majdnem bacon

január 26, 2014 § Hozzászólás

A múlt heti fotógalériás látogatásunkból leginkább a saját képeink maradtak meg az emlékezetünkben, meg a Twin Peaks mint motívum, illetve pár érdekes kép hírességekről, gombméretben. Az egyik saját képem egy ablaküveg-szigetelés szokatlan formáját ábrázolja, a több réteg tükröződés meg belerajzolt embert, tetőt, tévét. Egy kis fotosop piszkálás az instagramra még jó, de nem több.
Ám ma – szédületes hirtelenséggel kaptam a hírt, hogy gyerünk csak be a városba megint, van ám itt rendes érdekesség, fotótörténet és hegyek. No, nem volt mit tenni, irány a vasútállomás. Gyanús a környék, közel van a Saatchi (igen, az a pali a tulaj ott, aki a Nigellával adja most a bulvárt, mellékes, nem ezért szeretjük) és ez bizony minőségi színvonalat súg. Egy magángalériába mentünk, Michael Hoppen Gallery és még az a szerencse is ért, hogy összefutottunk a tulajdonossal, aki éppen irdatlan mennyiségű fontokért adott el fényképeket. Nem nekünk, de érdekes volt a közönség is. A lépcsőház falát mindenféle újságkivágás borítja, az egyik pont a tulajról szólt, méltatás. Ott volt a fényképe, így nem volt nehéz felismerni az emeleti szobában. Csendesre fogott Bob Dylan háttérzenével jöttek a hegyek és a fekete fehér képek. Bámulatos élesség, gyönyörű kompozíciók, szokatlan és érintetlen magashegyek… nem volt sok kép, de ahhoz pont elég, hogy őrült nyomozásba kezdjek, hogyan is készültek ezek a fotók.

A címkékről döbbenet évszám jön szembe, az 1950-es évek közepén készültek leginkább, a minőségük pedig jócskán 21-dik századi. Leesett az állam, nem is egyszer. Aprócska kis albumok is voltak, az alkotókról képek, és a fotómasinákról is. Meg a helikopterről, amivel felmásztak a hegyre. És a mosógép méretű légifotós készülékről is.

Wikipédia barátunk köpi az információt Bradford Washburn-ről. Az 1910-es születésű amerikai egy híres felfedező, hegymászó, fényképész és térképész volt, aki megszervezte a Boston Museum of Science-t és igazgatta nagyjából haláláig. Fiatal kora óta járt-kelt az alaszkai csúcsok között, gyakran elsőként fedezett fel utakat, sőt, felesége volt az első nő, aki felért a Mt. Mc Kinley csúcsára. A mászás mellett fényképezett is, az “úttörő munkássága” kifejezés itt most több értelemben is igaz. A légifotózás a hegyek között  nemcsak hobbi és művészet, hanem szakma is volt számára, a hegyvidék vizsgálatához, feltérképezéséhez volt rá szüksége, ezen kívül a hegyi expedíók tervezésében is hasznát vette. Képei a szakmában referenciaként élnek, na ezeket tessék szépen felülmúlni – üzenik a fiatalabb nemzedéknek.

Nagyon érdekes a szerkezet is, amellyel a képeket készítette, első pillanatban azt gondoltam, ez is valami holraszálló felszerelés, csak másodjára, sőt még később kezdett el összeállni a lehetséges történet, hogyan került fel oda ez a fél-mosógépnyi berendezés vagy hogyan volt lehetséges a helikopterből kifelé képet készíteni. Izgalmas, és ma már ez történelem!
washburn.photo
A szombat délután már estébe hajlott, amikor végeztünk a kiállítással, még a földszinten tobzódtunk pár percet egy másik témában kitett képek között, ott mondjuk említésre méltó képek alig akadtak, amerikai celebek (a régiek) fekete-fehérben a falakon, valamint egy hatalmas művészeti album Hunter S. Thompson életéről és kirándulásairól. Sikerült az elmúlt évben több helyen és módon is összefutni ezekkel a fiúkkal, a 2012-es On the Road film, számtalan említés újságokban, kiállításokon – azt hiszem, talán levonhatom a következtetést, népszerűek most, retróból vagy sem, nem tudom, de mintha csúsznának át a klasszikus kategóriába, hiába, kell ötven év, hogy megérjenek a dolgok. Azért kíváncsian várom, milyen feldolgozás és utánérzés jön még szembe, vegyítve a (szintén) zavaros 21-dik századi életérzéssel.
Kint esik, ahh, milyen szokatlan ez egy január végi sötét szombaton, London, Kings Road, Chelsea, szóval még pont van egy óránk visszasétálni a Saatchi Galleryhez, megnézni a most nyitott új évadot. Testbeszéd – a mostani mottó, ígéretes és a zord időjárás ellenére nagyon sokan vannak mind az épületben, mind a téren.
Ezen a helyen egy óra szinte semmire sem elég. Van egy elméletünk arról, hogyan rendezik be a műtárgyakat és miként emelkedik az érdekesség-agyrobbantás együttható a liftekkel együtt. Az ötödik emelet a kedvencünk, szinte minden ott szuperlatívuszt kap, leginkább csak a fényképezőgépünk memóriája a korlát, csak hogy el tudjunk hozni minden ihletet onnan.
Egy óránk volt most, a második emeletig jutottunk csak, az első terem a szokásos bemelegítés, fehéregyensúly-beállítás és ráhangolódás volt, azután máris jöttek a kisebb agyrobbanások. Határozottan ígéretes az összeállítás, vissza fogunk menni.
A “minden mindennel összefügg és emlékeztet” elméletem is erősen aktív volt ezen a szombaton. Kezdődött a gonzó motívummal (a múltkori Photographers Gallery egyik kiállítója, William S. Burroughs képével Kerouacról és Thompsonról, aztán a mostani Thompson autós képeivel, melyeket a Hoppennél láttunk), majd a Saatchi melletti Taschen könyvesbolt hatalmas SALE-jével folytatódott, Modigliani albumot vadásztam elő szinte semmi pénzért, benne egy Manet, melynek tó-erdő motívuma szinte ugyanúgy köszönt vissza fiatal japán festőnő képén (oké, kicsit bénább volt, de elnézzük), majd aztán a Saatchiból elhozott Art And Music újságban egy Woody Allen filmkritika a Lost Generation témájában, pár lappal arréb egy másik kritika a David Lynch gyáras kollekciójáról, amelyet mi éppen most a Photographers Galleryben láttunk… ez az ugrálás az információ-morzsák között kicsit szürrealisztikus ebben a pillanatban, tényleg nem szívtam semmit, úttörő becsületszavamat adom, kis koffein-tremor és felborult alvási ritmus lehet a háttérben, vagy csak egyszerűen a kulturális mémek támadnak a csillagkapunk keresztül?
Pár kép a szombati vadászat terítékéből:


Kasper Kovitz a sonkavájár, jó lesz megjegyezni a nevét… már majdnem bacon, amivel minden jobb :)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading majdnem bacon at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: