A kütyükkel az a baj, hogy igen gyorsan szaporodnak

október 10, 2013 § Hozzászólás

A kütyükkel az a baj, hogy igen gyorsan szaporodnak

és velük a töltők-csatlakozók-kábelek őserdeje is csak egyre nagyobbodik…

azt hiszem, alapvetően csak egy e-book reader volt a vágy, nézegettem több mint egy évig őket, azután úgy láttam, csak egy reader nem eleg, könyvet e-boltból úgyse veszek, amíg le lehet tölteni mindent az internetről, kevés kutakodással illegális-féleképpen, sok kutakodással legálisan. Tehát akkor mindegy. Illetve a tablet mellett az szólt, hogy kábé egy pillanat alatt beleszerettem és impulzusvásároltam egyet a mellé adott telefon miatt és a … csakúgy, vállatvon, mosolyog, miatt. Később ráfogtam, hogy magamnak ajándék, de hát gondolkodhattam volna, alaposabban megjárva az ár-érték-bankszámla-köröket. Mindegy, amíg tart, jó lesz, és kész.

Filmet nézni rajta – rendben van, wifi netezés renben van, szöveget szerkeszteni – rémálom, vagy fogyókúrára kéne fogni a hízott ujjaimat? Alkalmazások dögivel, szótáraknak van hely, könnyű hurcolni, az otthoni laptop meg már nagyon a végét húzza, remélem addig kibírja, míg menteni tudom a merevlemezét.

Azóta a táskámban jár ez a fél kilós izé.

Reklámok

eembereeek, alszanak? alszunk!

november 1, 2011 § 2 hozzászólás

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

egy rövid és nedves délután Brightonban

október 28, 2011 § Hozzászólás

csak úgy, mert már sirályvisításra volt szükségem és apró homokkal teli szélfújásra. az eső, illetve a drizzle az már csak egy kis ráadás, mert hogy Londonban éppen hétágra sütött, 35 km-re délebbre meg pont nem, ez félúton sikerült realizálnom. a vonatból. egyébként jó volt.





instagram a mai felfedezés és az ide készült kis izék

október 28, 2011 § Hozzászólás

Bartók Béla szobra a South Kensington metrómegálló mellett, közel a zeneszerző házához, ahol lakott egyszer egy kis ideig. Meglepő, de kapott a kék kerek táblából egyet a mi zeneszerzőnk, mint aki az angol kulturális örökség része… nahát, ezek az ángliusok örülnek minden híres embernek, aki betette a lábát a földjükre… :)


Középkori angol ablakszerkezet, a Victoria és Albert Múzeumban van kiállítva, Ablakos barátnéimnak sok szeretettel!


A szomszéd park (Streatham Common) egy késő tavaszi állapotában, kora reggel buszról, álmosan.


Ez utolsó kettő pedig ma délután készült a Canary Wharf-on, a Cityben. A legnagyobb felhőkarcolók lábainál csatangoltunk.

képek

augusztus 9, 2011 § Hozzászólás

A helyzet fokozódik

augusztus 9, 2011 § 2 hozzászólás

Vége a nyugodt szemlélődésnek. Amikor mentem dolgozni délután, már valami bajszag volt a levegőben, már a buszok és vonatok össze-vissza járásából gondolhattam volna. De hát ki gondolja ezt előre…

Brixton teljesen lezárva, ebből gondoltam, hogy másfelé kéne menni, hogy beérjek. És most a szokásos Peckham Rye – Denmark Hill vonatozás helyett a Victoria Station – Denmark Hill út jutott, némi késéssel. (Sokkal később derült ki, hogy ha Peckham felé megyek, pont belecsöppenek…)

Beértem, nagy tömeg az étteremben, mindenki ideges… jócskán kaptunk biztonsági előrásokat, nem sokkal később már emailt is az éppen történő eseményekről. Mindenki azt gondolta, hogy a népek Brixtonban jól kitombolták magukat és ma csak simán nagy forgalom lesz a másik bolt zárva tartása miatt. De nem. Már a sarki kínai sem nyitott ki, délután ötre jött a hír, hogy a szomszéd városrész, Peckham éppen a zavargások és fosztogatások közepe lett. Tőlünk kábé tizenöt perc sétálásra van… A rendőrség értesített, hogy mire vigyázzunk, lődörgő és összeverődő fekete fiatalok, bármilyen ember kapucniban, gyanúsan néző emberek…

Aztán elindult a hírfolyam, hatkor már azt mondták a szomszédos bevásárlóközpont őrei, hogy itt vannak a szomszéd utcában. Na gyorsan bezártunk mi is.

Aztán indulnék haza, de nincs tömegközlekedés, a buszok üresen suhannak a garázsok felé, a vasútállomáson csak a jelzés, a vonatok össze-vissza… Hát szépen elindultam gyalog haza.

