a nyomasztás mestere

január 20, 2014 § 4 hozzászólás

David Lynch és ezt most fényképeken is megnéztük, azt ugyan nem tudtuk meg, hogy ki ölte meg Laura Palmert, de azt igen, hogy Lynch szeme jó a fotókhoz. Redves gyárudvarokból olyan kitűnő nyomasztó fotókat készített, hogy azonnal a mester címet adományoztuk neki.

A Photographers Gallery az egyik olyan hely, ahová rendszeresen visszatérünk fotós barátnémmal és témától függően vagy nagyon lelkesedünk, vagy háborgunk. Most éppen három emelet háborgást és egy emelet lelkesedést kaptunk a négy belépti fontunkért.

Rég volt már, hogy fizettünk itt, de a kiállítás három híres ember neve alatt volt meghirdetve, ebból talán David Lynch neve volt a legkisebbel szedve… William S. Burroughs (a Kerouac haverja az Úton) és Andy Warhol. Négy emelet kiállítótérből az utóbbi kettő elfoglalt hármat, már a bejáratnál is hosszú sor kígyózótt órákon át, tehát a nézősereg elfoglalta a maradék oxigént is. Végül az ötödiken kaptuk azt az élményt, amiért végül is járunk ide, vissza is, ha úgy adódik, legalább félévente. eaton Ez a szép kocka a harmadik emeleti lépcsőfordulóban volt, előtte egy pad és kapsz képeslap méretű kartonkártyát, egy kérdés van rajta: What do you think? Mit gondolsz, megmondom? Rögtön átugrott az agyam egy pont ide nem illő témára, arra, hogy könyvből terápia, de állítólag az lehetséges.
A galéria tömve volt, nyitás után voltunk, még mindenki kíváncsi. Ezt nagyon szeretem itt a londoni emberekben, hogy igazán éhesek az újdonságra, szeretnek kipróbálni dolgokat, sőt sokan kifejezetten várják is, hogy jöjjön már az újdonság. Különben meg majd megölik egymást, ha kiderül, hogy valamelyik hagyomány nincs betartva. Elgondolkodtató keverék ez.
Megnyit a galéria, tömeg van, hosszú cikkek az újságokban (némelyik hosszabb, mint az összes írott anyag, amit a képek mellé adtak), ajánlások, értelmezések. Elolvastam két cikket is, míg kerestem legalább egy letölthető illusztrációt ehhez a feljegyzéshez, végül arra jutottam, hogy a cikkek nélkül ez az egész délután egy hökkenés lett volna csak, meg.
Kihorgászva a bő léből a tartalmas halat, megerősödött az az előítéletem, hogy a művészeti életben is létezik bulvár. Egy híres és jó (vagy jó és már híres) művész, akinek van hatalma a közönség elő kerülő művei felett, az tudja szabályozni az életművét és a minőségen aluli dolgok süllyesztőbe kerülnek. Egy jó híres művész, akinek nincs hatalma már semmi fölött, az pont úgy jár, mint Andy Warhol. A kacatosban talált cipősdobozokból előkerült holmik mennek a falakra és a tátott szájú áhitatosok elé.
Ennek a feljegyzésnek pont úgy nincs értelme, mint A.W. elkattintgatott képeit többnek látni, mint ami.
10835‘People in the Street’ by Andy Warhol (The Andy Warhol Foundation for the Visual Arts; Courtesy FAIF Collection/Gallery focus21) warhol-jerry_2794346b

A detail from Andy Warhol’s ‘Jerry Hall, 1976’ Photo: The Andy Warhol Foundation for the Visual Arts;

Courtesy

Bischofberger Collection wdavid-lynch_2794358cDavid Lynch, Untitled (Lodz), 2000, from his ‘Factory Photographs’ series (Collection of David Lynch)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading a nyomasztás mestere at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: