti lelkesedés, majd az újabbnál újabb operációs rendszerek  miatt – mit tehetnék a nagy almás marketing nyomásnak ellent? jön a kötelező frissítés mindig – lelassult a dög és egyre csalódottabb lettem miatta. Majd aztán a tavalyi magyarországi kalandozásom alatt sajnálatosan el is veszett, na a letiltási és a biztosítási mizériát nem kívánom senkinek. Aztán jött a Blackberry és hát majdnem maradéktalan a szerelem vele, már csaknem fél éve. Közben jött a hír, megkerült az iPhone, a karácsonyfadíszítés miatti szobaátrendezéskor kibukkan a fotel alatti poros magányából, utána hónapokig várakozott egy böröndben, míg végül ismét megérezhette az ángliusföldi ködött. Egy jailbreak – nem száz százalékos – fertőzése után most telefonképessége nélkül megint a zsebemben közlekedik.

Fotózásra és zenehallgatásra használom, na meg ha sikerül, ebook olvasásra. Az otthoni és a városi ingyenes wi-fi-vel egészen hasznos még mindig. Az effektes új képecskéimet a facebookon már terjesztem, de ide is felfigyel a jobban sikerültjéből pár, csak hogy el ne felejtsem.

Hát a nagy kavarodásnak most egy csendes kis vége lett, hála, vagy nem hála, a fönökömnek. Az idei esedékes szabadságokból ugyan nem tudtam a maradékot teljes terjedelemben kivenni, de amit most kaptam, az nagyon jól esik. Masszív semmittevés, némi házimunka, erőteljes angol nyelvtanozás, olvasás, főzés és a kütyükkel való szöszmötölés, az eső figyelése és kis mászkálás a napi program. Babi néni meg is kérdezte egyik nap, talán kedd lehetett, hogy ugyan mit csináltam egész nap – délután találkoztunk, ő már elfáradt három izgága és nagyszájú kiscsaj bébiszittelésétől, na erre hát azt sikerült kihámozni – kávégőz is igencsak csökkentett módon jön, lassú lettem, na – hogy a legjelentősebb és legerőteljesebb tevékenység az volt a napban, hogy felkeltem a ágyból. A többi csak úgy szöszmölés.

Halomban áll a kivasalatlan uniformis, de még egy napot ráér, valahogy nem akaródzik felhívni az éttermet, mikor megyek legközelebb, mi az új beosztás. Majd szólnak úgy is… Ehelyett megnéztem egy finn nyelvű filmdrámát a gyerek-vagy-kapcsolat témában, angol felirattal, jajj, hát az a nyelv! Voltak részek, ahol röhögtem, milyen viccesen is hangzik a finn anyázás… vajon egy idegen milyennek hallhatja a magyar nyelvet? Rögtön fel is bukkant bennem a kérdés. Jó volna egyszer meghallgatni, de magyarként ez nyilván lehetetlen, elgondoltam, hátha lehetne, de nem. Nem lehet, hacsak el nem felejtem az anyanyelvemet, uhh, abba is hagytam rögtön a gondolkodást. Az eyik főszereplőnőt Satu-nak hívják, nem kevésszer nevettem fel, ha hívták. A főszereplő öccse meg mintha Naftalin Ernő lenne ötven évvel fiatalabb kiadásban… megnéztem, a film nyert díjakat, meg hát nem egy mai darab, mindenesetre a díszletek dizájnja még ma is modernnek hat. Hiába, az északi stílus valahogy mindig a szabad kreativitást juttatja eszembe. Hát ezek a finnek mindenesetre jó arcok…

Legújabb felfedezettünk Russell Peters, Kanadában élő, angol angolt beszélő indiai stand-up komédiás, remek humorral és igencsak jó mimikával rendelkezű humorsztár. Pikírt és egyáltalán nem kedves humorával el tud szórakoztatni mindenkit, aki egy kicsit is otthon van a világ nyugati felének ezernyelvű kulturális katyvaszában, avagy leginkább megapolisz-világfalu érzéssel kevereg a gyökerektől távol. Hogy a paki akcentust milyen jól nyomja, mindig sikítozva röhögünk rajta, rátapint a hétköznapok lényegére. Tegnap este meg is néztük a legújabb sóját, vagyis hát a felét, mert hosszú volt és kellett ezt is emészteni, a megértett 80%-on így is kaptunk izomlázat.

