Mastering the Art of… francia (?) konyha

március 3, 2014 § Hozzászólás

A 2013-as év a kívánságnak megfelelően nagyon csendben és zajtalanul múlt el, le is zárt pár dolgot, amit már nagyon le kellett. Az új esztendő hozott aztán rengeteg változást, ahhoz képest, hogy jó pár korábbi január olyan szürke volt, hogy már az emlékezetem pora sem látszik tőle, ez a január emlékezetes marad. Főleg azokról az éjszakákról, amelyeken alig aludtam valamit és végül kristályosan megmutatták, hogy van egy határa a mostani életemnek.

A február mindjárt úgy indult, hogy “namostaztán” minden meg fog változni. Az első három nap azzal telt, hogy megtanácskozzuk a házban, mitévő legyek költöztek-e a konyhába, avagy ha elmegy az egyik régi lakótársunk, vajon mi lesz. Az lett, hogy a fiúk feldobtak egy hirdetést a kiadó szobára és vele párhuzamosan írtunk üzeneteket régi barátoknak az esetleges hozzánkköltözés lehetőségéről. Másnapra meg is beszéltek egy interjút az első jelentkezővel és pár óra múlva megegyeztek a másnapi költözésről.

Ténylegesen még egy nap múlt el addig, míg megtörtént a csere, aztán egy búcsú- és egy welcome-pálinka is lecsúszott. Negyednapra a nemzetközi életünk kibővült egy francia és egy lengyel szállal. A páros lány tagja aktívan gimnasztikázik a másodikon és véletlenszerűen követ el ínycsiklandást a konyhában.

Az ismerkedési fázisban rögtön kiderült, hogy neki szintén problémája van a brit földön fellelhető kenyér-tej-sajt alapvetésekkel és bizony szenved az otthoni ízek és lehetőségek hiánya miatt. (This is the beginning of a beautiful friendship.)

Mivel kint általában esik ilyenkor, nincs mit tenni, a nagy ritkán közösen itthon töltött estéken Settlers of Catan játékot játszunk és a fiúk erősen barátságosan pálinkáznak cider mellett. Az emelkedett hangulatba legutóbb belépett egy francia nass, és kitört a szerelem első ízlelésre. Az alapanyagok a brit konyha remekei, de a csavar, az bizony francia.

stilton1 A kék sajt, ha jól emlékszem magyarul márványsajt, olaszoknál gorgonzola-ként is lehet kapni – azt hiszem óvatosan fogom a meghatározásokat adni, mivel sajtológiában még nem vagyok szakértő – itt Blue Stilton formában elérhető. Annyit lehet tudni a sajt címkéjéről és a szupermarketek polcairól, hogy eredetvédett termék az EU-ban, nagyon British és borzasztóan jellegzetes erős illata van. Emlékszem a kezdetekre, a mindent-megkóstolunk időszakra, amikor először találkoztunk a tányéromon. Két kockányit sikerült lenyelnem, a szelet kenyér sem tudta elvenni az erős ízét, hát mondtam akkor, nem leszünk barátok egyhamar.
carrotsticks

Az angol élelmiszerboltok polcain meglepő rendszerességgel előforduló répadarabok sem igen hozták lázba a fantáziámat, salátamixekben még lecsúszott, de tovább semmi. Barátnőm szokta volt fogyasztani a hírhedt angol vasárnapi sülthús mellé, borsóval és főtt kruplival, ettünk is párszor carvery-ben ilyet, de még mindig úgy gondolom, nyulak és barátaik…
A helyzet, mondanom se kell, megváltozott, első pillantásra.
A sajt apró kockákcra tördelve bement a mikróba pár percre, hogy megolvadjon. A répák mellé ugrottak a tányérra, naan kenyérrel tálalva. Szedtük a sajtot a répával, a kenyérrel és bizony nyaltuk az ujjunkat is. Jót tett az olvasztás a sajtnak, korábban eszembe se jutott volna, annak ellenére, hogy a sült camembert sajt kenyérrel és áfonyalekvárral már régóta a kedvencünk. Az érett stilton íz megenyhült és a ropogós répa egészen jól segített, a kenyér meg csak a megszokás miatt…
Most vettem harmadszor azóta, a francia lány meg szélesen mosolyog a hatalmas sikeren.
A következő alkalommal potage parmentier-t fog sütni. És az sem véletlen, hogy a február első heteit a Julie & Julia könyvvel töltöttem, egyébként már megint teljesen véletlenül kötött ki a kezeim között.
A könyvvel kapcsolatban szintén történt némi konyhaforradalom, ugyanis az első receptet, amit a könyv mond, gondoltam, kipróbálom. Hagymás krumplilevesnek indult a bevásárlás és gombás krumplipüré lett belőe a végén. Ráadásul a nagy sikerre való tekintettel a következő zöldségpürében már brokkoli és répa is előfordult, hát így megy ez, ki tudja, mi történik, ha a konyhában eluralkodik a globalizmus és fittyet hányunk a hagyományokra.
*
PS
Tyskie lengyel sör – a fiúk állítása szerint egészen jó, nem véletlen tehát az sem, hogy a lengyel populáció mindenhol ezt vásárolja, később kiderült, hogy már angliai gyárban készül.
Egy hónapja lassan, hogy belevágtunk a házi kenyérsütésbe, és a megfelelő alapanyagok felkutatásában a sarki lengyel boltok segítettek leginkább, a megfelelő liszt és élesztő ugyanis alapvetés. Drożdże – újabb életbevágóan fontos szó a Żubrówka után, aminek meg már öt éves történelme van, tudása hozzásegített az angol bankszámlámhoz.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Mastering the Art of… francia (?) konyha at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: