helyet csinálok a kávénak odafenn

január 11, 2014 § Hozzászólás

Az új év mindjárt terven felüli érdekességekkel kezdődött. A terv az volt, hogy elsején reggel elmegyek dolgozni, aztán szünetben szerzek lencsét, majd este jól elindítom vele az évet, ha már kicsit se vagyok babonás, legalább legyen valami hajtóerő…bacon2 Sikerült az étterem bejárati ajtajával mindjárt a belépés pillanatában megzúzni a jobb kezemet, ma lett úgy, hogy már nincs jele a fájdalomnak, ez keményen tíz nap szivárványosan duzzadt félkezűséget okozott. Nade ha koncentráltam volna arra, amit teszek és nem a kávégép bekapcsoltságán ábrándozok éppen, akkor észrevettem volna, hogy az előző esti zárós kollégák rossz módban hagyták az ajtót és az automata beállítás mindent visz. Illetve vág. A kabátujj segített. Nade értelme nincsen a ‘milettvolnaha’ elgondolkodásnak, én vagyok a villamos és sárga. Ja már múlik. Lencsevásárlás huss, kiment a fejemből, helyette a közeli A&E osztályán dekkoltam négy órát éhesen és dühösen, mire végül azt mondták, hogy oké, ronda egy zúzódás és csak egy csontocska adta meg magát, azt meg várjam meg, míg beforr. De addig tornáztassam. És kaptam egy remek kendőt felkötni a karom. A kabát alá. A kabát (illetve abból kettő is) meg csak úgy a vállamra. Kint meg erős a szél és esik. Na jó, hát ez pont az a része az angol egészségügynek, amit szoktak a népek híresztelni, hogy jajdeszörnyű. Pedig kábé nem is, csak minden adminisztrálva van rendesen és az bizony időbe telik. A dokinő kicsit sajnálkozott, hogy vékony ragasztószalaggal tudja csak összetákolni a kendőt a kezem és a vállam között, mert nem megengedett nekik, hogy tűt adjanak ki a kórházból, még ha biztostű is az. Na mindegy, volt nálam ennél sokkal durvább életvégesítő cucc, ha akartam volna használni…de a kis dokinő nem tudhatta meg, csak mondtam, engedjen már menni, szédülök az éhségtől. Az éttermi csavarhúzóm, az önvédelmi körömollóm és a névtáblám bazi tűje meg nyugodtan várta a következő műszakot.
Szeretem egyébként az angolokban, hogy képesek minden eshetőségre gondolni, már az első pillanatban.
Na a sok történetnek az a vége, hogy tegnap este vettem bacont, tehát ma esedékes végre egy lencsés vacsora, majd meglátjuk mi lesz belőle, ha kibontom a konzervet.
Közben ébredtre próbálom kávézni magam, szelektálom a sztorikat a fejemből és az elmúlt hetekből. Felfedeztem, hogy a lakótársam cége egy év után megújította az angol nyelviskolai online kódokat és folytathatom tovább a tanulmányaimat. Az egyik legjobb ajándék volt karácsony előtt. Még egy hónap van hátra az utolsó előtti szint teljesítéséig, azt behúzom határidő előtt.
Aztán ma találtam egy angol nyelvtannal foglalkozó honlapot és ott egy kis érdekességet, ami remekül mutatja a könyvből nyelvtanulás nehézségeit.
http://www.englishclub.com/audio/ough.mp3

We pronounce the combination “ough” in 9 different ways, as in the following sentence which contains them all: “A rough-coated, dough-faced, thoughtful ploughman strode through the streets of Scarborough; after falling into a slough, he coughed and hiccoughed.”

De azért a kitartás még megvan…egyszer csak megtanulom ezt a nyelvet! Bár mostanság igen kísért az a gondolat, hogy befejezem a korábban megkezdett német-olasz-orosz-portugál tanulását. Mondjuk az eredeti országban….

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading helyet csinálok a kávénak odafenn at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: