A szalonnahoz friss kenyer illik

április 18, 2014 § 4 hozzászólás

Igy aztan ma sutottem egyet. Ez eddig a legszebb.

image

Ha kihul, meg hagymat is vagunk hozza. Igaz, nem tipikusan nagypenteki etel, de a korulmenyek miatt eltekinthetunk…
image

Reklámok

Zsíros biznisz könnyedén

március 29, 2014 § 5 hozzászólás

image

Itt lathato a dániai toportyu-csipsz.

Most nézem csak, hogy a képen alig látható a lényeg, a buborékossá ropogósított falat… könnyű az egész, mint egy darab burgonyaszirom… izé, chips… az íze, az rendben van :) egyébként a lidl áruházlánc egyik polcáról van, nemrég skandináv hetek voltak, ott figyelt az aprócska zacskó a zabkekszek között. még áfonyalekvár is volt. pont a töpörtyű mellett. fura népek a dánok? :)

Mastering the Art of… francia (?) konyha

március 3, 2014 § Hozzászólás

A 2013-as év a kívánságnak megfelelően nagyon csendben és zajtalanul múlt el, le is zárt pár dolgot, amit már nagyon le kellett. Az új esztendő hozott aztán rengeteg változást, ahhoz képest, hogy jó pár korábbi január olyan szürke volt, hogy már az emlékezetem pora sem látszik tőle, ez a január emlékezetes marad. Főleg azokról az éjszakákról, amelyeken alig aludtam valamit és végül kristályosan megmutatták, hogy van egy határa a mostani életemnek.

A február mindjárt úgy indult, hogy “namostaztán” minden meg fog változni. Az első három nap azzal telt, hogy megtanácskozzuk a házban, mitévő legyek költöztek-e a konyhába, avagy ha elmegy az egyik régi lakótársunk, vajon mi lesz. Az lett, hogy a fiúk feldobtak egy hirdetést a kiadó szobára és vele párhuzamosan írtunk üzeneteket régi barátoknak az esetleges hozzánkköltözés lehetőségéről. Másnapra meg is beszéltek egy interjút az első jelentkezővel és pár óra múlva megegyeztek a másnapi költözésről.

Ténylegesen még egy nap múlt el addig, míg megtörtént a csere, aztán egy búcsú- és egy welcome-pálinka is lecsúszott. Negyednapra a nemzetközi életünk kibővült egy francia és egy lengyel szállal. A páros lány tagja aktívan gimnasztikázik a másodikon és véletlenszerűen követ el ínycsiklandást a konyhában.

Az ismerkedési fázisban rögtön kiderült, hogy neki szintén problémája van a brit földön fellelhető kenyér-tej-sajt alapvetésekkel és bizony szenved az otthoni ízek és lehetőségek hiánya miatt. (This is the beginning of a beautiful friendship.)

Mivel kint általában esik ilyenkor, nincs mit tenni, a nagy ritkán közösen itthon töltött estéken Settlers of Catan játékot játszunk és a fiúk erősen barátságosan pálinkáznak cider mellett. Az emelkedett hangulatba legutóbb belépett egy francia nass, és kitört a szerelem első ízlelésre. Az alapanyagok a brit konyha remekei, de a csavar, az bizony francia.

stilton1 A kék sajt, ha jól emlékszem magyarul márványsajt, olaszoknál gorgonzola-ként is lehet kapni – azt hiszem óvatosan fogom a meghatározásokat adni, mivel sajtológiában még nem vagyok szakértő – itt Blue Stilton formában elérhető. Annyit lehet tudni a sajt címkéjéről és a szupermarketek polcairól, hogy eredetvédett termék az EU-ban, nagyon British és borzasztóan jellegzetes erős illata van. Emlékszem a kezdetekre, a mindent-megkóstolunk időszakra, amikor először találkoztunk a tányéromon. Két kockányit sikerült lenyelnem, a szelet kenyér sem tudta elvenni az erős ízét, hát mondtam akkor, nem leszünk barátok egyhamar.
carrotsticks

Az angol élelmiszerboltok polcain meglepő rendszerességgel előforduló répadarabok sem igen hozták lázba a fantáziámat, salátamixekben még lecsúszott, de tovább semmi. Barátnőm szokta volt fogyasztani a hírhedt angol vasárnapi sülthús mellé, borsóval és főtt kruplival, ettünk is párszor carvery-ben ilyet, de még mindig úgy gondolom, nyulak és barátaik…
A helyzet, mondanom se kell, megváltozott, első pillantásra.
A sajt apró kockákcra tördelve bement a mikróba pár percre, hogy megolvadjon. A répák mellé ugrottak a tányérra, naan kenyérrel tálalva. Szedtük a sajtot a répával, a kenyérrel és bizony nyaltuk az ujjunkat is. Jót tett az olvasztás a sajtnak, korábban eszembe se jutott volna, annak ellenére, hogy a sült camembert sajt kenyérrel és áfonyalekvárral már régóta a kedvencünk. Az érett stilton íz megenyhült és a ropogós répa egészen jól segített, a kenyér meg csak a megszokás miatt…
Most vettem harmadszor azóta, a francia lány meg szélesen mosolyog a hatalmas sikeren.
A következő alkalommal potage parmentier-t fog sütni. És az sem véletlen, hogy a február első heteit a Julie & Julia könyvvel töltöttem, egyébként már megint teljesen véletlenül kötött ki a kezeim között.
A könyvvel kapcsolatban szintén történt némi konyhaforradalom, ugyanis az első receptet, amit a könyv mond, gondoltam, kipróbálom. Hagymás krumplilevesnek indult a bevásárlás és gombás krumplipüré lett belőe a végén. Ráadásul a nagy sikerre való tekintettel a következő zöldségpürében már brokkoli és répa is előfordult, hát így megy ez, ki tudja, mi történik, ha a konyhában eluralkodik a globalizmus és fittyet hányunk a hagyományokra.
*
PS
Tyskie lengyel sör – a fiúk állítása szerint egészen jó, nem véletlen tehát az sem, hogy a lengyel populáció mindenhol ezt vásárolja, később kiderült, hogy már angliai gyárban készül.
Egy hónapja lassan, hogy belevágtunk a házi kenyérsütésbe, és a megfelelő alapanyagok felkutatásában a sarki lengyel boltok segítettek leginkább, a megfelelő liszt és élesztő ugyanis alapvetés. Drożdże – újabb életbevágóan fontos szó a Żubrówka után, aminek meg már öt éves történelme van, tudása hozzásegített az angol bankszámlámhoz.

Az brit étkezésrűl vagy jót…

március 31, 2011 § 2 hozzászólás

A hónap utolsó krajcárjait már megen könyvesboltban költöttem… Most már azt is tudom, hogy ez fertőző, hát.

Az egyik zsákmányolt kötet Artúr vagyok, a brittek királya helyett a britek étkezési kultúrájáról ad áttekintést, a stílusáról meg annyit, hogy maga Michael Moor is írhatta volna. De nem ő írta, hanem egy angol spiné, akinek kissé szarkasztikus vénája van. Viszont és nem mellesleg a tényeken nem változtat.

1 Négyből egy brit háztartásban nincs többé olyan asztal, amelyet körülülve együtt ehetnének.

1 Háromból egy brit azt mondja, hogy azért nem eszik zöldségeket, mert túl sok időt vesz igénybe az elkészítésük.

2003 Ez volt az az év, amikor a statisztikák szerint a britek több készételt fogyasztottak, mint a maradék európaiak összesen.

29 Ennyi egyedi brit étel/termék van, amely védett státuszt élvez az EU-ban, 2005-ös adatok szerint. Olaszországnak 149 van, Franciaországnak 143, Portugáliának 93, Spanyolország 91-gyel büszkélkedhet, Görögörszágban 84 van.

40 A megvásárolt élelmiszer 40%-át nem fogyasztják el Nagy-Britanniában.

69 A britek 69%-a bizonytalan annak megállapításában, melyik élelmiszer egészséges.

20 A brit tévénézők 20%-a érzi ösztönzőnek a főzőműsorok megtekintését arra, hogy önmaga is a konyhában tevékenykedjen.

1 Minden két ételből egyet magányosan/egyedül fogyasztanak el.

50 A brit vásárlók 50%-a azt mondja, őket nem érdekli, hogy honnan jön az élelmiszer.

Tévhitek az étkezéssel kapcsolatban Nagy-Britanniában:

– Étkezni annyit tesz, mint tankolni, nem élvezet. Az élet része úgy, mintha vécére mennénk.

– Az otthoni főzés túl sokáig tart. Sikeres brit ember készételt vásárol helyette.

– Az étel nem fontos. Minden más az életben sokkal jobban számít.

– Az étkezőasztal fölösleges bútor.

– A leglényegesebb információ, hogy tudjuk, az étel mennyibe kerül.

– Nincs olyan, hogy rossz étel. Csak rossz étrend van.

– A brit szupermarketek készletei jó élelmiszerek, nincs szükség máshol vásárolni.

– A mikrohullámú sütő az egyetlen berendezés, melyre szükséged van.

 

Még csak az első fejezetet olvasom, de nagyon megdöbbentett a sok tény, hogy hát a sejtésem mégis igaz, az élelmiszeripar fellegvárában már a fele kaja mesterséges. És az emberek elzombisodtak ettől a tápláléktól. A fejeket a tévé tömi, a hasakat valami gép… Néha olyan érzésem van, mintha az internet virtuális világa itt megelevenedne, minden valószínűtlen és egyáltalán nincsen jó íze sem. Még a napfény se az igazi. A hamburgergyárba járva dolgozni most erősen meg kell változtatnom a múltkor a jólétemről mondott ítéletemet. Azt nem tudom, hogy létezik-e még olyan, hogy erkölcs, ha igen, akkor igazán nagy ellentmondásba ütközünk. Mindenesetre kis lelkiismeret-furdalásom van. Tegnap csipszet ettem csokoládéval, bár mondjuk egy nappal előtte zöldséges batyut sütöttem, amiből se a zöldség, se a tészta nem volt házi gyártás… Időhiány az van a házi kajabarkácsolásra, a hosszabb lélegzetű recepteket még elolvasni is sokszor több napba telik. Ebből a szempontból meg tudom érteni a briteket, a legtöbb irodista itt rabszolga-ízórákat dolgozik, ingázik még kettőt, nem csodálom, hogy ha egy üveg borral és dobozos szendviccsel esnek az ágyba.

A másik szempont meg a millió elviteles kajabolt, készre főzött-sütött ételeket lehet kapni minden sarkon, minden ízben, majd’ minden országból. Este vannak leginkább nyitva, hattól tizenegyig, a legtöbben úgy megy, hogy a fagyasztóból kivesznek valami állati testrészt, belepottyantják az edénybe, sütik-főzik-dobozolják, meg még egy kóla a szatyorba és eredj haza a tévé elé.

A tehetősebbje étterembe megy, ahol, gyanítom, az eljárás hasonló, csak a tálalás dekoratívabb. A sznobok mennek sztárszakácsokhoz, sztárételeket enni, mondjuk ilyet, hogy folyékony nitrogénnel főzött harcsamell-falatkák rángatott osztriga-lekvárral.

Jujj, néha azt érzem, hogy a genetikailag módosított paradicsomból még az ízt is kispórolták, mondván, teljesen fölösleges áralakító tényező. A vásárló úgy is csak azt látja, piros, kerek, tehát saláta és vaktában villázza be a szájába a tíz percre szabott ebédidejében. És ez számít sikeres brit életvitelnek. Este a pubban whiskey. Szombaton széthányjuk a város a buli után, hétfőn savlekötő pasztilla. Welcome to Real Life.

