Hurry App

december 5, 2013 § 2 hozzászólás

Naháp, ezek az elektronikus tapogatós kütyük teljesen fel tudják borítani a napot, ha éppen valamiféle gubanc adódik rajtuk. Ha megy az internet, ha nem megy, ha lehet a google-t használni, ha nem, ha van térkép-kapcsolat, ha nincs, miért nem jön be a buszos app a legutóbbi frissítés óta, jajj, most kéne azonnal valami infó és nem jön be semmi, csak töttyög a letöltés… na igen. talán öt éve még semmi baj sem volt, most meg… egyet kell értenem azzal a közhellyel, ami azt mondja, a számítógépekkel azokat a problémákat oldjuk meg, amelyek nélkülük nem is léteznének…

Nem túl régen találtam online egy tanfolyamot – mint később kiderült, az egyik egyetem bemutató kurzusa hat héten keresztül -, ahol a Web Science mint tudományág kerül bemutatásra, nagyon tömören. Mellette volt egy olyan is, ahol meg lehet tanulni hat hét alatt, hogyan készül el egy nagyon egyszerű játék-app okostelefonra. 

Aztán meg azt is olvastam valahol, hogy az appok kb 95 százalékát egynél többször nem is nyitjuk meg, és úgy 20 százalékukat használjuk viszonylag rendszeresen. Meglepő volt, pedig én is találkoztam már olyannal, hogy a remek ajánló után letöltöttem valami időfecsérlő bökdösős izét, aztán kiderült tíz percen belül, hogy majd a teljes verzióért azért mégiscsak fizetni kell, de az mégse olyan jó, aztán hagytam a fenébe. 

A lelkesedés hatására most gyorsan ki is ritkítottam a telefonomról a nembökdösött cuccokat. Remélem, a google is megjavul egyszer ott.

Aztán van még pár érdekes jóság, a kávézókban elérhető ingyen net, ami remek egy üzletpolitika, mostanában kezdek igencsak rákapni. Az utolsó három egységet az online tanfolyamomról már úgy fejeztem be, hogy kávézóba mentem kikapcsolódni és koncentrálni az esszéíráshoz. A Nero jó netes szempontból, bár sok az eldugott és wifi-árnyékolt sarok és kevés a konnektor. A Starbucks jó konnektorilag és kábé jó netileg is, a Costa viszont sehogyse kompatibilis velem, hiába ott a legjobb a tejeskávé. Süllyedős fotelek, de nem. Hát ezt kicsit sajnálom. 

Ma az ölembe pottyan egy potya szabadnap köhögéses dögrovás miatt, azon gondolkodom, beindítok valami új netes marhaságot az életemben. Még nem tudom, mi lesz az, de addig összedobok valami ebédet a konyhaszekrényben fellelhető bármiből.

Csak főne meg már a tészta, tisztára kattogós lettem, pedig a húsz perc az csak húsz perc…. na inkább mégiscsak visszatérek az offline olvasáshoz.

Ja igen, a Goodreads-on pár hét tagság után kaptam egy megjelenés előtt álló könyvet, előolvasásra, szép szívélyesen kértek, hogy írjak róla véleményt. Naháp. Csudajó. Tegnap  meg a vonaton beszélgetésbe keveredtem egy szabolcsi magyar kőműves vállalkozó sráccal, névjegykártya, meg pár jó szó a hiányzó pálinkáról, csupa karácsony.

És amikor hajnalban felébredtem (a szörcsögős köhögésre, persze), befejeztem a karácsonyfa-dekorációt a falamra. Mi még? hmm, igen, a Maria Bello cikk a New Yorker-ből. Annyira jól megírt coming out történet, hogy bemásoltam a füzetembe. Még egy kis karácsony.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Hurry App at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: