tumblr_n3u4smbi6l1rbl50no1_500.jpg

április 24, 2014 § Hozzászólás

Évfordulás, életfordulás – kísérteties hasonlóságokkal

március 3, 2014 § 8 hozzászólás

Március negyedikén este léptem angol földre, ezért aztán most ki fogok bontani valami jó kis italt és leülök, elszívok egy szivart. Így tettem az első diplomám megszerzésekor is, minden alkalommal, amikor – számomra – valami nagyon hihetetlen történt. number5.3
Számvetés is lesz, leginkább magamnak, de közben munka van, és a jövő ismét tervezés alatt…
Legelsőnek az jutott eszembe, hogy megtanultam ez idő alatt angolul beszélni, az, hogy közben folyamatosan hülyeségeket nyomok, az már csak a környezetem bűne :))
A “Ha ezt nekem korábban valaki mondja, hogy öt év múlva…” címke nagyon-nagyon sok dologra rá fog kerülni, nemcsak eseményekre, helyekre, hanem érzésekre is, gondolatokra, amelyeknek aztán kézzelfogható végeredménye lett. Sőt, remélem, kézzelfogható jövője is lesz.
Kultúrsokkal kezdődött, az úttörőtábor hangulatával, amely kitartott úgy három-négy hónapig, az első lakáscsere után az első hazai látogatókig még minden úgy volt, hogy nagy kaland ez az egész, millió újdonsággal és kérdőjellel is egyben. Az első hivatalos és fix munkahellyel, a lassan gyarapodásnak induló fontokkal a bankban, a csavargásokkal a rettenetes nagy városban és a turista top 10 megismerésével el is telt az első év olyan gyorsan, hogy szinte be se tudtam mindet pakolni a bőröndbe, amikor visszalátogattam családnézőbe.

Egy év után sikerült a harmadik lakásban végre úgy letelepedni, hogy azóta is itt esz a penész, volt kisebb kitérő, de állandó lakcímet nem változtattam, csak inkább mászkálási irányt. Lassan érik egy szobafestés…

Nagyon pozitív élményként ért London kulturális élete, már amennyit a nyelvi nehézségek ellenére be bírtunk szippantani belőle. A nyelvi nehézségek leküzdése napi probléma, talán még mindig, persze a formája jócskán megváltozott. A “mit mondott?” szintről – nem teljesen észrevétlenül, de érezhető szintugrásokkal – felmásztunk a “miért is mondta?” magasságba, szóval azt hiszem, a kitűzött cél első fele tehát megvan. Lassan egy éve lesz annak is, hogy belevágtam a második felébe – a helyesen és magas színvonalon való angolul fogalmazásnak – és most lassan ott is ölembe pottyan egy mérföldkő. E kitérő után vissza a kulturális élethez, a legtöbb nagy és híres múzeumot feltérképeztük (a többes szám itt a helyi magyar különítmény társaságát jelenti), némelyikben hazajáró vendégek lettünk, koncertek és kiállítások, valamint egyéb attrakciók mind kipipálva. A közepesen ismert helyekből is sokat meglátogattunk, bár még mindig nem mondhatom, hogy mindent láttunk, sose lesz ez, amúgy mert a város állandóan változik, meg még amúgyabban az érdeklődési körünk is, nem beszélve az anyagi helyzetről.

Az anyagi helyzetről is illik mindjárt számvetést készíteni, ezt kettős céllal teszem, egyrészt magamat figyelmeztetni, hogy messze még az első millió, másrészt azért az elköltött pénz nem volt hiába. A kemény megtakarítás helyett inkább a világjárásra jutott, egy jókora Skóciai körtúra, pár olasz vakáció, magyarországi kalandok és pár emlékezetes koncert van most a listán, ha majd alaposabban áttekintem, lehet az még hosszabb is. Komplett ruhatár-csere (kétszer is), számítógép-csere, három mobiltelefon, tablet, szemüveg, konyhai felszerelések – a gyorsmérleg. Autó nem, annyira nem fontos egyelőre. Utazás országon belül (vonattal és autóval is, London környéke egészen jó ismerősöm már) és két kis fényképezőgép elnyúzásával sokezer fénykép – na egyelőre az anyagiakról ennyit.  Vannak körülöttem olyanok, akiknél többet, másoknál kevesebbet értem el, de hát sok értelme nincsen a hasonlítgatásnak, mert nekem egyelőre ez oké, a többiek meg amúgy is más céllal kezelik a pénzüket. Azért annyit meg kell jegyeznem, hogy holnaptól ismét élő a célkitűzés: még magasabb életszínvonal kell, jövő- és nyugdíjtervezés, valamint az előre nem látható várható kiadások miatt.

