a fényfestő és az időkutató esete a térgörbítéssel

január 23, 2015 § Hozzászólás

Halmozottan kulturális hatások alatt álló nő lettem ezekben a napokban. Aromaterápiát bütykölök, illóolajokat füstölök, dolgozatokat körmölök, a maradék időben dolgozom a lakbérért, meg alvás céljából az ágyamba rogyok pár órára, aztán csörög az óra, megint egy új nap. Néha szervezek programokat előre, aztán persze minden megváltozik, mert átszervezték a műszakjaimat vagy tovább kell bent maradni, na akkor persze a határidőmódosítás stressze és a kávék literje beleemel a vérnyomásomba. Nade. Most egy olyan turbó hétvége jellegű időszakot sikerült összehozni, hogy csak kapkodom a fejemet.
Először is sikerült felfedezni magamnak North Greenwich környékét, ez a rész eddig kimaradt. London nagyon nagy, sőt még annál is nagyobb, lassan hat év sem volt elég arra, hogy mindenfelé eljussak. Az O2 aréna azért egy elég ismert hely, kívülről, oldalról, felülről már láttam, bentről most először. Moziban voltunk, de előtte egy brazil utcakaja-étteremben adtunk a tér görbületének. cabana_l
A térgörbítés az még karácsony előtt kezdődött, amikor a mexikói étteremben (Wahaca) az enyhén csípős tapas-okból sikerült úgy válogatni, hogy a szószokkal együtt lángokat is nyeltünk, meg a csiliskávé a végén, az betett. Jócskán kellett sétafikálni a Temze-parton az éjszakában, hogy a szél kifújja belőlünk a babot.
Most a brazil étteremben (Cabana) ugyanezt még egyszer… illetve már óvatosabban szószoltunk. Hasonló étteremtípus egyébként, mint a nemrég felfedezett mexikói, az alapételek itt a burgerek köré csoportosulnak, és a grillezett és szalonnázott (na jó, csurgott a BACONről a zsír) tányérokkal olyan magabiztosan szlalomoznak a pincérfiúk az asztalok között, hogy egészen belevidámodtak a bélbolyhaim.

A film Stephen Hawking életéről és feleségeiről szólt, erős hollywoodi beütést érzek, pedig a brit filmipar tiszteleg a tudós előtt. Nagyon komolyan vették a romantikát és a szívszaggatást, a zenekar is tolta a film alá a hangulatot, ürültek a papírzsebkendős dobozok és megállt néhol a popcorn a levegőben… A Hawkingot alakító színész megérdemelte a Golden Globe-ot. Theory_of_Everything

És akkor elérkezett a január vége, amikor is bezár a Tate Britain-ben a Late Turner kiállítás. Az egyik karácsonyi ajándékom egy National Art Pass volt, amellyel féláron vagy ingyen bemehetünk szinte minden kiállításra. A megnyitás óta (október eleje) próbálunk szabadidőt egyeztetni, végül zárás előtt sikerült beslisszanni…

És akkor sűrűn röpködtek az Oh My God kifejezések. Barátosném már látta tavaly a korábbi Turner kiállítást, amely a tengerről szóló festményeit tárta a nagyközönség elé, most már én is tudom, miért lelkesedett ő annyira.

Turner a fény lefestéséről és értelmezéséről híres, szerintem jócskán a kora előtt járt, volt pár olyan képe, amely előtt állva vakító napfényt éreztem áradni, illetve naplementés borzongást, valamint vízpermetet és párát… Volt egy nagyon késői képe, amely előtt hosszasan álldogáltam, na vajon fehér vászonra fehér festékkel fehér fényről lehet-e festeni, de kiderült, hogy nagyon is igen.
1848-ban Magyarországon szabadságharc volt, Kaliforniában aranyláz, Íroszágban nagy éhínség, Turner pedig olyat tett a fénnyel, amit kevesen utána…
04ee6872-34e0-11e4-_762941c

6d236400671204d259c670e0152cf647

image

Regulus.jpg

snow-storm-turner-585x400

turner__italy__val_daosta

Heidelberg: Sunset circa 1840 by Joseph Mallord William Turner 1775-1851
Hazafelé nem maradt már több “És akkor” felkiáltásom, éhesek lettünk, betévedtünk egy O Sole Mio nevű olasz kis étterembe, a szokásos mellékutcák egyikében, ahol rendszerint jó dolgokat lehet találni. Itt is. Olaszos vendéglátás, korrekt pizza, a desszertek egy kicsit drágák a mérethez képest, de alapvetően rendben, majd visszamegyünk!

