egy esős délután – molyolás

július 5, 2014 § Hozzászólás

Faludy György: Arab tanárral sakkozom

Kemény ágyékok, lágy agyak; szellem helyett bagzó anyag 
és várfalak, mik sárfalak: ez a mi átkunk”, mondja. „Sakk! 
Mitőlünk jött az egyetem, az algebra, a kémia 
meg a trubadúr szerelem. Mi néztünk éjjel csillagot, 
pároltunk rózsaillatot, míg székhelyünk Sevilla volt. 
S mi van ma? Hatszáz éve nem írt itt egy jó sort senki sem. 
A rothadás mindent megölt. Bevalljam, hogy irígylem Önt?” 
Huszonnyolc báb az asztalon. – „Ne irígykedjék oly nagyon. 
Földrészem épp most pusztul el és rom marad ha újra kel. 
Salakban állunk fültövig és gyárkémények füstölik 
a boldogságot. Szabadok leszünk, hogy gyári kacatot 
gyűjtsünk, míg zsíros ülepek lelkünkből főznek üzletet. 
S a híres metropoliszok? Kinn fény, beton, üveg. Belül 
iszony, hisztéria, piszok. Hozzá a halál hegedül. 
Fejezzük be döntetlenül.

 

innen http://moly.hu/karcok/396435

Reklámok

könyvhét van

június 13, 2014 § Hozzászólás

Magyarországon, most találkoztam egy videóval, amelyben egy beszélgetés zajlik a kedvenc magyar írómmal, a nyögvenyelés sajnos stíluselem, de most ezt elnézem nekik, biztosan meleg volt. Hanem a végén volt egy jó meglátás, megmondás, vagy valami és megy valahová, visszatekertem párszor, hogy ide tudjam idézni.

Mondok egy példát, itt van ez a virágcsokor az asztalon előttünk, az Ernő már észrevette, mert mindent figyel, észrevette, szép a virág, sokféle virág van rajta, hanem…
itt van egy nagy döglégy rajta, itt járkál egy légy …
az Ernő azt mondja, hogy ez egy kényelmetlen ország, állati jó hely, nagyon szereti, nem is akarna elmenni, és nem is megy el innen, de valahogy a kényelmetlenség egy ilyen dramaturgiai tartozék… minden, azt mondja, hogy minden nagyobb vagy kisebb, mint… semmi nem akkora, amekkorának kellene lenni, semmi nem akkor történik, amikor kellene történni, mindig vagy hamarabb történik meg vagy később,  nem annyi történik meg, túl sok minden történik meg, nem annyi, amennyinek kellene, tehát hogy minden el van méretezve, el van… ilyeneket mond…de hát nyilván ebből dolgozik.

A Margó Irodalmi Fesztiválon zajlott, lehet, ha otthon vagyok, megnézem, az ilyenek még mindig érdekelnek. szerencsére a zinternet… na jó, a honvágy-jellegű kísértést ezennel berekesztem, a listát azért írom, mikor majd nagy üres pakkal megyek haza könyvet vásárolni…http://www.ustream.tv/recorded/48664666
már megint megmondtak a számból kivett szavakkal valamit, amin egy ideje gondolkodom és milyen remekül, minden hangulat és elgondolás benne van… jóságpor.

get the learning bug

március 4, 2014 § Hozzászólás

yeah, got it
vision_logo
tavaly év elején találtam ezt a céget, online képzéseket nyújtanak, általában 12 hét alatt megtanítanak pár alap dolgot, üzleti adminisztrációt, számítástechnikát, egészségügyi tájékoztatást lehet választani, illetve fitneszedzői képesítést is lehet szerezni, na ez utóbbira egyáltalán nem mozdult rá a fantáziám. A megszerezhető bizonyítvány szintje mondjuk eléggé minimális, de nem is azért vágtam bele, hanem mert ingyen van, nem kell iskolába járni és bizony olyan angolul van, ami még később biztos hasznos lesz – ezért aztán márciustól pár éjszakát ezért lógtam a monitoron. Ma a negyediket csinálom éppen, eredetileg az IT-re szerettem volna bejutni, de ott nagy a futás az ingyenes helyekért. Négyszer se sikerült… hát van még egy lehetőség, aztán tényleg nem marad más hátra, mint a fitneszedzés, ha addig se jutok be… végül is nem a tudásanyag számít, mert abban semmi nehézség nincs, hanem a szép szabatos szakkifejezések… na azok! Hasznosak. Az életben.

