Már az is régen volt, hogy filmeket és sorozatokat nézek

január 2, 2014 § Hozzászólás

egymás után, olyan töménységben, hogy a laptopon egy dekányi hely sem maradt. Az utóbbi hetekben a rendszeres napi beosztásom felborultával már nem is igen nézem az órát, a naptárat vagy egyéb időrögzítő alkalmatosságot. Csak a monitort… ha felébredek, benyomok egy részt a sorozatból vagy folytatom ott a filmet, ahol bealudtam rajta… vagy ugyanezt, csak másik sorrendben…

nahát. ha áramszünet lenne…. ? Bár éppen most futottam bele egy fan-videóba (az aktuális kedvenc, már-már mániákusan kedvenc, meghökkentően jó sci-fi fantasyból, khmm, szexi), szóval nincs kifogás, get the power!

Busszal Londonban

november 16, 2011 § 1 hozzászólás


http://spottr.hu/2011/11/15/buszos-tura-londonban/

egy csendes héten

október 28, 2011 § Hozzászólás

Hosszú története van az iPhonomnak, kezdeti lelkesedés, majd az újabbnál újabb operációs rendszerek  miatt – mit tehetnék a nagy almás marketing nyomásnak ellent? jön a kötelező frissítés mindig – lelassult a dög és egyre csalódottabb lettem miatta. Majd aztán a tavalyi magyarországi kalandozásom alatt sajnálatosan el is veszett, na a letiltási és a biztosítási mizériát nem kívánom senkinek. Aztán jött a Blackberry és hát majdnem maradéktalan a szerelem vele, már csaknem fél éve. Közben jött a hír, megkerült az iPhone, a karácsonyfadíszítés miatti szobaátrendezéskor kibukkan a fotel alatti poros magányából, utána hónapokig várakozott egy böröndben, míg végül ismét megérezhette az ángliusföldi ködött. Egy jailbreak – nem száz százalékos – fertőzése után most telefonképessége nélkül megint a zsebemben közlekedik.

Fotózásra és zenehallgatásra használom, na meg ha sikerül, ebook olvasásra. Az otthoni és a városi ingyenes wi-fi-vel egészen hasznos még mindig. Az effektes új képecskéimet a facebookon már terjesztem, de ide is felfigyel a jobban sikerültjéből pár, csak hogy el ne felejtsem.

Hát a nagy kavarodásnak most egy csendes kis vége lett, hála, vagy nem hála, a fönökömnek. Az idei esedékes szabadságokból ugyan nem tudtam a maradékot teljes terjedelemben kivenni, de amit most kaptam, az nagyon jól esik. Masszív semmittevés, némi házimunka, erőteljes angol nyelvtanozás, olvasás, főzés és a kütyükkel való szöszmötölés, az eső figyelése és kis mászkálás a napi program. Babi néni meg is kérdezte egyik nap, talán kedd lehetett, hogy ugyan mit csináltam egész nap – délután találkoztunk, ő már elfáradt három izgága és nagyszájú kiscsaj bébiszittelésétől, na erre hát azt sikerült kihámozni – kávégőz is igencsak csökkentett módon jön, lassú lettem, na – hogy a legjelentősebb és legerőteljesebb tevékenység az volt a napban, hogy felkeltem a ágyból. A többi csak úgy szöszmölés.

