Tekincsa Wakumba

március 1, 2011 § 2 hozzászólás

A Természettörténeti Múzeumban szokták kiállítani az évente megrendezett természetfotós seregszemlét, melyet a BBC Wildlife szekciója támogat és mindig más fő szponzor. Most éppen a Veolia, a helyi szemételszállító vállalat adta a nevét és sok pénzét a kiállításhoz. Amelyen éppen történetesen egy magyar fiatal nyert. Az Év Természetfotósa, vagy pontosabban a Wildlife Photographer of the Year cím büszke tulajdonosa lehet Máté Bence, a kiállításon bemutatott képei – szerintem – messze a legjobbak voltak a felhozatalból.

Kis fekete füzetembe jegyzeteltem fel a kedvencnek választott képeim adatait, technikai beállításait és a szerzők kommentjeit, tudományos kiigazításokkal mellettük.

Hétfőhöz képest szokatlan tömeg volt, vagy talán csak az utolsókat rúgó tél hatására a múzeumba beesett járókelők melegedve alkották a nehezen járható múzeumshopokat és a mindenfelé cikázó gyerekek okozták a közlekedési káoszt a haladási irány abszolválása előtt, után, közben és sohatöbbet iskolaszünetben nem megyünk ingyenes múzeumba….

A kiállításra kétféle jegyet lehetett venni, 8 font volt a standard és 9 font az adományozós (8+1 font), a pénztáros persze ez utóbbit ajánlotta, de a mosolygásból és a kedvességből egy cseppet sem engedett, amikor valaki a 8 fontos jegyet kérte. A Természettörténeti Múzeum amúgy ingyenes teljesen, gyönyörű épületben van, gondolom milliárdokba kerül csak a fenntartása is, de még a kiállítások! Erős a nyomás az adományozásra, meg is értem, és adományoztam is egy keveset, hogy legyen ez még ingyenes továbbra is. Úgy érzem, itt minden adományfont a megfelelő helyre kerül. A professzionális megjelenésből gondolom, de ha olyan kiállítást választok, ahol fizetni kell, ott is megvan a megfelelő ár-érték arány.

Itt is megvolt, természetesen, a természetfotók technikai kiálltása remek, mintha diaképeket nézegettünk volna egy elsötétített teremben, remek fényekkel. A képaláírások informatívak voltak, megkaptunk mind technikai részleteket, mind tulajdonosi megjegyzéseket, mind témához vágó tájékoztatás. Mint egy kis színes lexikon… Szótáras kis füzetem aktív használatban volt.

A kiállítás végére kerültek a díjnyertes képek, valamint egy vetítés az elmúlt évek terméséből. Nem utolsó sorban volt két interaktív képernyő, ahonnan lehetett fényképeket küldeni email-ben a kiállításról, na persze hogy gyorsan elküldtem a kedvenceimet az otthoni postaládába, ebből jön a csemegézés most.

The mobsterA további kedvencek link alakban
Sharp reflection

A marvel of ants

Bringing back breakfast

Paris life

Leg-work

Homage to stilts

A carcass-eye view

The drop

Floodwater tapestry

Street-walker

The Magical Forest

Dawn call

Sunset moment

A győztes kép következik, minden díj bezsebelője:

Fire on the Pantanal

A címben írt névért pedig én kérek elnézést… (Hogy hívják az afrikai fotográfust? (Tekincsa Wakumba)

Uborkaológia

szeptember 3, 2010 § Hozzászólás

A The Gerkhin az egyik legismertebb toronyház Londonban, eredetileg teljesen máshogy hívják, de a népítélet szeretetből leuborkázta az amúgy is tojásdad épületet. Amikor először láttam közelről, meglepődtem, hogy milyen szorosan belelépett a szomszédos kis házak szájába, egyetlen szűk utcácska választja csak el tőlük. Semmi tér vagy jó rálátás. A lábai alatt mászkálva próbáltam fényképekre rátenni, tükrös kék üvegek egy Soseki nevű vendéglővel. Hétvégén olyannyira kihalt irodaház, hogy a biztonsági őr bakancsának nyikorgása vetekszik csak a varjak sikoltozásával, semmi több. Még az utcai forgalom zaja se ér el ide, pedig nagyon közel van hozzá a Liverpool Station.

A városképben nagyon is jól érzi magát, majd egyszer azt is lefényképezem megint, hogy ne kelljen sokat visszalapozni.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Beköszöntött egy esős évszak

augusztus 16, 2010 § 2 hozzászólás

Mondjuk fura is volt, hogy szinte egész nyáron semmi jelentős víz nem jött az égből. Száraz angol nyár volt, az újságok foglalkoztak is vele, hogy kivételes ez az év. Télen hó, nyáron száraz… Egyszer volt hőség is, harminc fok fölött járt a hőmérő két hétig. A július az szandálos szárazság volt, a múlt héten beköszönő augusztus is egészen jól indult. Aztán egyszercsak eltűntek a fokok a hőmérsékletből, tíz legalább hiányzott a megszokott 25-ből és hirtelen viharossá váltak az égi vizek. Egyik hirtelen zuhany el is kapott, de nagyobb kárt nem tudott tenni, vízálló lettem. (Második eset mióta kijöttem, hogy hipp-hopp szarrá áztam, statisztikába bele, de még mindig nem vettem esernyőt.)

Ennyi volt a tényleíró mellébeszélés, most jöjjenek a képek, amelyek a konyhai száradó kávézás közben keletkeztek az égen:


Természetesen készítettem olyan képet is, amelyen repülőgép kóborog az égen, de hát ez itt lassan olyan megszokott dolog, mint por a pusztában. Az a fura, ha nem lehet látni egyet sem. Ha ilyen van, tudjuk, a vulkán…

Stratford, Olimpic Stadium

július 8, 2010 § Hozzászólás

A tavasz 17 pillanata – kettő egyszerre meg még egy

március 28, 2010 § 2 hozzászólás

Brixton Hill, egy lakótelep-szerű épület-csoport a főút mentén. A buszból szoktam látni a házkockákat, a sárgásbarna téglákat, az egyforma ablakokat és sehol egy kiugró dísz, sehol egy monotonitást megtörő ív. Nem is csodálkozom a kerítésre kerölt feliraton, “Miért én?” – tán az Úrnak sincs sok esélye innen kiválasztani valakit, hiszen minden olyan egyforma… Az a szerencse, hogy Londonban nincsenek amolyan igazi, magyarországi mértékekkel számított “igazi” lakótelepek. Nincsenek panelházak nagy mezőségeken, nincsenek panelemeletek hegyekben és a hátukban sem. Van néhány valóban panelból felhúzott magasház, de azt hiszem, ezek inkább csak valami építészeti hurgyaságok, a fene nagy liberalizmus szellemében. Legyen ilyen is, ha már Londonban minden van.

A második képben nem a ház ferde, hanem a busz, amelyen ültem éppen. A gyümölcsfák virágoznak ezerrel, az erkélyek gömbölyödnek és a Christchurch House nevű szép tömbház is csak van a nagy tavaszi szélben. Figyelgetem az ablakokat, jellegzetesen angol dolgok ezek, semmi szigetelés, semmi függöny. Este látni lehet az összes család belső magánéletét. Furcsa dolog, nagy magyar szemmel szoknom kell még mindig, egy év után is ezt, hogy nincsen elsötétítés, mindenki nyugodtan csinálja az ablak mögött azt, amit szokott, mert tudja, hogy a kutya se kíváncsi rá. Magyarországon még a kutya is kíváncsi, ott azt kívánjuk, hogy bárcsak maradhatna rejtett falusi titkainkból egy kicsit több… nos hát, ez meg a másik véglet.

Egy nyári szombat este Portobello Road módra

augusztus 17, 2009 § Hozzászólás

portobello1portobello2

Három a bé

augusztus 14, 2009 § 2 hozzászólás

bbb1bbb2bbb3

Hol vagyok?

You are currently browsing the fénycápa category at szalonnacukor.