Diófának három ága

május 31, 2008 § Hozzászólás

SZABÓ JULCSA

Szabó Julcsa bement a nagy malomba,
Beléesett a masina dobjába.
A masina dobja mikor megállott,
Szabó Julcsa piros vére megaludt.

Szabó Julcsát föltették egy szekérre,
Úgy vitték a főorvos úr elébe.
– Főorvos úr, arra kérem, ha lehet,
Gyógyítsa meg a beteg szeretőmet.
Főorvos úr félre fordult s azt mondta:
– Meggyógyítja a nagy isten doktora.

Bandás Jóska bement a szobájába,
Sírva borult diófa-asztalára.
Sírva mondta: – Nincsen isten az égbe,
Szép szeretőm viszik a temetőbe.

(Marosvásárhely)

*

BARNA KISLÁNY

Barna kislány bemegyen a vasgyárba,
A masina ráfordult a nyakára.
Kettőt fordult, sejehaj, kettőt fordult s megállott,
Barna kislány piros vére mind elfolyt.

Barna kislányt föltették a szekérbe,
Elvitték a főorvos úr elébe,
– Főorvos úr, ha lehet, arra kérem, ha lehet,
Gyógyítsa meg a beteg szeretőmet.

Főorvos úr mindjárt meg is vizsgálta,
Be sem vitte a vizsgáló-szobába.
Félrefordult, sejehaj, félrefordult s azt mondta:
– Ennek csak az isten a gyógyítója.

Szőke legény bemegyen a szobába,
Ráborul a márványkő-asztalára.
Bánatjában felsóhajt: – Nincsen isten az égbe,
Szeretőmet viszik a temetőbe.

(Póka)

Diófának három ága

május 24, 2008 § Hozzászólás

SZABÓ VILMA

Szabó Vilma kiment az erdőre,
Lefeküdt a zöld erdő szélére.
Egyet-kettőt kiáltottam neki:
– Kelj fel, Vilma, mert meglát valaki.

Szabó Vilmát négy csendőr vallatja,
Édesanyja kulcslyukon hallgatja.
– Valld ki, Vilma, minden bűneidet,
Hová tetted három szép gyermeked?

– Egyet tettem tenger fenekére,
A másikat diófa tövére.
Harmadiknak is gyilkosa lettem,
Kiért holtig rabságot szenvedtem.

– Szabó Vilma, fáj-e gyenge szíved,
Hogy eltetted három szép gyermeked?
– Hogyne fájna, mikor majd meghasad,
Halálomig zörgetem a vasat.

(Kibéd)

Diófának három ága

május 17, 2008 § Hozzászólás

KACSÓ SÁNDOR

Sándor bá, Sándor bá,
Hát mi lelte kendet?
– Lőrinczi Mihály bá
Elvette éltemet.

– Mihály gazda, Mihály gazda,
Miért véres a bundája?
Azért véres, bíró uram,
Mert elvágtam a kisujjam.

– Nem igaz az, Mihály gazda,
Mert nem véres a kisujja.
– Azért véres, bíró uram,
Mert elvágtam a jobb karam.

– Nem igaz az, Mihály gazda,
Mert nem véres a jobb karja.
Azért véres a bundája,
Mert Kacsó-vér fröccsent rája.

– Bíró uram, már jól látom,
Hogy hibám ‘jába titkolom.
Megmondom hát az igazat:
Én öltem meg szomszédomat.

A templomnál útját álltam
S egy kapával főbevágtam.
– Elég, Mihály bá, már is sok,
Mindjárt jönnek a zsandárok.

– Zsandár urak, kérem szépen,
Ne szorítsák úgy a kezem.
Eresszék bár egy láncszemet,
Úgy is vihetnek engemet.

(Búzaháza)

‘jába: hiába.

Diófának három ága

május 10, 2008 § Hozzászólás

MURI

Ezernyolcszázhuszonötben,
Egy szombat ebéd-időben
Kiindulék Botos felé,
Életemnek vége felé.

Kerestem is az ökröket,
De nem találtam meg őket.
Elfáradtam a melegbe,
Lefeküdtem az erdőbe.
Elaludtam ott egy kicsit,
S jaj istenem, mi jött most itt?