Egyszer, még a kora tavasszal, voltunk egy helyi stand-up comedy-n a belvárosban, biztosan írtam róla, de most csak annyit, hogy az előadás után a női vécében beszélgetésbe keveredtünk a nézőközönség másik harmadával, ahol is olyan pozitív visszajelzést kaptunk a nyelvértésünkről, hogy azóta is rendületlenül nézzük a helyi humort az interneten. Elmeséltük ott, hogy egy-két éve jöttünk ide, tanulni, és hát megpróbáltuk ezt is… és tenyérösszecsapva álmélkodtak, hogy nahát, ez milyen jó már… hiszen a humor az talán a legnehezebb nyelvi próba. Nos, igen, ez így van, értettünk is majdnem mindent a szavakból, de hogy miért röhögött a többi, azt nem nagyon vágtuk… igen, hát a helyi eseményekre való reflektálás még hiányzott, a tévé és a közvélemény akkor még nem volt a barátunk. Még most se nagyon követjük az általános politikát, valahogy a burok megmaradt körülöttünk, de nem úszhatjuk meg, beszivárog a munkahelyekre és Russell Peters se hagy minket a babérjainkon kotlani. Újabb motivációs pont. Ez a pont – mondja az angol és arra gondol, ennek van értelme.

Érlelődik egy költözés egy London melletti kisvárosba, Babi bácsi új  munkahelyének vonzata az egész, de még semmi sem kristályos, csak a mágnes van ott a konyhaasztalon, az itteni lakótársak és a harmónia kicsit megbomlottak mostanában, illetve erre lehetett számítani minden társas együttlakásnál, csak eddig – nagyon sokáig szerintem – nem jöttek felszínre dolgok, ügyesen húztuk. Aztán majd áttervezzük persze megint és megint és újra, mert mindig minden nagyon gyorsan változik, ahogy a világ rendje van. Csak itt sokkal gyorsabb minden, mint odahaza.

Ami most nagyon távol van és nem szabad, hogy másik mágnes legyen. Ami jó volt, azt elhoztam.

Megnézzük Skóciát, ahogy majd kiviggyan a tavasz jövőre, április elején, próbálunk megint összehozni egy Mini Cooperes túrát, mint Stonehenge volt júniusban. Az olimpia miatt lesz nagy borulás mindenhol, kellene tervezni a jövő évi szabadságokat, lesz egy fejfájás még, mire kitalálom hétfőig… vagy be kell majd vetnem valam varázserőt, hogy ha módosítani kell később, elég bolond ötlet, hogy éves szabadságtervet fél évvel korábban leadjak.. hát azt sem tudom még, a jövő héten mi lesz… vagy valami, vagy megy valahová, jóféle székely beszólás szerint.

Arccal előre tehát, vége a homokba dugott struccpolitikának! – mondom magamnak, aztán most kibontottam egy dugicsokit, kacsintás…

csak roviden

Hát ennek is vége. Levonom a következtetést, a szerelmi élet nem nekem való. It is not my cup of tea – mondta az angol és elnyihogott a távolba bele.
Nna.
Szóval akkor most egy kis csokoládé és irány a park, a múzeum és a fényképezés.
Hétfön nagyon rövid lett a hajam :))

Venasszonyok nyara

Meglepoen forrosag van, izzad is az egesz orszag. A nyaron csak egy hetunk volt ilyen forro, a tobbit szepen beaztatta az egi viz. Most gyorsan meg lehet napozni es strandolni egy kicsit.
Ahogy visszajottem es tuljutottam a borondkiboritason, le is ugrottam Brihtonba, megszemlezni, tortent-e valtozas a parti kavezokban es a siralyok jol vannak-e.
Jelentem, everrythin all rright :)
Ordito a kulonbseg a ket orszag kozott. Zavarodottan es sajnalatosan vettem tudomasul a magyar hatranyt. Foleg a kozhangulatban es az arkepzesben. Hogy panaszkodni fognak a zemberek, arra szamitottam, de hogy ennyire… Meg hat a politika! A jovotlenseg parosult egy maszlagos csodavarassal, nem is meglepo ezek utan, hogy egyszer a csaladi asztalnal eles vitaba fajult egy nyugdijugyi eszosztas. Akkor kimondtam, amig ez igy folyik Magyarorszagon, addig nem megyek haza. Hat nem volt pozitiv a fogadtatas. Eg a hid mogottem.
Aztan itt… Itt kell most gyorsan kitalalni valami jo iranyt, mielott meg belefasulok a Bohocnal a munkaba, ott kisertetiesen ismetlodik a mult, azt pedig mar ismerem. A biztonsag miatt tartom meg magam ott, de be kell vallalnom egy kis kockazatot, leginkabb lelkileg, anyagilag a lassu lepesek a kogazdagsag fele mar jol mennek. Megkettozom az angoltanulasi tevekenysegemet, ev vegi cel egy max pontszamu TOEFL vizsga, csak ugy a magam gyonyorusegere. Es aztan johet a titkos terv megvalositasa, azt hiszem, erdemes lesz belefogni a forditasba vagy irasba ezen a nyelven.
Megsertodtem am egyebkent a magyar nyelvtudasomra, egyre tobb a helyesirasi hibam, ez lehet a sok internetes igenytelen szovegek olvasasa miatt es lehet attol is, hogy nem olvasok tul sokat most magyarul. Veget vetes celjabol hoztam magammal Esterhazyt, Tart es a kedvenc Hay konyvemet.
Valamint ideje egy ujabb nyelvet… Na jo, mielott teljesen megorulok, megyek kohogni es orrot fujni elobb, na ezt hoztam meg otthonrol, jo kis takonykor-fertozest.
Palinka segits!

