Egy röpke körbekémlelés

március 8, 2015 § 4 hozzászólás

image
Az úgy történt, hogy szerdára jutott egy szabadnap a sok munkanap között, el is csodálkoztam rendesen, hát már úgy elszoktam tőle… Mit csináljak hát ezzel az árva nappal a hét közepén? Tengernyi határidős tennivaló vár a számítógépben, hegynyi a mosatlan is a zsákban, aztán még a kenyereskosár is csak száraz morzsákat kerget, hát tényleg, most mihez is kapjak? Olyan szépen kisütött a nap!
image
Felkeltem egészen jó időben, már majdnem dél volt, az előző nap késő éjszaka végződött, hát ezért meglepő, megtömtem a mosógépet, benyomtam egy durva tea-kávé ébresztőt egy pár szelet sajttal, aztán hirtelen eldöntöttem, hogy kimegyek a világba, a dagadt ruhát másra, máskorra halasztom.
image
A hűtőmágnes-gyűjteményem mostanában mintha megállt volna a gyarapodásban, novemberi madridi szerzemények óta csak az átrendezés hozott frissességet a frigóajtóra, hát nincs mit tenni, be kell szereznem Oxford mellé a testvért, Cambridge-t ábrázoló példányt. Bevágódtam hát a hátizsákba a laptop és a fényképező mellé, irány a vonat, útközben lenavigáltam a telefonon, a Kings Cross pályaudvarról egészen gyakran indudulnak vonatok oda, a jegy ára elsőre meghökkentően sok volt, de gondoltam akkor, majd letornázom, és így is lett. Végül oda-vissza 25 font lett, ennyo igazán belefér a költségvetésbe. Na meg egy órácska vonaton süppedés. (Ez ugyanis a mozgójárdázás után a második legkedvesebb titkos szenvedélyem Londonban.)
image
Kettő óra után valamivel már meg is érkeztem a városba, de csak úgy simán belecsöppentem az itteni életbe, se térképet nem néztem, se google maps alkalmazást, majd csak lesz valahogy, ha követem a városi tömeget. Hasznosnak bizonyult ez a gondolat, húsz perc séta után elértem a történelmi belvárost és elkezdtem a kószálást.
image
Este hatig bírtam a mászkálást, akkor éhes-szomjas-egyéb ügyeket intézve plázáztam egyet, majd végigraboltam a Costa kávézókat és a nyolc óra előtti vonattal vissza is indultam. Tényleg csak bekémlelés volt a városba, amelyet úgy egy nap alatt teljesen körbe lehet járni, útikönyv persze nem ár, mert az szétdumálja a látnivalókat, ki kicsoda és miért van ott, na meg a sok épület.
image
Benyomásokat szereztem leginkább (a mágnes után persze), nahát hogy itt mennyi a biciklis! Nagyon-nagyon sok! Kosárorrú, nagykerekű, némelyik utánfutós vagy inkább csak váz és kerék, tiritarka és mindenféle egyéb bicikli megfordul itt az utakon. Fura is volt, mert Londonban nagyon veszélyes a forgalomban való biciklizés, elszoktam a figyeléstől, itt meg lépten und nyomon csengetett valaki, nem igazán hasznos elbambulni a gyalogos övezetben. Mindjárt meg is állapítottam, hogy itt jó lehet lakni. A levegő is egészen tiszta volt.
image
A második benyomásom az volt, hogy jé itt mennyi a külföldi diák és a reklámozott nyelvtanítás! Sok, nagyon sok. És az után mindenki beszél, bármilyen nyelven. Amit értettem, azok a beszélgetések érdekesek voltak, nem szokványos munka-manager-meeting-bulizás témák, mint amelyeket a fővárosi utazáskor el szoktam csípni. Belefüleltem színházról szóló trécselésbe, hallottam amerikai filozófiáról eszmefuttatást és még egy tanulókör órarendbeosztását is végig tudtam követni a kávém mellett (persze mert jó hangosak voltak). A városban mászkáló diákok többségén látszik, hogy ez egy elit tandíjas vidék, szinte saját tweed divatjuk van, einstein szemüveggel és bőrcsizmában, piros zokni zöld nadrág és egy fura fenhéjázó hanghordozás.. na persze ők az angol-angol népek voltak, nem a japán diákhorda.
image
Már egészen elandalodtam a jóságos helytől, amikor a bohóc éttermében sikeresen lerángattak a földre jó félórás vagy még annál is öregebb hamburgerrel, kőszáraz almáspitével és még bunkó is volt a műszakvezető… egy font mínusz, de a bosszankodás jobban lerombolta a kedvemet, egészen a vonatig vissza azon háborogtam, hogy a saját éttermemben ilyenkor már a vérét vették a műszakvezetőnek, itt meg csak a méla undor.. vagy ennyire ellondoniasodtam volna? pattanok a lehúzásra és kérem vissza a pénzt? szerintem most ez így jó volt. Na a kellemetlen közjáték után elcsíptem a legpuhább bőrülés a Costában és az visszabillentette a napot. A holdat nem, mert az erősen közeledett a teltség felé, amikor is a bolondok igen aktívak…
image
Cambridge viszont majd még egyszer megér egy napot, társasággal, jókora napfényben, kicsit többet készülve a látnivalókból. A hangulatért viszont már megérte így is, kicsit kiszellőzött a nyomott fejem :)
image

Reklámok

  • agnes48 szerint:

    Nem azért mondom, de éppen ideje volt már, hogy előkerülj. :) És micsoda képek!

  • Meta Hari szerint:

    ezek az angol telek nagyon nyomasztóak tudnak lenni, nincs is pedig hideg vagy eső a szokásosnál több, hanem inkább a hónapokig tartó naptalanság… no most végre rendesen eloszlottak a felhők és pezsgésnek indult a mászkálás… jó lesz már, ha így marad :)
    Örülök, ha a képek tetszenek, legközelebb nem felejtem el megtisztítani az ujjlenyomatoktól a telefon kameráját, furán ködös a napfény különben. Most hogy jobban megnézem, látszik azért a tiszta levegő meg a harapható tavaszi szél :)

  • bluemoon szerint:

    Éljen a mászkálás! Azt meséld még el kérlek, hogy hogy csinálod azt a vonatjegy ár letornázást?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Egy röpke körbekémlelés at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: