elhagyni a facebookot

április 30, 2014 § Hozzászólás

na jó, nem elég, hogy a facebookot kinyitva minjárt EZ JÖTT SZEMBE

facebook_ad_1
de hogy az előző füstölgő bejegyzésem gond nélkül eltűnt a digitális nirvánában…
gondolom én, a tegnap esti üdvözlégy pálinka a vendégekkel még érezteti a hatását
de hát idén a gyönyörűséges 42 évfordulóját már nem is ünnepelhetem felhő nélkül? a facebook gondoskodik a jövőmről, figyelmeztet… most kezdjek el gyűjteni a temetésre, mert különben késő lesz.
Hát van benne egyfajta irónia.
még egy pont a facebook likvidálása mellett.
Douglas Adams pedig egy pángalaktikus zseni volt, az élet értelme 42.

Reklámok

tumblr_n3u4smbi6l1rbl50no1_500.jpg

április 24, 2014 § Hozzászólás

A másik nő

április 24, 2014 § Hozzászólás

Valami nagy véletlen folytán már most sikerült abszolvánom az évi egy mozizást. The Other Woman című filmre estünk be nagy lihegve, de ha tudom, hogy fél óra reklám lesz a szokásos 15 perc helyett…

cameron_diaz_handbag_the_other_woman
A történetről inkább semmit sem írok, mivel a film reklámja úgyis elmondja az összes értékelhető elemet a filmből, ezen kívül más nem történik. A vizuális élményekről ugyan nem fog a reklám beszélni, de szinte a legtöbb amúgy is klisé. Még tengerparton bikiniben lassítva szaladás is van, hahá, Pamela Anderson, helló! Plusz van benne egy akkora kutya, hogy alig fér rá a képernyőre (mondjuk ezt nem értettem, miért hozták a filmbe, hiszen pont rosszkor adja elő az arconlefetyelős mutatványait, pont akkor, amikor a sipító hangú főhősnő éppen csendben van). A legnagyobb dobás azt hiszem egy mondatban megtörtént (Wife, Brain, Boobs – it is a fatal combination). Kifelé jövet (fele popcorn megmaradt, mert nem értem rá rágni a sok röhögés miatt) azon gondolkodtam, hogy a nagy divatházaknak már nagyon sokat kell költenie reklámra, és valószínűleg sokkal olcsóbb egy filmet összedobni, mondjuk két-három márka kooperál és máris még jobb. Felszedték ruhatervezőnek azt a nőt, aki a Szex és New York-ban is öltöztette a népeket, aztán máris lehet fáradni a boltokba a legújabb táskáért vagy cipőért. Ez a film egy két órás táskareklám. Plusz a Budweiser sörnek is voltak feledhetetlen percei, amikor más egyéb nem történt, mint hogy a szereplők rengeteg sörösdoboz körül sertepertéltek és nézték a tengeri naplemenést. Csak hogy a néző tudja, mit kell tennie, ha megszabadul az üres kóláspoharától. Azért lehet sokat nevetni is a filmen, a kritikát majd megírják az újságok, letöltésre úgysem bíztatok senkit, a youtube majd elég lesz. Cameron Diaz is öregszik :)
Sokkal jobb filmek is kerültek mostanság a képernyőmre, “az interneten minden van” alapon. Valamelyik kedvenc amerikai pletykalapomban láttam egy utalást egy most futó ausztrál tévésorozatról. Érdekesnek tűnt, meg is néztem a tévétársaság honlapján, mit adnak ki róla hivatalosan. Mivel a Lost Girl negyedik szezonja már befejeződött, az ötödik majd csak ősszel jön, keresnem kellett valami másik nőt, aki érdekes. Janet King az ausztrál sorozat címe, nyolc részes törvényszéki-nyomozós krimi, korrektül odaragasztott a monitor mellé. Az utolsó epizódokra várva megnéztem az előzmény-sorozatot is, Crownies címmel futott. A sok másik nő miatt ismét elő kellett vennem a szótárat, két füzetnyi jogiés bírósági szakszót szedtem össze, de ez esetben egy másodpercre sem volt unalmas a tanulás. A hivatalos ausztrál akcentus is beépült már a fülembe, nna, ez könnyen ment. A főszereplő ügyésznőt alakító színésznőről meg utólag ki kellett derítenem, hogy kicsoda is valójában az ausztrál színházi életben, és nem lepődtem meg végül, hogy megasztár odahaza. Egyébként nem véletlenül. Az egyik fiatal kollégát alakító színész pedig tisztára Stephen Fry húszéves korában, ez már csak ráadás.
Jó lesz arrafelé még körülnézni, egészen nézhető dolgok mennek odalent, semmi hollywood. Ja igen, belenéztem amerikai “menő” sorozatokba is, amelyek sok másik nőről szólnak, klónozott másik nők egyformák (Orphan Black – kitűnő sorozat, csak sokszor van benne éjszaka), dilis nők börtönben (Orange Is The New Black – klisére vett csajok, akik ha unatkoznak, egymást szeretik), ja és még a The Fosters (öt örökbefogadott kamaszgyerek mindenki agyára megy – na ez annyira szirupos, hogy.). Az ameriak másik nők inkább nem érdekelnek, talán egy kis európai legközelebb? Bár persze csak akkor, ha nem lövöldöznek és nem autósüldöznek. Az éhezők viadala majd később.

új szelek fújnak

április 21, 2014 § Hozzászólás

na mindjárt ki is kell ezért próbálnom egy új dizájnt, a trükkös körös elrendezés a szokatlansága miatt fogott meg. próbahét lesz, ha valami nem működik, szóljatok. a régi linklistán még dolgozom, már ha érdemes.

Nagyon eső

április 20, 2014 § 1 hozzászólás

image ugy látom, nehéz átadni fotón azt a vastag párát, ami estére alakult ki a kertben és a szomszédoknál. kora reggel óta folyt a víz az égből, ezzel megszakadt a száraz tavasz két hete, már persze furcsállottuk is, hogy mi ez itt, dubai? a víz az csendesen érkezett, megállás nélkül minden irányból. Ez az a definíció szerinti eső, amely a nyelvkönyvekben Angliához van rendelve. Eléggé ritkán van ez a típus, általában kiszámíthatatlan foltokban jön a víz és általában sokkal vadabbul :) meg is néztem gyorsan – visszaigazolásképpen, jól tanultam-e a tévéből – a használt szót, na ez a nap volt a “rain and drizzle”. a rain az az elején volt, a drizzle meg a végén, amikor az esőcseppek ugyan még mindig folyamatosan érkeznek minden irányból, de a méretük már nagyon kicsi. és a nagy örömre való tekintettel, hogy végre sül a kenyér, kimentünk a kertbe, a kifújt füst viszont ott maradt mellettünk, sehová nem gomolygott el. átnéztem a szomszédokhoz és látszott a bágyadt napsugárban, hogy ez bizony köd.

valahogy bevillant a fizikai kémia tanár, ahogy a harmatpontról magyaráz és ekkor teljesen 3D-ben tapasztaltam az egyenleteket magam körül és az egész pontot, a harmatot és a nedves mindent. esküszöm, nem szívok füves cigit :) tegnap teregettem, ma még mindig ugyanolyan vizes minden. a szobában lógnak pedig fél napja.

a kenyér meg véletlenül szív alakúvá változott a sütőben, a cipóforma ellenére, amibe kényszerítettem. azt hiszem, bele kéne ásnom magam a kenyérológiába, a miértekért.

a jövő héten már kéne dolgozni, akkor elmúlnának az aggodalmaim a kenyér miatt, nem lenne időm rá elég.

nemrég olvastam egy laza kis strandkönyvet, a címében benne volt a visszaforgatandó idő kereke. először úgy gondoltam, hogy kéne egyet fordítani a saját kerekemen is, de aztán meggondoltam magam és inkább csak fejet szeretnék cserélni, illetve annak csak egy részét. kiszerelhetnék a folytonos aggódást belőle, ami úgy jön, mint a mai eső, minden irányból és nagyon rossz.

nemrég beszéltünk egy igen érdekes emberrel, korban és élethelyzetben is hasonló hozzánk (a házunkbéli magyar bandához) és szinte végtelen tapasztalatokkal rendelkezik az emigrálással kapcsolatban. sok kalandot mesélt, felelősséget a családja miatt, életcélokról és minden szokásos összehasonlításban otthon van. ő is azon a véleményen van, hogy nem szabad abbahagyni a folyamatos figyelést, mert akkor az élet nevű harc vesztes felére kerülnénk. már csak azt kéne tőle legközelebb megtudni, hogy mit csinál, ha nem aggódik és mégiscsak lazul egy kicsit. majd még jön látogatóba hamarosan. tegnap este például már nyitva volt a pálinkásüveg, amikor szóba került, hogy mi az élet értelme…

a nap szava pedig egy hunglish kifejezés a kertünkből: péking – angol nyelvtannáciknak furcsa lesz, de ez a pék folyamatos alakja.

A szalonnahoz friss kenyer illik

április 18, 2014 § 4 hozzászólás

Igy aztan ma sutottem egyet. Ez eddig a legszebb.

image

Ha kihul, meg hagymat is vagunk hozza. Igaz, nem tipikusan nagypenteki etel, de a korulmenyek miatt eltekinthetunk…
image

egyszer áthajoltam egy ÉS jelen

április 16, 2014 § Hozzászólás


az áthajlás valamikor még az első évünkben történhetett vagy legkésőbb a második londoni tavaszon, az OXO torony lábánál, egy kiállítás közepén mászkáltunk és készült is egy vigyori fotó
az első munkahelyi társaságból mondta valaki, hogy ismernem kéne már a Coldplay bandát, nem várhatok tovább és igaza is volt, a Clock című számuk roppant híres volt már akkor és perszehogyazonnal beleszerettem
a felhők vonulásának gyorsaságával haladt a naptár előre
szembejött ez a videó tegnap
megnéztem többször, egyetlen kis részletet nem tudok, hogy hol van, a többinél jártunk, járunk, járni fogunk, ismerem, illatok kapcsolódnak, sztorik, emberek, fotók
közben lezuttyantam a székbe és nézem újra meg újra, kavarog a minden a fejemben
hullámvasutaznak a szerotoninok az agyamban
számvetést készítettem ismét, azt hiszem, a legalja pontján a vasutamnak egy nagy nullára támaszkodom, ma vigyorgok míg áthajolok a hasán, de tényleg, aztán nézem a helyet, ahol vagyok és zenéstől-képestől boldogságot érzek
a vasút tetejéről körbenézve még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyok
boldogság kis perce
és holnap akármi fog történni a bármi után és még annál is több

ja igen, az angolok bekapcsolták a tavaszt, rég esett… :)

(erősen komolyan mondom, hogy a hetekig borult ég komoly nyomottságot okoz, az angolok isznak ellene, de én még nem vetemedtem a whiskypusztításra, de ha ez lesz jövőre is, meg kell fogadnom az ősz utolsó napján, hogy nem csinálom végig a telet itt és kötelezek mindenkit, hogy rugdosson át szóban vagy bárhogy a kanáris szigetre)

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for április, 2014 at szalonnacukor.