Bérolvasás a sötét napokra

december 26, 2013 § Hozzászólás

December vége köztudottan a legsötétebb időszaka az évnek, itt mellettem úgy fél kilenc körül kel fel a nap mostanság és fél négykor már fekszik is le…külön szerencse, ha a közbeni időben ki tud sütni, nincsenek felhők. Majd mindig jobb lesz egy kicsivel. 

Pár hónapja regisztráltam a goodreads.com-on, érdekességekre vadászni és körülszaglászni, mi újság az angol nyelvű könyves világban. Felfedeztem, hogy van egy olyan része a honlapnak, ahol jelentkezni lehet ingyen könyvekért, a kiadók küldik véletlenszerűen sorsolva pár tagnak jó szavú értékelésekért cserébe. Meg is lepődtem, hogy friss húsként kaptam egy könyvet, aztán később egy másikat is. Oké, jelentkeztem is vagy húsz féle könyvre, gondoltam, ahol sokat adnak ki, ott nekem is juthat pár ingyen falat. 

Be is talált a második, egy igazi chick-lit, most itt áll a szőr a hátamon, hogy hát ezt azért nem kéne… az ajándék ló foga belemart a fenekembe, most nem lehet zokszó, olvasni kell… Próbálom a jó oldalát nézni, megtanulni a köznyelvi kifejezéseket a sminkre, a cukrászdákra, a táskákra-cipőkre, meg hogyan is kell kifejezni az angolos barátnős-tanácsokat szerelmi bánatra vagy egyéb sajnálatos véletlenszerű eseményekre. Ginger barátném nem mondhatja, hogy nem szedem fel az angolságot rendesen…meg kicsit talán őt is jobban értem. Ha már időben nem sikerült, legalább utólag. Vagy edzés a következőre, ezt csak úgy magamnak mondom. 

Stílusváltáson is erősen gondolkodom, nem mehetek el vállrántva az itteni élet mellett, itt igenis nagyon számít az első benyomás, a külső, a külsőségek és a megfelelő időben megtett megfelelő gesztusok meg még szinte minden más is, ami eddig valahol nekem a világ másik vége volt. Lassan tanuló elefánt vagyok, de még nincs veszve semmi, gondolom én, vagy legalább magamnak mentegetőzöm?

Image Na jó, azért nem ebből a könyvből fogom meríteni az ihletet, mert ez pont az az oldal, ahonnan mindig is sikítva menekültem. Megfogadtam, csakis aprólékos megfigyelős hozzáállással fogom végigolvasni, mint a biológus a póklábszámláló csipeszével, szigorúan experimentálisan. Nna, még mielőtt elkap a süteményevés, ebben a könyvben mindent süteménnyel és forró csokival gyógyítottak eddig (108-dik oldal, itt gondolkodtam el legjobban, hogy félbenhagyom, bár a metrózásra még talán jól jöhet, ugyanis mindegy a történetnek, hogy hol és mikor hagyom abba).

A stílusváltást inkább egy másik dolog inspirálta, mégpedig egy tévésorozat, amit egyszercsak letöltöttem, belenéztem és az első epizód mindjárt oda is ragasztott a monitorra. A harmadik résztől pedig az abszolút elvetemült rajongók listájára tettem a nevem. Lost Girl, egy kanadai sorozat, sci-fi sok szexszel és humorral. A második évadhoz jutott felirat is, ott jöttem rá, hogy még jobban kell fülelnem a beszédre, mert igencsak jó szóviccekkel van tele. A szereplők viselkedése pont annyira magabiztos, amennyire kell és pont annyira, amennyire nekem nincsen. De jó követni őket és fel is szedhetek pár dolgot, nem? Megegyeztem magammal, hogy igen, lehet, apránként, aztán majd mindjárt itt a 2014 és rá lehet fogni a többiek előtt, hogy újévi fogadalom. Pedig csak újjáépítés. Hmm. Rajtam múlik, nem máson, ki kell másznom a fejemből és az ott uralkodó depresszióból. Harmadik újrakezdés.