Anyanyelv, ellenséges nyelvek

Anyanyelv, ellenséges nyelvek

Kezdetben csak egyetlen nyev volt. A tárgyak, a dolgok, az érzelmek, a színek, az álmok, a levelek, a könyvek, az újságok ezen a nyelven léteztek.
Nem tudtam elképzelni, hogy másik nyelv is lehetséges, hogy emberi lény kimondhatna olyan szót, amitén ne értenék meg.
Anyám konyhájában, apám iskolájában, Géza bácsi templomában, az utcákon, a falu házaiban éppúgy, ahogy a városban, ahol a nagyszüleim éltek, mindenki ugyanazon a nyelven beszélt, és soha fel sem merült, hogy valamiféle más nyelven is megszólalhatnának.
Mondták, hogy a cigányok, akik a falu szélén telepedtek le, egy másik nyelven beszélnek, de azt gondoltam, hogy az nem igazi nyelv, az csak valamiféle kitalált nyelv lehet, amin csak egymás közt társalognak, pont úgy, ahogy mi is ilyen kitalált nyelven beszélgettünk egymás közt Janó bátyámmal, hogy a kisöcsénk, Tila, ne érthesse meg, amit mondunk.
Azt is gondoltam, hogy a cigányok csak azért csinálják ezt, mert a falu kocsmájában is megjelölt poharaik vannak, az ő számukra kijelölt poharak, hiszen ki is akarna inni olyan pohárból, amiből korábban egy cigány ivott.
Mondták azt is, hogy a cigányok lopják a gyerekeket. Tény, hogy sok mindent loptak, de amikor a vályogból épített háyaik előtt elmentünk, és a sok-sok gyereket láttuk, akik a putrik körül játszottak, azt kérdeztük magunktól, minek is lopnának ezek újabb gyerekeket. Egyébként, amikor a cigányok a faluba bejöttek eladni a cserépedényeiket vagy a nádból font kosaraikat, akkor “normálisan” beszéltek, azon a nyelven, mint mi.
Kilencéves voltam, amikor elköltöztünk. Egy határ menti kisvárosba mentünk lakni, ahol az ottaniak legalább egynegyede németül beszélt. Nekünk, magyaroknak ez ellenséges nyelv volt, mert az osztrák uralomra emlékeztetett minket, ráadásul azok az idegen katonák is ezen a nyelven beszéltek, akik akkoriban megszállták a hazánkat.
Egy évvel később másfajta idegen katonák szállták meg az országot. Az orosz nyelv kötelező lett az iskolákban, a többi idegen nyelvet betiltották.
Senki nem ismerte az orosz nyelvet. A tanárok, akik korábban olyan nyelveket oktattak, mint a német, a francia, az angol, gyorstalpaló tanfolyamokon tanultak oroszul néhány hónapig, ezért nem igazán ismerhették meg ezt a nyelvet, és semmi kedvü nem volt azt tanítani. És persze a diákoknak sem volt kedvük oroszul megtanulni.
Részt vettünk tehát egy szellemi és nemzeti szabotázsban. egy természetes, önmagából adódó, nem szervezett passzív ellenállásban.
A lelkesedésnek ugyanezzel a hiányával oktatták, illetve tanultuk a Szovjetunió földrajzát, történelmét és irodalmát is. Egy igencsak műveletlen generáció került ki akkoriban az iskolákból.
Így aztán, huszonegy évesen, amikor Svájcba érkeztem, teljesen véletlenségből egy olyan városba, ahol mindenki franciául beszél, olyan nyelvvel szembesültem, amely tökéletesen ismeretlen volt a számomra. Itt kezdődött a harcom ennek a nyelvnek a meghódításáért, egy hosszú és ádáz küzdelem, ami egész életemet végigkíséri.
Több mint harminc éve beszélek, húsz éve írok is franciául, de még mindig nem ismerem. Nem beszélem hiba nélkül, és csak szótár gyakori használatával tudok rajta helyesen írni.
Ezért hívom a francia nyelvet is ellenséges nyelvnek. És van még egy oka, amiért így hívom, és ez az utóbbi a súlyosabb: ez a nyelv az, amelyik folyamatosan gyilkolja az anyanyelvemet.

/Agota Kristof: Az analfabéta/

drizzle hehe

Nezem az idojaras-elorejelzo programot a telefonomon es az azt talalta mondani, hogy a jovo het kedden Budapesten 40% eselye van a drizzle tipusu esonek. Hehe. Ez nonszensz, Magyarorszagon ilyen nincs is :) az a fajta egi viz, amely nem zapor, mert annal gyengebb, de nem is kod, mert annal ravaszabb, na ilyen csak a szigeten tud lenni. Nem latod hogy esik, megis borig azol. Az angliusfoldieknek ez csak olyan, mint a bolha a kutyan, egy labrazas es mar lehet is menni tovabb…

nincs tobbe sarkany-uzemmod

Avagy a karomkodasrol is igy szokas megvalni :) aztan persze hogy hamar tele lesz a persely es utana a helyhianyra valo tekintettel kezdodhet minden elolrol :)

Reuma ellen

Murphy törvénye és Rye Sussexben

Ugy alakult valahogy, ha a hazbol szabadsagra megy akar egy ember is, akkor a tobbieknek rengeteg tuloraja lesz es szinte nem is talalkozunk egymassal. Annak ellenere, hogy mas munkahelyeink vannak, ez a Murphy torveny mukodik.
Tehat.
Most nalam is beallt az extra melo, a Babi csalad a magyarorszagi szabadsagat elvezi, es hat szepen lemaradtam az esemenyek beszamolasaval.
A mult hetfon – rovid ket napos szervezomunka es otleteles utan – kirandultunk egy szep hetfot a Sussex megyei Rye varoskaba. Levonatoztunk, setaltunk egy jo nagyot es elveztuk a bekebeli angolsagos hangulatot. Millio kep keszult, ha egyszer hazaerek rendesen es a kollegaim is visszajonnek a szabadsagukrol – persze ok is ott vannak -, akkor felteszem ide a keptar linkjet, nemi magyarazattal.
Anyway egyebkent meg elek, es mindjart hetfo lesz megint, megyunk Moholy-Nagy retrospektiv kiallitasra, a fotoi most pont itt vannak Londonban oktober elejeig.

UPDATE

akkor hát itt vannak a képek: https://picasaweb.google.com/101645595198827931756/2011_08_15_Rye?authuser=0&feat=directlink

a fotókiállítás fáradtság miatt elnapolva, majd egyszer a következő hetekben…

ráadásul ramaty eső is volt, meg hideg.

Brighton chill out

az utca humora

http://pics.blameitonthevoices.com/082011/waterstones_tweet.gif

Egy twitter-üzenet következik, melyet egy Waterstones-alkalmazott küldött (a Waterstone’s az egyik legnagyobb könyváruház-lánc az Egyesült Királyságban):

“We’ll probably stay open. If they steal some books, they  might actually learn something”

a szabad fordításomban:

“Talán nyitva maradunk. Ha ellopnának néhány könyvet, még tanulhatnak is belőle valamit.”

a szerdai helyzet a nyugalom – Londonban

zajos éjjel volt a kedd éjjel, mindenfelől a városból szirénaszó hallatszott, a főbb utakon érezhető volt a rendőri jelenlét, minden városközpontban látszottak a rendőrautók és a nagy egyenruhás csoportok, helikopterek a levegőben, még késő éjszaka is hallhattuk a lakásból. A város keleti negyedében voltak még este összecsapások, aztán ma reggelre már semmi rendbontást nem jelentett a tévé. Bár néhol akadozik az internet, tippeljük, hogy nem véletlenül, a hivatalos BBC azonban már az összefogást és a rendőrség új taktikájának sikerét említi. A főpolgármester kérte a miniszterelnököt, hogy gondolja át a megszorításos csomagját és vegye ki belőle a városi rendőrség költségcsökkentését. A válasz nem sokat késett, azt mondta a kormány, hogy a jelen események mutatják, a rendőrségre szükség van és átgondolják, hogy hogyan lehet a pénzügyi helyzetüket megoldani. Hát ez itt így megy, persze majd meglátjuk a végén…

A facebookon rengetek önszerveződő csoport jött létre a rendőrség és a helyi közösségek támogatására, felerősödött a tiltakozók hangja, ráadásul a miniszterelnök olyat talált nyilatkozni, hogy elkapnak minden elkövetőt, akinek megvan az arca a kamerák által. Tegnap már láttuk, ez elkezdődött.

Most gyorsan megint elmegyek dolgozni, figyelünk, aztán maj meglátjuk. A mi éttermünk ép. Szerintem azért, mert pont az történt vele, mint a Harry Potterrel gyerekkorában :)