future_logoKicsit később, az ősszel, találtam még egy egészen új céget, amely szintén online képzésekkel foglalkozik, ám itt egyetemi bemutatkozó kurzusok vannak, természetesen csak a saját időnkkel kell fizetni, és mindezekért négy-hat-nyolc hetes mini-oktatást kapunk, általában nagyon izgalmas témákban, a legújabb siker-tantárgyakból a különféle angol egyetemekről. Az ilyen típusú képzéseket az USA-ban a MIT-en és a Stanford egyetemen indították el pár éve, nagy siker lett belőle, nem véletlen tehát, hogy az ángliusföldi oktatás is lépést akar tartani. A Web Science kurzust csíptem el, mondhatom, roppant érdekes volt és adott némi támpontot az esetleges jövőt illetően. A tervezgetéshez. Meg ahhoz is, hogy bizony az IT világban olyan gyorsan történnek az események, hogy pár éves tudomány már lassan nem lesz piacképes… a MOOC tanfolyamok segítségével azért könnyebb a szintentartás. Komolyan nagyon örülök, hogy ilyen dolgok már vannak az interneten, a korlátlan szabadság érzetét nagyon erősítik. Idő meg majd csak jut rá.
Sőt. briers_CBT
Távgyógyítást is lehet intézni az internetről.
Az egész sztori a nyár végén kezdődött, amikor is roppant sok minden eszkalálódott egy “remek” pillanatba és már majdnem azt mondtam, hogy feladom. Az egész mindenséget. A vakszerencse egy olyan háziorvoshoz irányított, aki annyira lelkesen állt hozzá a gyógyításhoz, hogy azon nyomban bele is szerettem :) az egyik beszélgetésünkkor hozta fel a pszichológus ismerőseit és ajánlott egy érdekes terápiát, CBT néven fut (magyarul kognitív viselkedésterápia) és ha kibírom a roppant hosszú várakozási időt, akkor talán elcsíphetek egy-két órát a szakemberekkel. Hát végül olyan hosszúra nyúlott a várakozás, hogy körbenéztem a neten, mit is kéne addig olvasni és meg is találtam az egész terápia online és ingyenesen elvégezhető részét. A metódus nagyon hasonló a fent említett másik képzésekhez, tananyag, illusztrációk, lépésről-lépésre, interaktivitás és pár oldal olvasnivaló. Egy másik szerencse folytán kézzelfoghatóan a táskámba került 3 fontért az egész (könyvkiárusítás a kedvenc croydoni boltban), mostanában végeztem vele és határozottan napsütést érzek. Most már csak gyakorolni kell :)

Már az is régen volt, hogy filmeket és sorozatokat nézek

január 2, 2014 § Hozzászólás

egymás után, olyan töménységben, hogy a laptopon egy dekányi hely sem maradt. Az utóbbi hetekben a rendszeres napi beosztásom felborultával már nem is igen nézem az órát, a naptárat vagy egyéb időrögzítő alkalmatosságot. Csak a monitort… ha felébredek, benyomok egy részt a sorozatból vagy folytatom ott a filmet, ahol bealudtam rajta… vagy ugyanezt, csak másik sorrendben…

nahát. ha áramszünet lenne…. ? Bár éppen most futottam bele egy fan-videóba (az aktuális kedvenc, már-már mániákusan kedvenc, meghökkentően jó sci-fi fantasyból, khmm, szexi), szóval nincs kifogás, get the power!

Theatre Royal Windsor

április 26, 2013 § Hozzászólás

Theatre Royal Windsor

Hétfőn este meglátogattuk a királynő színházát Windsorban, egy klasszikus Westend sikerdarab országjáró turnéjának részeként. A klasszikus kakasülő jegyet vettük, a legfelső sorból, padról, de minden egyéb flanc nélkül ültünk be a darabra és nagyon tetszett. A nyolcvanas évek életérzését hibátlanul hozta, annyit röhögtünk a ráismeréseken és az aházásokon, mintha egy komédiás esten lettünk volna, pedig ez egy komoly darab. Ja persze nem, mert szatíra.
Volt egy-két jelentősen sokat ismételt mondat, azokat mi is átvettük, szállóigéink gyarapodtak. És a jegyek a falon is, az emlékfalon, a közös időtöltésekről.
Öt csillag.
http://www.theatreroyalwindsor.co.uk/details.php?id=157

Abigail's Party PHOTO

Following a triumphant West End season, Lindsay Posner’s acclaimed revival of one of the most popular plays ever written is touring the UK in 2013 with Hannah Waterman, Martin Marquez, Samuel James, Katie Lightfoot and Emily Raymond

Donna Summer is playing on the stereo. Dishes of cheese and pineapple are on the coffee table…the social get-together from hell is about to begin.