A munkahely az egy zsákutca, a váltáson dolgoznom kell még egy kicsit, aztán nagy levegő… a többi megint olyan lesz, mint öt évvel ezelőtt, minden megtörténhet.

Voltak aztán események, amelyek bebizonyították, hogy vannak területek, ahol bizony korlátolt vagyok és le kell vetkőznöm az előző harmincöt év szokásait és gondolkodásmódját, mert sok értelmük nincsen. Élmények, melyek azt mondták utólag, hogy mennyire nem számít a magyar gyökér, olyan helyzetek is adódtak, ahol bizony számítottak, meg még az is bebizonyosodott, hogy van pár dolog, amelyben még jobb is vagyok, mint korábban képzeltem. Önismeretből egy jeggyel jobbat abszolváltam, hiába, ez a helyzet egész embert kívánt és kíván még mindig, szokásomtól eltérően, jelen kell lennem minden percben ebben az életben.

Jó pár ember megfordult és megfordul az ángliusföldi napjaimban, voltak akik hozzátettek az élményekhez, voltak akik persze elvettek, de sokat tanultam ezen a területen is. Könnyebben felismerem az idővesztegetőket és a szívfájdalmakat, arra is rá kellett jönnöm, hogy megváltoztak a prioritások is, a biztonság kérdésére is máshogy válaszolok most már. Ígéretes kezdést látok, évtizedekre.

Mi van még, hát nem is tudom, tanulmányok, tervek, véletlen események, kertben róka és mókus, a teát már visszavonhatatlanul tejjel iszom, keverem az angol szavakat a magyar mondatokba (igen, a londoni magyar nyelv lassan egy külön dialektus lesz, ahogy látom a kivándorlási tendenciákat) és otthon majd ezért szóljatok rám… a globális multikulti leginkább a konyhában ért utol, azért majd még tervezem, hogy a konyhán kívül is legyen tapasztalatom, kívánom, hogy inkább európaibb emberekkel legyek körülvéve, mint keleti arcokkal… volt egy olimpia, gyerekkori álom teljesülve, láttam a stonehengei köveket, cimborám lett a cider, még apróságokat tudnék sorolni, na de előbb inkább felrakom a tapétacsíkot a falra és kidobok pár régi dolgot.

Itt az idő, hogy célegyenesbe fordítsam a brit passzport kérdését, egy végleges döntéssel, igen vagy nem és ha igen mikor, ha nem, akkor mi legyen aztán. Kívánom magamnak, hogy a következő kerek évfordulóra kovácsoljak újabb terveket, és végül majd azt mondhassam, hogy megint annyi minden történt, hogy el se tudtam ezt képzelni.

*

A kísérteties hasonlóság az arra vonatkozik, hogy az elmúttötév alatt rengeteg olyan helyzet adódott, amely egyszer már megtörtént korábban és belülről sikítva fedeztem fel utólag, hogy már megint megtörtént és be is állt a félelem a gyomromba, hogy akkor most másodjára vajon hogyan oldottam meg, ugyanúgy, vagy jobban? Azt hiszem, ezt hívják a nagyonkeletiek karmának.

A szilveszter idén

január 2, 2014 § Hozzászólás

A szilveszter idén (ja igen, tavaly) úgy telt el, ahogy még soha, de pont úgy, ahogy kívántam. Alvással. Szerencsémre az év utolsó napja egy igen hétköznapi keddre esett, sötét volt és esett, londoni téli életérzés a süvítő szél kivételével. Arra gondoltam, hogy nem gondolok semmire, senkire (oké, két kivétel volt) és szétalszom az agyam végre. Hogy nyugisan és kisimultan kezdődjön az év.

Ami úgy is kezdődött. A facebook-ra partnerral posztolásból is kimaradtam, sőt kiirtottam minden időrabló linket onnan, újévi fogadalom (?)(nem)… azt hiszem, ebben az évben elhagyjuk egymás a nagy kék f-fel. Ja de ez mellékes, mikor rájöttem, hogy már megint bunkó voltam és nem kívántam senkinek se bort, se búzát, se kellemes akármit 2014-re…hát egy kicsit majd pótolnom kell, buckalakókat nem szeretnek az emberek…

Találtam egy jó képet, kölcsönloptam azonnal, ide fel…

Image mert legalább őszinte :)))

Az új esztendő valahol a félálomban kapott el, felébredtem úgy hirtelen a nagy petárdázásra és a szomszéd lengyelek kerti üvöltözésére, aztán nem küldtem senkinek semmi üzenetet, hanem visszahúztam a karácsonyi takarómat és belemelegedtem a párnák közé újfent. Szerintem nem álmodtam semmit, csak pont felébredtem öt perccel az ébresztőóra előtt.

Hát így esett, hogy mind a karácsonyi, mind az újévi kívánságaim teljesültek. Volt még egy, amit a szokásos időben (telihold, piros gyertya, haha, univerzum) kértem, na erre fel erős aktivitásba kezdtek az exek és a newbiek, ahh, na erre még aludnom kell egyet, ja nem lehet, menni kell a melóba.

Image

Aztán az új év úgy indult, hogy nagyon nem akart jönni semmilyen közlekedési eszköz, vonat se, busz se mutatkozott, csípős szélben esett, még jó, hogy két kabát volt rajtam. És amikor beértem az étterembe, a hanyagul automatán hagyott bejárati ajtó jól összecsapódott a jobb kézfejemen. Hát a tűzijátékot mégse hagyhattam ki, másodikán – szerencsére – már csak a bőrömön látszik, meg néha a szemhéjam mögött, ha rosszul mozdítom. A kórházas kobold azt látta a röggönyön, hogy rendben lesz hamarosan.

Gyorsan töltök a gázkártyára egy kis pénzt, vadászok lencsét, a tegnapi nagy ijedelemben elfelejtettem, aztán nekiállok pár levélnek, munka kicsit éjszaka, majd reggel hátha lesz köd, most olyan fényképezni való kedvem támadt.

Fogadalmat most sem teszek, így volt az elmúlt esztendőben is, és jó érzés, hogy betartottam, betartom. Meg jól betartok magamnak ezzel, hogy a kitűzött cél még a köd mögött van. Viszont mindig van nap a felhők fölött és lesz itt még idén harminc fok!

Ennek nem tudok címet adni

november 28, 2013 § Hozzászólás

Két dolog van a mérleg egy-egy serpenyőjében, amellyel az olvasmányaimat szoktam értékelni, egészen pontosan a könyv hozzám kerüléséről való filozófálást. Az egyik serpenyőben azok az érveim vannak, amelyek a véletlenszerűséget hivatottak alátámasztani, a könyv az könyv, az olvasó az olvasó, és köztük nincs semmi suskus, nincs titokzatos nyolcadik dimenziós fátum, csak egyszerűen a ráfordított idő, a mondanivaló emésztése és a szórakozás a lapok fölött, ez számít. 

A másik serpenyőben maga a nyolcadik érzék és a tapasztalásának érvei vannak. Mert bizonyos könyveknek, ha nem is mindnek, de erőst jó néhánynak van ugyanis akarata, hogy mikor kerüljön az olvasó karmai közé. Vagy másképpen, az olvasó és a karma találkozása… Ide dobok most bele egy kavicsot, eggyel többet mutat a mutató azon az oldalon.

Kati Marton könyvét talán már legalább tíz éve szerettem volna elolvasni, de a dög igencsak erősen bújkált előlem, mást nem is tudnék most rá mondani. Aztán hirtelen csak úgy előugrott, ‘na itt vagyok akkor, tessél velem most már foglalkozni’ – perceken belül a kezemben volt és elindult a története.