Palancsinta Nap

március 7, 2011 § Hozzászólás

tulajdonképpen a húshagyókedd…

Itt a hétköznapi nevén Pancake Day, Palacsinta Nap, és a katolikus angolok és a palacsintafanok mind palacsintát esznek ezen a napon. A hagyomány úgy tartja, hogy a palacsinta mindazon gyomorvadító jóságot tartalmazza, amelyek majd a következő napon kezdődő böjti időszakban tilosak lesznek. Zsírt, vajat, tojást… és ez csak a kezdet.

Az alapreceptjük majdnem ugyanaz, mint a magyarországi, egyetlen különbséggel, mégpedig ők a kész palacsintára még szórnak cukrot és citromlevet. Ezt a savanyú dolgot nem tudtam, pár napja vásároltam egy köteg kész palacsintát (ja mert jó akciós ára volt, nem hogy sütöttem volna magamnak megint) és megkóstoltam vele a butterscotch szirupot, amelyet a vajsör harrypotter-receptjében találtam, na szóval a palacsintát furcsának találtam és nem jöttem rá, hogy miért nem édes és miért olyan savanyú… de egy röpke nyomozás az interneten mindjárt megadta a választ.

Dobtak be a postaládába vásárlásra ösztönző prospektusokat is szép számmal, levélszemét, máskor lendületesen segítem őket további útjukon a kuka felé, de most megakadt a szemem egy sárga képes füzeten, amely csupa palacsinta-receptet tartalmazott és persze minden idevágó bolti cikket. Volt benne számos furcsaság, amerikai majdnemkész palacsintapor rázóflakonban, fluffy azaz bolyhos palacsinta, bár szerintem ennél a vatta szót jobb lesz használni, valamint palacsinta spenóttal és fetával. Továbbá számolatlan mennyiségben mindenfajta cukorszirup.

A boltban készen kapható palacsinták közül csak egy fajta van, ami akkora, mint az otthoni, a legtöbbjén ott is a felirat, hogy francia ételről van szó, a jó öreg angol palacsinta azonban más. Kisebb átmérőjű és vastagabb, szoktak beleszórni mazsolát is a tésztába, és a tészta egyáltalán nem hasonlít a magyar megszokott tésztára. Inkább hasonlít egy piskótára, egy kicsit sűrűbb állaggal. Alapjáraton édes, nagyon édes és erre kell még rátuszkolni a cukorszirupot, amerikafanoknak juharszirupot, amit a tészta úgy szív be magába, mintha a sivatagot locsolnánk.

Az étteremben a reggeli menü része a palacsinta, az is ilyen sűrű és tenyérnyi átmérőjű, a legtöbb ánglius ezt hússal eszi és sziruppal. A hús disznó, a szirup édes. Néha még szalonnát is kérnek hozzá, egy jó adag kávéval nyakon öntve csupa energia… talán már csak a sült bab hiányzik… Egyszer megkóstoltam, furcsa, de nem rossz. Fél sziruppal egészen izgalmas. Bár a disznóhúspogácsa-hamburger inkább mustárral jó… már ha lehetne itt kapni olyan mustárt, mint amilyen az otthoni. De nem lehet kapni, így aztán ráfanyalodunk a dijoni mézes-mustárra, jó dolgunkban.

Mindjárt kedd lesz és akkor belecsapok a serpenyőbe, ez a vattás változat érdekel, ki fogom próbálni a receptjét, valamint kipróbálom a kedvenc elméletemet, hogy érvényes-e palacsintára. Mely szerint szalonnával minden jobb.

*

175 g sima liszt, 1 tk sütőpor, 25 g porcukor, 2 nagy tojás, 2 dl natúr joghurt, 2 tk napraforgó olaj. A gyártási utasítás az összekeveréstől megegyezik a magyar megszokott technológiával, csak kisebbet kell plöttyinteni a merőkanállal a serpenyőbe.