Halomban áll a kivasalatlan uniformis, de még egy napot ráér, valahogy nem akaródzik felhívni az éttermet, mikor megyek legközelebb, mi az új beosztás. Majd szólnak úgy is… Ehelyett megnéztem egy finn nyelvű filmdrámát a gyerek-vagy-kapcsolat témában, angol felirattal, jajj, hát az a nyelv! Voltak részek, ahol röhögtem, milyen viccesen is hangzik a finn anyázás… vajon egy idegen milyennek hallhatja a magyar nyelvet? Rögtön fel is bukkant bennem a kérdés. Jó volna egyszer meghallgatni, de magyarként ez nyilván lehetetlen, elgondoltam, hátha lehetne, de nem. Nem lehet, hacsak el nem felejtem az anyanyelvemet, uhh, abba is hagytam rögtön a gondolkodást. Az eyik főszereplőnőt Satu-nak hívják, nem kevésszer nevettem fel, ha hívták. A főszereplő öccse meg mintha Naftalin Ernő lenne ötven évvel fiatalabb kiadásban… megnéztem, a film nyert díjakat, meg hát nem egy mai darab, mindenesetre a díszletek dizájnja még ma is modernnek hat. Hiába, az északi stílus valahogy mindig a szabad kreativitást juttatja eszembe. Hát ezek a finnek mindenesetre jó arcok…

Legújabb felfedezettünk Russell Peters, Kanadában élő, angol angolt beszélő indiai stand-up komédiás, remek humorral és igencsak jó mimikával rendelkezű humorsztár. Pikírt és egyáltalán nem kedves humorával el tud szórakoztatni mindenkit, aki egy kicsit is otthon van a világ nyugati felének ezernyelvű kulturális katyvaszában, avagy leginkább megapolisz-világfalu érzéssel kevereg a gyökerektől távol. Hogy a paki akcentust milyen jól nyomja, mindig sikítozva röhögünk rajta, rátapint a hétköznapok lényegére. Tegnap este meg is néztük a legújabb sóját, vagyis hát a felét, mert hosszú volt és kellett ezt is emészteni, a megértett 80%-on így is kaptunk izomlázat.

Egyszer, még a kora tavasszal, voltunk egy helyi stand-up comedy-n a belvárosban, biztosan írtam róla, de most csak annyit, hogy az előadás után a női vécében beszélgetésbe keveredtünk a nézőközönség másik harmadával, ahol is olyan pozitív visszajelzést kaptunk a nyelvértésünkről, hogy azóta is rendületlenül nézzük a helyi humort az interneten. Elmeséltük ott, hogy egy-két éve jöttünk ide, tanulni, és hát megpróbáltuk ezt is… és tenyérösszecsapva álmélkodtak, hogy nahát, ez milyen jó már… hiszen a humor az talán a legnehezebb nyelvi próba. Nos, igen, ez így van, értettünk is majdnem mindent a szavakból, de hogy miért röhögött a többi, azt nem nagyon vágtuk… igen, hát a helyi eseményekre való reflektálás még hiányzott, a tévé és a közvélemény akkor még nem volt a barátunk. Még most se nagyon követjük az általános politikát, valahogy a burok megmaradt körülöttünk, de nem úszhatjuk meg, beszivárog a munkahelyekre és Russell Peters se hagy minket a babérjainkon kotlani. Újabb motivációs pont. Ez a pont – mondja az angol és arra gondol, ennek van értelme.

Érlelődik egy költözés egy London melletti kisvárosba, Babi bácsi új  munkahelyének vonzata az egész, de még semmi sem kristályos, csak a mágnes van ott a konyhaasztalon, az itteni lakótársak és a harmónia kicsit megbomlottak mostanában, illetve erre lehetett számítani minden társas együttlakásnál, csak eddig – nagyon sokáig szerintem – nem jöttek felszínre dolgok, ügyesen húztuk. Aztán majd áttervezzük persze megint és megint és újra, mert mindig minden nagyon gyorsan változik, ahogy a világ rendje van. Csak itt sokkal gyorsabb minden, mint odahaza.

Ami most nagyon távol van és nem szabad, hogy másik mágnes legyen. Ami jó volt, azt elhoztam.