Image

Magyarul akartam olvasni (Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot), de nem bánom, hogy angolul jött szembe. Nagyon régi gondolataim vannak vele kapcsolatban, amióta az eszemet tudom, mindig volt bennem valami erős vonzódás a világgámenés iránt, különösen kedveltem a külhoni kalandokról való olvasást. Nem csak a kalandok érdekesen izgalmas része, hanem az árnyoldalak is érdekeltek, illetve érdekelnek ma is. Agota Kristof, Márai, Lénárd Sándor, Chaim Potok jutnak eszembe hirtelen a hosszú olvasmánylistáról, inkább csak az időben mai végéről, mert az egész legalább húsz éve csak hosszabbodik.
A mérleg ezen serpenyőjébe került a kavics, ismét azt tapasztalom (még nem végeztem a könyvvel), hogy bizony oka és ideje volt a mostani olvasásnak, nem véletlen, hanem mint a paraszt ősszel, szánt szándékkal. Összecsengenek a gondolatok a lapokról az agyamban száguldozó dolgokkal. Ugyan a végső választ nem tudom, de az egy kicsit megnyugtat, hogy mások is küzdöttek az idegenséggel, az otthontalansággak, az elvágyódással és magával a küzdéssel is, az alkotás meg persze a csúcsa az egésznek. Magammal nem vonok párhuzamot, mert nem vagyunk egy súlycsoportban, ám roppan kövér gondolataim támadtak egy újbóli helycseréről, annak minden nyűgjével és kalandjaival együtt.
Lassan csordogál a történelem – most a könyvről, amit olvasok van szó – és az egyik anekdota annyira megnevettetett, hogy mindjárt ide is írom, hogy el ne felejtsem.

Great Britain’s first movie mogul never did fully master the English language. Left to themselves, the Korda brothers spoke Hungarian and reverted to their childhood names, Lacikam, Vincikem, and Zolikam. Salami appeared from under the silver chafing dish in the Georgian dining room, and soon the three brothers were back in the Turkeve of their childhood, arguing – and ultimately yielding to the eldest’s implacable will.

Kísérteties a hasonlóság, jajj, ez még egy vigyori jóság, itt a londoni házban szintén így történnek a dolgok, a gyerekkor helyett mondjuk pálinka van, a többi stimmel. Pick szalámi és hangoskodás, végeérhetetlen nosztalgiázás, szidni is kell valamit, mert anélkül nem magyar a magyar, aztán persze a napi élet megbeszélésébe már belefolyik a Temze, de a kolbász az kolbász. (A honvágy is, de az ellen nincs mit tenni. Budapesten londonvágy volt. Most az a stádium van, hogy se ott, se itt nem jó tökéletesen, de dolgozunk az ügyön.)
Egy másik zárójelet nyithatnék annak is, hogy hasonló jó érzésekkel töltött el az az olvasott esemény, amikor az új J.K. Rowling könyvben (Casual Vacancy) az angol emberek bemutatása során előkerült a vízforraló és minden dolgok alapos megtárgyalása előtt elkészült egy csésze tea, az angolok univerzális világjobbító itala. Itt így van a világ. De azért nem nyitok zárójelet, mert az othonosság az nagyon személyes, országfüggetlen és ilyen apróságokból áll össze leginkább, mint a kolbász, a tea meg a mittoménmi (ja igen, a használt nyelv otthonossága). Most éppen nincsen kolbász a hűtőben, de holnap veszek egyet.
Kati Marton története meg olyan, mint a kilenc ágú fonott kalács, kilenc változatban olvasok az otthonról, a lelki otthonról és arról, hogy ki mivé válik az élete során. Ez a fontos most éppen, a történelmi szálat meg úgy olvasom, hogy jaj, de jó, az író más szemszögből meséli el, mint a történelemkönyveim. Arról majd máskor.
Most egyelőre még vigyorgok egy kicsit a kolbászon, aztán felveszem a bokszkesztyűt és intézem az életet tovább, hátha végre az otthon itthon lesz.