Reklámok

Művészeti szabadnap

január 17, 2015 § Hozzászólás

image
Egy zsúfolt hét kellős közepén, halomnyi papírmunka kellős közepén, a tél közepi zord hangulatban azért csak sikerült egy fél délutánra beugrani a kedvenc Saatchi Gallery-be.
Ez az alkotás az Ideológia & Vallás témájú teremben volt, az alkotó orosz, a kiállítás vezérfonala pedig a keleti országok és a nyugati országok összehasonlítása, azzal a szemmel nézve, ami éppen most keleten van. Teljesen pontosan USA vs. Oroszország és Kína pophuszonegyedik százada.
Lenin élt, él és élni fog – karikatúrázzák ki a fiatal alkotók abban a görbe tükörben, amelyben láthatjuk Európa és az Egyesült Államok vezérlő elveit.
Valamint.
image

image

csendes ünneplés nagy szél közepette

január 10, 2015 § Hozzászólás

megszűnt, megszűnt, új élet kezdődik – ujjongok csendesen idebent, ma már azt írta a facebook, hogy nincs is olyan fiók, amelyhez a levélcímem tartozik. belépni se… na de hát nem fogok belépni ugye. gyakorolni kell még az életet, amely nem a kék kémgép karmai között zajlik, mini függőség előfordulhat, na de már ha egyszer kibírtam három évet dohányzás nélkül, akkor ez is megoldható, meg persze a visszaszokás is előfordult már, khmm.
a nagy szél az meg furcsa, időváltozás lesz. eső most nincs, ki tudja, mit hoz a következő nap.

kedves barátaim és ügyfeleim

január 5, 2015 § 3 hozzászólás

eljött akkor az új esztendő, a 2015-ös, és már csak kétszer kell aludni, hogy eljöjjön a nap, amikor megszűnik a facebook hozzáférésem. Áprilisban már gondolkodtam ezen, teljesen más okból, bár már akkor sem tetszett nagyon, hogy a magánéletem, a magángondolataim a fejemben erősen kifürkészhetőek lettek azáltal, hogy valamire kattintok a zinterneten. Különösen a facebook körül éreztem a kénkőszagot, na de akkor még elhessegettem, gondoltam én, túl kicsi vagyok én ahhoz, hogy számítsak a felhasználótengerben.
Az ősszel azonban komolyan erősödött a kénkőszag és már nem hagyhattam figyelmen kívül. Egy ártatlan barátkozásból – igazából még a barátság címkét sem lehetne ráakasztani az egészre, mert csak beszélgettünk dolgokról, melyek az angliai lét és munkavállalás köré csoportosultak leginkább – szóval ebből a barátkozásból egy rémálom lett.
deleteoffacebook2
Nem tudom igazán magyarul most hirtelen a kifejezést, de a sztalker szó mindent definiál.
A hozzám vezető információk nagyon nagy része – a teljes privát adatok zárolása mellett – a facebook segítségével váltak elérhetővé. Barátaim, családtagjaim, ismerőseim és munkatársaim ártatlan kis megosztásaiból idővel össze lehet rakni egy majdnem teljes képet.
Ijesztővé vált ez a lehetőség. Volt aki élt vele és ezzel – átgondolatlanul bizonyára – rengeteg bonyodalmat okozott. Magánnyomozó keresett a fényképemmel a lehetséges munkahelyeimen, persze hogy perceken belül eljutott ez a főnökeim fülébe és ott álltam a kereszttűzben, ugyan magyarázzam már el, mit követtem el, hogy nyomozó kerestet Magyarországról. Akkora lett a szemem, mint egy malomkerék és akkora a gyomrom, mint egy borsó. Káromkodástirádák a fejemben és a következményei mindezeknek… olyan helyen dolgozom ugyanis, amely kiemelt szintű terroristaelhárítást alkalmaz, gondolhatjuk, nem egyszerű személyi biztonsági referenciákkal. Na most ezek után ha még csak egy penny is, de eltűnik a munkahelyemről, lesz rögtön kit gyanusítsanak. Aligha tudom magamat tisztára változtatni ezek után, a gyanú árnyéka ugye.
Aztán mint kiderült, lakáscím is jutott a vadászom kezébe, bár arra nem emlékszem, sok hónappal előbb én beszélhettem-e neki erről, nem nagyon hiszem, de bármi előfordulhat, ha fáradt vagyok. Vagy mégiscsak jó volt a nyomozó. Telefonszámot is cseréltem rögtön, na ezzel lett még nagyobb a káosz.
deathoffacebook
Egyelőre úgy tűnik, az egész oka a szerelem, az esés és a kút. Mivel nem szeretnék a káva rossz oldalára keveredni, elhatározásomat véglegesítettem, töröltem az információforrást. A facebook azt mondja, hogy ad két hét megbánási időt, és csak annak leteltével véglegesíti a radírt. Már ha így tesz tényleg… na de azóta csönd van.
Azért még mindig kapaszkodom a káva külső szélébe és próbálom foggal-körömmel ráhúzni a tetőt..

A levélcímem és minden más az interneten megmaradt, bárki keres és ismerem, örömmel állok rendelkezésére.

Boldog új esztendőt kívánok egyébként :))

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for január, 2015 at szalonnacukor.