Közben jönnek a hírek a telefonra, Croydon, a déli városrész lángokban, Clapham Juction, az egyik legnagyobb tömegközlekedési parasztelosztó szintén “elesett”, a fő utcai boltok ripityára, fiatalok, iskolás kölykök fosztogatnak műszaki cikkes boltokat, mobilos boltokat, élelmiszerboltokból csak a készpénzt és már tűz is van, lángoló autók. Croydonban egy hatalmas lakberendezési áruházat égetnek, a BBC mutatja is most este az élő képen a lángokat. A kedvenc bevásárló városom, West Croydon és East Croydon széttörve, a London Road blokkolva (hát ezért nem jött semmi busz hazafelé…).

Most már elmúlt éjfél, de még a mi lakásunkba is felhallatszik a szirénaszó, tűzoltók és rendőrség mindenütt. A tévéből tudom, hogy a déli megyékből érkezik az extra hadsereg rendőr. Valamint a lewishami vidék széli boltunkba is betörtek, szerencsére addigra már zárva voltak és semmi és senki nem volt ott. Ez amúgy látszik is a kirakatból, sötétség és üresség, de hát oktalan fosztogatásnak hiába magyaráz az ember… Mi is úgy hagytuk el Camberwellt, hogy kintrőlk csak az ástó üresség látszódjon… remélem, reggelre rendben marad minden.

Nézem a facebookot, senki sem alszik, a tévére tapadva kommentálják az eseményeket az emberek. Az utcán és a buszokon meg néma csönd. Senki nem tudja, miért törtek ki a zavargások és hogy mit is kéne csinálni. A tévében sok kommentátor azon a véleményen van, hogy a fiatalok egy csoportja (direkt nem írom a bőrszínt) úgy érzi, hogy kilátástalanul rossz helyzetben vannak, és esélyük sincsen jobbra. De ők mindenképpen jól akarnak élni, jó sportruhákban járni és mobilozni… beszéltek arról is, hogy jó páran a rablott holmival pózolnak a fotókon és fel is teszik a közösségi médiába…

Közben a hírek: már nem csak kizárólag Londonban dúlnak a hordák, Birmingham, Leeds…

A kommentátorok véleményével részben egyet is értek, mármint azzal, hogy a feka fiatalok rosszul érzik magukat. Én meg csak látom, hogy a hozzán jelentkező fiatalok között melyik népcsoport nincs reprezentálva… ázsiai van rengeteg, magyar-lengyel rengeteg… de angliai fekete… ritka. Na hát ezért kellene inkább rosszul érezni magukat, bár tudom, a verejtékkel szerzett bér nem olyan édes, mint a hirtelen jött gazdagság.

Magyarul az Indexen.

Breaking news

augusztus 8, 2011 § 2 hozzászólás

Londonban minden van. Rossz is. Most éppen itt történik körülöttem, hála a barátaimnak, a főnökömnek, a kerti fekeretigónak és az univerzumnak, hogy kívülről szemlélhettem.

Szombaton este volt az északi városrészben egy kisebb fajta összetűzés a rohamrendőrök és utcai huligánok között, a Tottenhamben történtekről már beszámolt a média, a magyar is. Mi a BBC-ből kaptunk hírt róla.

Vasárnap Brixtonban volt egy hatalmas utcai rendezvény, a Brixton Splash, amely a helyi jamaikai lakosság éves összejövetele szokott lenni, zenével, tánccal és sok alkohollal. Egy kicsit családi esemény is, este pedig buli, buli, buli. Tegnap munka után körül is néztem a helyszínen, készítettem pár képet és kaptam ízelítőt a táncoló utcai tömegből, eléggé közelit. Pár lezárt utca, kirakott hangfalak, zúgó zene és minden sarkon füstölő grillek, sör és móka, kacagás.

Ma reggel látom a hírekben, hogy vasárnap este ismét történtek a szombatihoz hasonló események, a rendőrök szerint már szervezetten. Verekedés, gyújtogatás, fosztogatás. A reggeli kávé után kaptam a hírt, hogy a brixtoni éttermünk is az áldozatok közé került, éjszaka szétverték a boltot. A hírek szerint fekete suhancok, bandában (becslések szerint akár 200-an is lehettek). Több boltot feltörtek és ki is fosztottak.