Meg egy technikai aprosag, persze hogy meg tobb kabel

október 11, 2013 § 3 hozzászólás

A tablethez rendeltem bluetooth billentyuzetet, mert a keszulek uveglapjain nehez a gombokat eltalalni. Kozepes arfekvesu darabot rendeltem, a dizajnja remek, a modell neve meg…uhh, hat vegul is az dontott :) szentimentalis oreg spine leszek hamarosan, ha mostantol igy mennek a dolgok, de hat annak a noi nevnek nem tudtam ellenallni. Itt fog most mar kiserteni az ujjaim alatt, mint egy elszalasztot lehetoseg, vagy mint egy ovo jel, hogy legkozelebb ne keruljek ugyanolyan helyzetbe, mint a nev tulajdonosaval. Aztan amikor megerkezett, egy napot kuszkodtem a feltoltes/bluetooth parositas/hasznalhato gombok megtalalasaval. Nem akart feltoltodni, nem akart kapcsolodni a szamitogephez, a nap vegere mar azt sem akarta, hogy beledugjam a csatlakozo kabelt. Omen, omen.
Vegul megegyeztem az amazon.com-mal, hogy ez a darab bizony gyari hibas, tehat csereljek ki.
Ma jott meg a masodik, hoppsza, bekapcsolom, van benne energia, nem egeszen ot masodperc alatt egymasra talaltak, most itt gepelek, masszirozom a dizajnos gombokat.  Mindjart megnezem, hogyan lehetne magyarbarat gombkiosztast beallitani, na utana tokeletes baratsagban leszunk.
Mondjuk azt nem tudom, hogy ez akkor hatassal lesz-e a neve elozo tulajdonosara, mert biz az a vonat meg mar elment.

Edekes, julius vegen rendeltem elektromos cigarettat, annak a toltoje volt rossz es az elso toltesi pillanatban tonkretette az elemet… ot het kuzdelem utan kaptam masikat, de az most jo. Aztan volt meg egy elektromos izeke beszerzese, az sem sikerult elsore, de ott a boltban azonnal kicsereltek.
Biztosan tudatalatti hatalmam volt rajuk, de mar jol vagyok, de tenyleg.
Kellene meg egy vasalot rendelni… noname verzioval inditok, biztos ami biztos alapon. Uj baratno nevevel meg nem jatszom, jobb o ugy, ahogy van :))

xx

Whites Electronic Cigarettes

about.com – an advice about relationships

november 4, 2012 § Hozzászólás

You’re her partner and her best friend

Friendship is always a great foundation. It makes it easy for everything else to fall in its proper place. Communication is key, keep the lines open, never judge, learn to listen and aim to be understood… and of course, always always try to understand what your partner is saying. Be attentive, learn her body language, observe how she handles her self, give importance to her every little mood and gesture. When you love someone, you want to know ever bit of her, even if it takes you a lifetime. You find purpose in knowing what makes her tick and what makes her smile and what makes her sad… Best of all, know that it takes both of you to make it work. You need to be both into the relationship, you’re not the only one doing the job. Appreciate her efforts too, show her how grateful you are for the love she gives you. It’s not enough that you tell her you love her, acknowledge how much she loves you too. My baby is my best friend, and I could not ask for more. :)

Újabb ételszerelembe estem

december 22, 2010 § 4 hozzászólás

az úgy volt, hogy kóboroltam a szomszéd áruházban olvasztható sajtot keresve,

de előbb még azt a májat,

szóval a múlt héten a Chelsea kerületi olasznál ettünk olyan pirított májat, hogy csak na,

de akkor már erős sajtszag volt a táskámban, mert Andinak is vittem abból,

amit három hete fedeztem fel, és igen jó, ráadásul a szomszéd áruházban éppen akció közben találkoztunk.

alapvetően akkor tulajdonképpen hogyishát szóval az olvadt camambert volt az oka mindennek.

most meg ma este szerelembe estem a crème brûlée-vel. és elvesztem.

Vissza a kezdetekhez, ami valahol ott a jeges szélben eltöltött Temze-parti szabadnapunkon indult, estére megfáradva és kiéhezve beestünk egy Iguana nevű étterembe, amiről gyorsan kiderült, hogy nemzetközi lánc és a logója már Budapestről ismerős. Jó kis spanyol vacsorát kaptunk, elfogadható áron, csak ne lett volna olyan hideg. Meg is írtuk nekik a kíváncsiskodó lapjukon, amit kaptunk a számla mellé, a véleményünk majdnem csillagos ötös volt, csak a hideg miatt esett kettőt a hely. Ablaktáblás fal végig és nagyon nem fűtöttek. Csípős kókuszos leves és valami burrito volt, spanyol sörrel, jól esett, bár a csípőssége most túlment a határon. *

Meghozta az étvágyat, nagyon.