A recept végén ott van, hogy kipróbálható vele a bacon és a juharszirup. Nna. Anglia egy fura ország :)))

Harry Potter Butterbeer

január 18, 2011 § 1 hozzászólás

A múlt héten végre megjött a 4-es kötet, “éveket” vártam, hogy a posta kikeveredjen a hózavarból, már az elektronikus alakra is ráfanyalodtam, de azt sehogyse tudtam olvasni, fél oldalanként elaludtam rajta. De most végre itt van a papír! A sztori kellemesen elbeszélős, haladunk előre, fogynak a kalandok, növekedik a titokzatosság és közel a halál szele. Még hátra van három kötet.

Ebben a negyedikben már olyannyira lazán járkálnak a szereplők a kocsmába, butterbeer-t inni, hogy már nem tűrtem tovább az ízelképzelést, magam is nekiálltam vajsört kotyvasztani. Eredeti receptem forrása a mugglenet.com volt.

Szinte már természetes, hogy általam – majdnem – ismeretlen összetevőkből állt, először hát fel kellett fedeznem, vajon mit takarnak a nevek. Mi az a cream soda és mi az a butterscotch.

A második lépés a vásárlás, itt adódott kis tanácstalanság, mert az ASDA polcain pont olyat nem találtam, csak vajat. Sima szóda helyett valami gyümölcsízesítésűt kaptam, de erre csak a kibontás után jöttem rá, a csomagoláson csak a rózsaszín dominált és az, hogy vegyes gyümölcsíz. Mindegy volt, beleöntöttem. Butterscotch – első lépésben annyit találtam róla, hogy valamiféle jégkrém-öntet és barna cukor az alapja. Itthon volt még juharszirup, a képekről az állagát hasonlóra tippeltem, zsuppsz hát bele a bögrébe. Meg egy teáskanálnyi vaj, noha a recept csak felet írt.

A szirupot és a vajat buborékos állapotig kell melegíteni, utána nyakon kell önteni a szódával és összekeverni. Sörszerű habja lesz és így is finom.

Később – már letörölgetett szájjal – tovább nyomoztam, a butterscotch “gyártására” találtam egy egészen jó receptet, amely szerint kell hozzá barna cukor, cukorszirup, vaj, vanília, citromlé és tejszín. Hááát. Az én cukorszirupom egy kicsit szimpla volt ehhez képest, de így is hozta a formáját, buborékozott, habzott és ízlett.

Azt nem tudom, hogy cukorszirup vagy konkrétan butterscotch nélkül hogyan lehet ezt Magyarországon megoldani, mert sima szóda az még csak akad otthon, meg persze vaj, a sótlan változata, de hogy biztosan többet kell kotyvasztani, annyi szent.

E fenti “gyártás” összesen két percet vett igénybe, a másfél melegítés miatt.

Újabb ételszerelembe estem

december 22, 2010 § 4 hozzászólás

az úgy volt, hogy kóboroltam a szomszéd áruházban olvasztható sajtot keresve,

de előbb még azt a májat,

szóval a múlt héten a Chelsea kerületi olasznál ettünk olyan pirított májat, hogy csak na,

de akkor már erős sajtszag volt a táskámban, mert Andinak is vittem abból,

amit három hete fedeztem fel, és igen jó, ráadásul a szomszéd áruházban éppen akció közben találkoztunk.

alapvetően akkor tulajdonképpen hogyishát szóval az olvadt camambert volt az oka mindennek.

most meg ma este szerelembe estem a crème brûlée-vel. és elvesztem.

Vissza a kezdetekhez, ami valahol ott a jeges szélben eltöltött Temze-parti szabadnapunkon indult, estére megfáradva és kiéhezve beestünk egy Iguana nevű étterembe, amiről gyorsan kiderült, hogy nemzetközi lánc és a logója már Budapestről ismerős. Jó kis spanyol vacsorát kaptunk, elfogadható áron, csak ne lett volna olyan hideg. Meg is írtuk nekik a kíváncsiskodó lapjukon, amit kaptunk a számla mellé, a véleményünk majdnem csillagos ötös volt, csak a hideg miatt esett kettőt a hely. Ablaktáblás fal végig és nagyon nem fűtöttek. Csípős kókuszos leves és valami burrito volt, spanyol sörrel, jól esett, bár a csípőssége most túlment a határon. *

Meghozta az étvágyat, nagyon.