Megnézzük Skóciát, ahogy majd kiviggyan a tavasz jövőre, április elején, próbálunk megint összehozni egy Mini Cooperes túrát, mint Stonehenge volt júniusban. Az olimpia miatt lesz nagy borulás mindenhol, kellene tervezni a jövő évi szabadságokat, lesz egy fejfájás még, mire kitalálom hétfőig… vagy be kell majd vetnem valam varázserőt, hogy ha módosítani kell később, elég bolond ötlet, hogy éves szabadságtervet fél évvel korábban leadjak.. hát azt sem tudom még, a jövő héten mi lesz… vagy valami, vagy megy valahová, jóféle székely beszólás szerint.

Arccal előre tehát, vége a homokba dugott struccpolitikának! – mondom magamnak, aztán most kibontottam egy dugicsokit, kacsintás…

Hirtelen fordulattal

november 23, 2010 § 2 hozzászólás

ez a hirtelen fordulat a széltől van, nagyon fúj mostanában, hószag van a levegőben, jönni fog. Jött a Harry Potter is, a hetedik film és hirtelen mindenki erről beszél, tele van az újság is, hát még a plakátok! Felpörgött a promóció, már az első hét rekordbevétel lett. A szokásos karácsonyi mesefilmet pedig még be se mutatták, csak azt lehet tudni az Oxford Street-i ünnepi dekorációról, hogy melyik film lesz az.

A legközelebbi IMAX-ot gyorsan ki is néztük és a fél ház eljött a moziba, összekötve a kellemest a kíváncsisággal, körbejártunk Wimbledon belvárosában és beültünk a moziba. Egy aprócska tévedésünket is megtudtuk, az IMAX itt csak azt jelenti, hogy óriási a képernyő és a hang is fenomenális, de nem 3D, mert az csak egy helyen van Londonban, ez a film meg még csak nem is 3D-s. Sebaj, hamar túltettük magunkat rajta, persze a mozijegy annyi volt, mint az imax3D… mindegy, majd a jövő héten visszaspóroljuk. Igazából ennyi volt a rossz dolog a filmmel kapcsolatban, akkor hát sorolhatom is a jóságokat:

– annak ellenére, hogy fogalmam se volt a történetről, mert csak az első és a negyedik filmet láttam, minden fő részlet világos volt, a történet követhető és megfelelően rémisztő ahol kell és megfelelően romantikus a többin.

– A Harry az nem változott, sokszor hosszasan néz, gondolom ilyenkor kell a könyvet felidéznünk, tehát meg is hozta a noszogatást ahhoz, hogy nekiveselkedjek angolul a sorozatnak.

– mintha lett volna benne fricska a Twilight orra alá, az erdőben futkosás jelenetei erőst hasonlítottak, csak ez itt jobb volt. Azt a filmet sehogyse tudtam megszeretni.

– remek helyszíneket fedeztünk fel, mennünk kell majd tengerpartokra is, gyönyörűségesek.

– igazán jó volt felismerni, hogy angol a történet és mintha most valami kegyetlen nagy szerencse által bele is csöppenhettem az eseményekbe. Nagyon sok Londont felismertem, örültem és ismét előjött az az érzésem, hogy jajjistenem, hát hová keveredtem én, mit csináltam, hogy ezt megérhetem, itt lenni a világ közepén…

– ráadásul a varázsszavak kivételével szinte minden bbc english-t értettem, ez jobban biztat arra, hogy több filmet/tévét nézzek angolul szótárazás nélkül.

– még egy ráadás, az egész csak két sörömbe került, hogy elcserélhessem a műszakomat a ma délutáni szabadnapra, mindjárt megyek éjszakára, az valamivel jobb.

E keddig sokat dolgoztam, most egy kicsit bágyadtan és kedvetlenül ment a hamburgergyártás, mert eléggé káoszos az étterem, a szabadságos főnök visszajött és minden máshogy van, mint az utolsó két hónapban, ráadásul a szabi után nem volt jó visszamenni, tehát elkezdtem unni az egészet, eljött hát az a rész, amit már ismerek a mcdonaldsból. A máshollevés szívesensége ugyan egy nagyot javult, de még mindig messze a kánaán, ja, annyira nem is, csak talán egy telefonhívásra. Vagy nem is tudom, határozatlan vagyok.