Utánam jött a gazduram,
S megkapott ott, hol aludtam.
Elém álla ő, gyilkosom,
S meg nem szánta jajgatásom.
Vérem ontotta a porba,
Testem vette zöld bokorba.

A madarak pásztoroltak,
Az emberek rám akadtak,
S kihívták a bírót, jegyzőt,
S ott tanácsot tartottak ők.
Kitudódott, hogy ingemöt
A gazdám volt, aki megölt.

(Medesér)

Vette: vetette, dobta.

Diófának három ága

május 3, 2008 § Hozzászólás

MOLNÁR GYURI

Molnár Gyuri, mit gondoltál,
Mikor hazulról elindultál?
– Én egyebet nem gondoltam,
A halállal kezet fogtam.

Gyilkosaim körülvettek,
Puskaszóval fenyegettek.
Csodálkoztak a csillagok,
Mit csinálnak a gyilkosok?

– Hagyjátok meg életemet,
Nektek adom sok pénzemet.
– Nem kell nekünk a sok pénzed,
Kell nekünk a piros véred.
Előbb kiontjuk véredet,
Aztán elvesszük pénzedet.

Piros vérem folyt a porba,
Testem veték a bokorba.
Vadak elhordták testemet,
Szánjátok bús esetemet!

(Nagybacon)

Diófának három ága

április 26, 2008 § Hozzászólás

UTI MISKA

Harangoznak vecsernyére,
Gyere pajtás, az erdőre,
Az új útnak tetejére,
Az új útnak tetejére.

Minden embernek meghagyom,
Sötét reggel fát ne vágjon,
Mert én sötét reggel vágtam,
Szerencsétlen órán jártam.

Testem törött a bokorba,
Vérem kihullott a porba,
A madarak pásztorolták,
Énekszóval virrasztották.

Azt a gazdája megtudta,
Mindjárt utána indula.
Meg van a koporsó festve,
Uti Miska fekszik benne.

– Nyisd ki, apám, a kapudat,
Halva hozzák szép fiadat,

Sirass anyám, ne bízd másra,
Most siratsz meg utoljára.
Sirassatok meg, leányok,
Úgyis tudom, hogy sajnáltok.

(Gyergyóújfalu)

Diófának három ága

április 19, 2008 § Hozzászólás

BÁCS JANCSI

Csütörtökön jó hajnalba
Készülék fel a havasra.
Befogám a jó négy ökröt,
Jó négy ökröt jó szekérbe,
S elindulék az erdőre,
Ki Firicskó tetejére.

Hogy kiértem az erdőre,
Egy cserefát vevék szemre.
Gondolám, hogy azt levágom
S az ökrök után felrakom.

Jó gazdámnak kicsi fia
Jöve velem – halálomra.
Ő vala a segítségem,
Ő egyedül ott mindenem.

Ahogy vágni kezdém a fát,
Nem is gondolám a halál,
Pedig az már hátamnál állt
S várá, hogy levágjam a fát.

Vágom, vágom szép csendesen,
A halálra rá sem nézek,
Míg a fa a törzsökétől
Szakad a fejszém élétől.

Még néhány vágás a fára…
Készülj, Jancsi, a halálra!
Bács Jancsinak sóhajtása
Felhallék a mennyországba.

Kettőt vág ő még a fára,
S ráesik a fa reája.
Szökött volna ki előle,
De a halál nem engedte.

Odanyomá őt a nagy fa,
Nem bújhata ki alóla.
Nem vala ott senki jelen,
Ki segítségére legyen.

Katona Sámel kisfia
Vala mindennek tanuja,
Ki a mezőre béfuta,
A pásztoroknak hírt ada.

Pásztorok kiszabadíták,
De már későn szabadíták.
Kevés élet volt még benne,
Mert csak néhány órát éle.

– Nyisd ki, asszonyom, kapudat,
Viszik a jámbor szolgádat.
Nem csattogtatja kapudat,
Nem sepri az istállódat.

Szász Anikó, hű szeretőm,
Már megengedj mindenekről.
Megnyughatol csókjaimtól
S ölelgető karjaimtól.

Hol vagyok?

You are currently browsing the Balladai homály category at szalonnacukor.