A következő hétfő kalandjait már meséltem, mit össze mászkáltuk a Kings Road-ot, mire végre beeshettünk az olaszokhoz. Ott volt az a csirkemáj előétel, ami után vágyakoztam egy ideje és kerestem számos este elérhető boltban májat. Mire végre ma találtam a szomszéd áruházban egy jól feltöltött hentespultot és ott volt még öt doboz csirkemáj, került a fagyasztómba is.

De azért még alapvetően a sajtért mentem be, hátha van még. Adtak 2 fontért egy kis cseréptálkát, benne egy kerek francia camambert sajttal. Otthon be kell tenni a sütőbe húsz percre, hogy jól felforrósodjon a kéreg alatt a kincs (meg a farágó bogár, de ez egy énmúzeum poén**) és lehetőleg friss bagettel kell kituszkolni a tálkából a szánkba. Meg nem baj, ha az áfonyalekvár közelebb húzódik a tányérhoz.

Akárkinek mutattam, mind sajtbolond lett. Sajnos ma már nem volt, úgyhogy csak kerek sajtot vettem, a tálka már itthon van, sütünk benne legközelebb is. És akkor fedeztem fel a csirkemájat, hoppsz, remek este lesz, a tegnap megsütött csirkeragus pie majd még várhat. Ez egy angolságos étel, néha egészen jó. Levelestészta a külső boríték és belül leves, de elég sűrű csirkeragu van, az itteniek megsütik és hasábkrumplival tálalják. Ez ehetően jó angol kajának számít.

Hát akkor még keveregtem a sajtoknál, aztán csak egyszer a hátam mögé nézek és ott vannak a zselék és pudingok között a crème brûlée tálkák… vettem egyet.

Hajjaj, megrittyentettem vacsorára a májat, jó hagymásan és friss szerecsendióval, bagettel, aztán közben meséltem a háziaknak, hogy mi történt a Bohócnál, a crème brûlée meg ott volt a csőben…

És mivel az étkezőnkben nincsen fűtés, a negyed fal meg üveg, jó gyorsan kell enni vagy pálinkát inni, hogy kellemes legyen a vacsora, nem vártam meg, míg a crème brûlée a recept szerint jól meggrilleződik. De a barna cukor a tetején már kellően megolvadt, pár szem ropogott még és maga a krém már a kellő helyen szilárd volt.

És azonnal beleszerettem, finom kis egyszerűség, édes drága franciák, ezért érdemes élni!

angolul magyarul receptek

* Sopa de Calabaza -> creamy butternut squash & coconut milk soup, finished with soured cream, sprinkled with fresh coriander & crunchy corn tortilla strips

Burrito -> Baked tortilla parcel stuffed with fajita spiced chicken, onion, pepper, coriander rice, slaw & cheese, topped with salsa & crunchy tortilla strips, served with salad.

Azt simán mondhatom, hogy ezért már megéri spanyolul tanulni.

** volt egy időszak, amikor a fák életét tanultam az iskolában, sok érdekes tantárgyat velük kapcsolatban, és volt egy olyan, amely a Faanyagismerettan névre hallgatott. Annak az első tankönyvnek a végén voltak számos leírások a farontó bogarak határozott életéről, na ott volt az a mondat, amely azóta is a vinnyogó röhögést kapcsolja be nálam, oka nincs sok, csak így szól a mondat: “a rágás a kéreg alatt fut” a bogár kártevésének jellegzetessége ez, így lehet elkülöníteni a mindenféle szuvaktól. Mindig megnevettet a kifejezés, mert hát akkor már bogár nem is kell, hogy fusson, a rágás fut. Mindegy, nem olyan lényeges. Magánmitológia.

Hol vagyok?

You are currently browsing the robin food category at szalonnacukor.