Az év negyedik napján

január 5, 2010 § 6 hozzászólás

A Művelődés-Monday napjra (hétfő, szabadnap, valami új, kultúra) most nem a magasan repülő kultúra darabjainak csipegetése jutott, hanem igazi szájtátás és vásári elvarázsolás. Az első angol mozizás rögtön egy 3D-s filmmel jött, megnéztük az Avatar című mesét és már álmodtam is vele és azóta emlegetem. Próbálom a film hangulatát magamban dédelgetni sokáig.

Banális mese a sztori, a megvalósítás technikája az újdonság, nagyon hosszú film teljesen három dimenzióban és van benne sok űr-kütyü is, meg még annál is több természet-ábrázolás és dzsungel-hangok és egy kis eső is. Három dimenzióban látva többszörös az élmény, igazán csak az illat hiányzott. Megelevenedett minden gyerek álma, sok percekig figyelhettük, milyen sárkányháton repülni. Nem véletlenül tetszett, sokat repkedtek benne a szereplők majdnem ugyanúgy, ahogy én szoktam álmodni ilyet magamnak. A film egyéni értékeiről, pénzügyeiről és marketing-fogásairól tessék tájékozódni az internetről. 3D és IMAX mozikban érdemes megnézni, mi “csak” 3D-ben láttuk, azt mondják, az IMAX még ennél is tízszer jobb, hát majd azt egy másik ünnepnapon abszolváljuk. Ez is emésztésre vár még.

Egyébként úgy volt, hogy körülbelül a felétől elvesztettem a fonalat és nem bírtam már az angol szövegre figyelni (ez nehéz volt, sok katonai gondolatmenet volt  meg még mintha valami háborús politikai duma is ment volna, sajnos még nem értem ezt) – bezzeg a szerelmi szálon nem volt problémám, no így fonaltalanul csak a látványt habzsoltam és hát az nagy durranás. 168 perc. 8,8 font.

Találtam egy képet a neten, amely 3 dimenziós, akinek van szemüvege hozzá, az megnézheti, milyen a film egy képkockája. Vagy ha nincs szemüvege, de van két darab fényképezőgéphez való polárszűrője, az is láthatja, ha megfelelő szögbe forgatja a lencséket. A kék-piros szemüveg csak részben jó, a filmhez például nem.

Meerkat Manor

június 27, 2009 § Hozzászólás

£5 volt csak, az elso sorozat 3 dvd-n, ebben az orszagban vegre meg is lehet nezni az Animal Planet honlaprol. De inkabb megvettem es ket este ota ez a Nagyfilm munka utan. Felet ertem kb, szotarral majd jobb lesz , de most maradektalanul kerek es jo a vilagom :) egy kis Szurikatak udvarhaza es mindjar kezdodik a vilagbeke is :))

…blight side of life…

június 23, 2009 § 2 hozzászólás

A Szent Szabadnapra valo tekintettel megneztem jol – ismet es angolul – a Brian elete cimu filmet, hogy ez a negyedev se legyen abszurdtol mentes. Ha mar egyszer ugy van, hogy negy napja nem esett… Gyanus ez itt Londonban, nattyon gyanus. Vagy kitort a nyar vagy valahol mashol esik. Persze uriember biztosra nem fogad :))
Egyebkent kadban habfurdozest terveztem konyvvel, de modositanom kellett, mert a szotar tul nehez egy kezzel, igy aztan inkabb megettem a reggeli maradek lecsot es keszulok a holnapi teljes szabadnapra.
A szemkozti hazat meg csakis nosztalgiabol es honvagybol fenykepeztem le. Ha mar ma amugy is a Hazagondolas napja van. Es lattam a Lidlben olyan bort, amelynek kaveizt irtak a cimkejere. Hulye angolok, angol hulyek…

Hol vagyok?

You are currently browsing the film feeling category at szalonnacukor.