A következő hétfő kalandjait már meséltem, mit össze mászkáltuk a Kings Road-ot, mire végre beeshettünk az olaszokhoz. Ott volt az a csirkemáj előétel, ami után vágyakoztam egy ideje és kerestem számos este elérhető boltban májat. Mire végre ma találtam a szomszéd áruházban egy jól feltöltött hentespultot és ott volt még öt doboz csirkemáj, került a fagyasztómba is.

De azért még alapvetően a sajtért mentem be, hátha van még. Adtak 2 fontért egy kis cseréptálkát, benne egy kerek francia camambert sajttal. Otthon be kell tenni a sütőbe húsz percre, hogy jól felforrósodjon a kéreg alatt a kincs (meg a farágó bogár, de ez egy énmúzeum poén**) és lehetőleg friss bagettel kell kituszkolni a tálkából a szánkba. Meg nem baj, ha az áfonyalekvár közelebb húzódik a tányérhoz.

Akárkinek mutattam, mind sajtbolond lett. Sajnos ma már nem volt, úgyhogy csak kerek sajtot vettem, a tálka már itthon van, sütünk benne legközelebb is. És akkor fedeztem fel a csirkemájat, hoppsz, remek este lesz, a tegnap megsütött csirkeragus pie majd még várhat. Ez egy angolságos étel, néha egészen jó. Levelestészta a külső boríték és belül leves, de elég sűrű csirkeragu van, az itteniek megsütik és hasábkrumplival tálalják. Ez ehetően jó angol kajának számít.

Hát akkor még keveregtem a sajtoknál, aztán csak egyszer a hátam mögé nézek és ott vannak a zselék és pudingok között a crème brûlée tálkák… vettem egyet.

Hajjaj, megrittyentettem vacsorára a májat, jó hagymásan és friss szerecsendióval, bagettel, aztán közben meséltem a háziaknak, hogy mi történt a Bohócnál, a crème brûlée meg ott volt a csőben…

És mivel az étkezőnkben nincsen fűtés, a negyed fal meg üveg, jó gyorsan kell enni vagy pálinkát inni, hogy kellemes legyen a vacsora, nem vártam meg, míg a crème brûlée a recept szerint jól meggrilleződik. De a barna cukor a tetején már kellően megolvadt, pár szem ropogott még és maga a krém már a kellő helyen szilárd volt.

És azonnal beleszerettem, finom kis egyszerűség, édes drága franciák, ezért érdemes élni!

angolul magyarul receptek

* Sopa de Calabaza -> creamy butternut squash & coconut milk soup, finished with soured cream, sprinkled with fresh coriander & crunchy corn tortilla strips

Burrito -> Baked tortilla parcel stuffed with fajita spiced chicken, onion, pepper, coriander rice, slaw & cheese, topped with salsa & crunchy tortilla strips, served with salad.

Azt simán mondhatom, hogy ezért már megéri spanyolul tanulni.

** volt egy időszak, amikor a fák életét tanultam az iskolában, sok érdekes tantárgyat velük kapcsolatban, és volt egy olyan, amely a Faanyagismerettan névre hallgatott. Annak az első tankönyvnek a végén voltak számos leírások a farontó bogarak határozott életéről, na ott volt az a mondat, amely azóta is a vinnyogó röhögést kapcsolja be nálam, oka nincs sok, csak így szól a mondat: “a rágás a kéreg alatt fut” a bogár kártevésének jellegzetessége ez, így lehet elkülöníteni a mindenféle szuvaktól. Mindig megnevettet a kifejezés, mert hát akkor már bogár nem is kell, hogy fusson, a rágás fut. Mindegy, nem olyan lényeges. Magánmitológia.

Hol vagyok?

You are currently browsing the az én múzeum category at szalonnacukor.