Beverly, and estate agent husband Laurence, have invited round new neighbours, Tony and Ange and nervous divorcee Sue, twitchy about the party her fifteen year old daughter, Abigail, is throwing over the road. As Beverly plies the guests with alcohol, cigarettes, Demis Roussos and nibbles, this horribly compelling evening descends into drunkenness and debauchery. Comedy, drama and tragedy combine into an iconic piece of theatre.

Mike Leigh’s comedy became an instant classic when it first appeared as a BBC Play For Today in 1977, the year of the Queen’s Silver Jubilee. It is a ruthlessly accurate observation of the pretensions of suburbia, a world obsessed with class and taste and ruled over by the monstrous Beverly!

Mike Leigh is one of Britain’s most influential theatre and film directors.  His numerous awards have included Best Comedy award for the stage play Goose Pimples, a BAFTA for Outstanding Contribution to Cinema, National Society of Film Critics Award for Best Film for Life is Sweet, Best Director Award at Cannes Film Festival for Naked, the Palme d’Or at Cannes for Secrets and Lies and an Oscar for Topsy Turvy.

Lindsay Posner recently directed the all-star revival of Noises Off at the Old Vic and Butley, A View from the Bridge and Fiddler on the Roof in the West End.

from the benches

from the benches

Ez a két kép kicsit később keveredett elő a fényképezőgép memóriakártyájáról, de nagyon ide kívánkoznak. Sajnos a színészek nélkül. És még egy sajnos, mégpedig az, hogy lemerült az akku éppen akkor, amikor a kedves nézőtéri vigyázóember ekészítette az idei első közös képünket, tehát a kattintás után ment a kép a fekete sóhajba…
the stage - a színpad az előadás befejezése után

the stage after performance

the stage after performance

szalonnalekvár

május 9, 2012 § 1 hozzászólás

http://www.thedeliciouslife.com/homemade-bacon-jam-recipe/

 

Mind Your Language

február 2, 2012 § 1 hozzászólás

A napokban találtam ezt a sorozatot, ma este néztem bele, mondanom se kell, azonnal a szívembe lopták magukat a szereplők és az ő szájukon kiáramló angol…

Mindegyikkel találkoztam már itt Londonban, ha szépen összeszámolom a nyelvgyakorlással töltött időt, akkor azt mondhatom, hogy kellett ahhoz kettő év, hogy ne okozzon gondot a megértésük. Az utóbbi hetekben lettem arra figyelmes, hogy ha a keleti bevándorlókkal tárgyalok, vagy ők magyaráznak nekem valamit, akkor többször fordul elő az, hogy ők nem értik, mint fordítva. Régebben, mondjuk a nyáron, még úgy volt, hogy én nem értettem őket.

Az afrikai nyelvjárásokkal azért még bajban vagyok. Azt hiszem, az ő nyelvhasználatuk szintjén a helyes angol nyelvtan egyáltalán nem fontos. Ahogy én beszélek, az nekik túl van bonyolítva.

Persze az angoloknak meg pont nem. Ők azt mondják nekem, hogy ‘He?’ és még mindig kapálóznak az agysejtjeim, ha egy – közepes udvariasságnak számító – háromsoros körmondattal kifejezett ‘Kérekegycsészeteátfánkkal’ rendeléssel találkozom és rosszallóan néznek rám, amikor a két és fél soros válaszudvariasság helyett annyit mondok ‘Okéhozomazonnal’. Na ez a következő szint, amit el szeretnék érni. Hogy csípőből nyomhassam a megfelelő helyen és időben a szófordulatokat.

Az a szint most van, amikor – például – a delay szó helyett (valami ügy késését jelenti) inkább a put off kifejezést használom (ez is pont azt jelenti, csak lényegesen lustább igényességgel). Persze csak azért használom, mert ők is így ejtik ki az információt a szájukon, viszont rondán néznek, ha inkább az előző formulát emlegetem. Micsoda nyelvtanulási motiváció, hogy rosszalló pillantások elkerülése végett szorítkozom a napi nyelvhasználat ‘csiszolására’!

Terveim szerint ennek a szintnek a következő három-négy hónapban el kell múlnia, nem lehet utána már semmi nehézség, léc legyen átugorva. Mellékes megjegyzés, az egyik tősgyökeres londoni angol kolléganőm panaszolta, hogy mit jár a szám a három éves tanulásommal, ő huszonegy és még mindig nyelvet tanul, angolt, mivel hogy vannak olyan könvvek, amelyekből ő se ért egy kukkot se és még csak nem is szakkönyvek az iskolából. Panaszkodott a szókincsére, hogy komolyabb témájú tévéműsort nem igazán ért… visszakérdeztem, természetfilmekre és dokumentumfilmekre gondolt a BBC-n. Nna. Most erre varrom a gombot.

Hol vagyok?

You are currently browsing the link of the day category at szalonnacukor.