Ahol most dolgozom, az nem Brixton, hanem a szomszédos városrész. Azonban a vendégkörünk nagyon hasonló, főleg az esti és a hétvégi éjszakai időszakban. Apróbb balhék szinte mindennaposak, azon már nem akadunk ki, sajnos-e vagy sem, de ez van. Folyamatosan érkeznek hírek rablásokról, egyik távolabbi boltunkban történt is, és egy másik közeliben is volt kísérlet. Egy hónapja nálunk is felszereltek támadásjelzőt, igaz, az angol szerelők precizitása miatt nem működik, a telefonvonal gazdája a biztonsági cég berendezésére mutogat, a biztonsági cég meg a telefonosokra, a rendőrségre beélesített riasztó-szolgálat meg ránk, hihi, ezek után nem alaptalan, ha a háttérben aggódom. Minden fokozott biztonsági előírást betartok és betartatok, ahogy tudok, ez kerül némi összetűzésbe a beosztottakkal és a fónökséggel, de úgy érzem, nem tehetek mást, ez az egyetlen lehetőség.

Nagyon érdekes dolog megtapasztalni, hogy a délutáni vendégeink kis baráti csoportjai hogyan alakulnak át estére részeg tömeggé, amely már jóval agresszívabb, mint a megszokott utcai szint. Nehezen tudom kezelni a helyzeteket, szinte naponta kerülök velük verbális összetűzésbe, és nem tudok veszekedni velük, legyőznek a rutinjukkal. Az hagyján, hogy az angolom erre még nem is terjed ki, bár tanulom a káromlásokat rendesen. Mégse megy. Már el is kezdtem a szálakat mozgatni a háttérben, hogy ne kelljen hosszasan ebben a műszakrendben dolgozni, egy lépés már történt, a reakció is megvolt rá. Majd meglátjuk.

Vissza a városba. Annyit tapasztaltam már, hogy ez a város egy nagyon erőszakos város, mindenki nyomul, könyököl, érdeket érvényesít. A folyamatosan hangoztatott ‘sorry’, ‘excuse me’ és az udvariassági szófordulatok csak amolyan töltelékszavak, hasonlóan a magyar meg-végződésű töltelékhez. Menj arrébb, jövök. Ennyit jelent minden. És a járdán nem húzódik le senki, ha szembejön valaki. Nagyon sűrűn jön szembe valaki, nehezen szokom ezt a tömeget, Brixton erre egy nagyon jó példa, egy normálisan kivitelezett hétköznapon sem lehet egyenesen menni a járdákon.

Alkohol hatására mindez rosszabb.

Azt hiszem, soha nem létezhet a békés multikulturalizmus, meg amit minden hirdet körülöttünk, az egymás kultúrájának megismerése segít elfogadni a másikat elve. Az angolok egyébként híresen sokat tettek ezért, hogy sok előrelépés legyen, de vannak gyökerek, melyeket nem tudnak kiirtani. Erőst az az érzésem, hogy most egy ilyen kerül felszínre.

A gazdasági megszortó intézkedések miatt nagyon sok szociális juttatást megnyirbáltak, kevesebb a keret a pénzszórásra, több embernek el kell mennie dolgozni. Bár nem igen mennek. Talán csak az idősebbek. Borzadni szoktam, amikor iskolásokkal beszélek, látom őket a buszon, hallom az őket foglalkoztató dolgokat és megtapasztalom, hogy az élethez szükséges készségek közül mennyi hiányzik… Például az elemi matek, az írott szöveg megértése és a közösségben való viselkedés is sokszor inkább a barbarizmusra hasonlít. És le kell írnom, hogy ez főleg a fekete népességre igaz, bár nem sokkal vannak elmaradva tőlük a fehérek sem. Az ázsiaiak ismét pár külön kaszt, teljesen más kulturális és társadalmi értékekkel, a vallást meg már nem is érdemes beleszőni. Brixton egy alapvetően fekete világ, én személy szerint egyre kevéssé kedvelem. Nincs asszimiláció és elfogadás. Ugyanígy a paki társaságban sem. A fehérben még megtalálható a nyitottság, bár az itt megnyilvánuló hétköznapi rasszizmus is elég nagy.

A baby boom, ami most zajlik, előrevetíti, hogy a problémák csak fokozódnak, az iskoláskorba lépő nagy tömegek hamarosan erőteljesebben lesznek jelen az utcán és nagyon jó lenne tudni, vajon találnak-e a politikusok erre valami megoldást. Addig meg csendben takarítjuk a romokat.

Az első Tottenham volt, majd Enfield jött. Vasárnap történtek fosztogatások az Oxford Circus-on, Walthamstow-ban, Brixtonban, Chelsea-ben (az első és e két utolsó helyszín már erősen belvárosnak számít). Az Olimpia előtt egy évvel vagyunk,  a londoniakat sokkolta ez az erőszakhullám és megdőlt a szlogen, hogy London a legbiztonságosabb város. Nézzük majd, mit lép a kormány.

BBC News.

Hol vagyok?

You are currently browsing the mobilblog category at szalonnacukor.