A karácsony idén

december 26, 2013 § Hozzászólás

olyan volt, amilyen csendeset kívántam, mindig mondogattam év közben, hogy na majd alvásra lesz idő egyszer úgy is, mondjuk karácsonykor. És idén lett. Jó sokat ágyban döglős, álomba merülős, kicsi fények vigyáztak a falon (az idei dekorációm egy fényfüzérből tákolt karácsonyfa-alak a falra) és álmodtam és nemálmodtam, pont úgy, ahogy kívántam. Nna, szóval semmi néptömeg, semmi zabálás, csak pár csokidarab és gondolatok a fejben. Beszéltem akivel kellett, ráadás-meglepetés is jött, írni kell még pár nagyon hosszú levelet, életjelet és tájékoztatást, más nem maradt hátra. Az idő lelassult a jó sebességre, az eső is csendes most, a karácsony előtti nagy szélvihar úgy látszik, elvitt pár lomot a kertből és kifújta a fejemet is. Nna, ez is olyan, mint egy kis ajándékcsomag.
Hozott a jesszuska egy igen meleg takarót, az egyik fele merő műszőr, a másik fele skót kocka, most ebben vagyok napok óta, hehe, mint egy buckalakó. Még jó, hogy nem látja senki.
Jövőre majd másik fajta karácsony lesz, ígérem, magamnak is, másoknak is, fogalmam sincs, mit dob az univerzum kockája, csak dobjon.

Hurry App

december 5, 2013 § 2 hozzászólás

Naháp, ezek az elektronikus tapogatós kütyük teljesen fel tudják borítani a napot, ha éppen valamiféle gubanc adódik rajtuk. Ha megy az internet, ha nem megy, ha lehet a google-t használni, ha nem, ha van térkép-kapcsolat, ha nincs, miért nem jön be a buszos app a legutóbbi frissítés óta, jajj, most kéne azonnal valami infó és nem jön be semmi, csak töttyög a letöltés… na igen. talán öt éve még semmi baj sem volt, most meg… egyet kell értenem azzal a közhellyel, ami azt mondja, a számítógépekkel azokat a problémákat oldjuk meg, amelyek nélkülük nem is léteznének…

Nem túl régen találtam online egy tanfolyamot – mint később kiderült, az egyik egyetem bemutató kurzusa hat héten keresztül -, ahol a Web Science mint tudományág kerül bemutatásra, nagyon tömören. Mellette volt egy olyan is, ahol meg lehet tanulni hat hét alatt, hogyan készül el egy nagyon egyszerű játék-app okostelefonra. 

Aztán meg azt is olvastam valahol, hogy az appok kb 95 százalékát egynél többször nem is nyitjuk meg, és úgy 20 százalékukat használjuk viszonylag rendszeresen. Meglepő volt, pedig én is találkoztam már olyannal, hogy a remek ajánló után letöltöttem valami időfecsérlő bökdösős izét, aztán kiderült tíz percen belül, hogy majd a teljes verzióért azért mégiscsak fizetni kell, de az mégse olyan jó, aztán hagytam a fenébe. 

A lelkesedés hatására most gyorsan ki is ritkítottam a telefonomról a nembökdösött cuccokat. Remélem, a google is megjavul egyszer ott.

Aztán van még pár érdekes jóság, a kávézókban elérhető ingyen net, ami remek egy üzletpolitika, mostanában kezdek igencsak rákapni. Az utolsó három egységet az online tanfolyamomról már úgy fejeztem be, hogy kávézóba mentem kikapcsolódni és koncentrálni az esszéíráshoz. A Nero jó netes szempontból, bár sok az eldugott és wifi-árnyékolt sarok és kevés a konnektor. A Starbucks jó konnektorilag és kábé jó netileg is, a Costa viszont sehogyse kompatibilis velem, hiába ott a legjobb a tejeskávé. Süllyedős fotelek, de nem. Hát ezt kicsit sajnálom. 

Ma az ölembe pottyan egy potya szabadnap köhögéses dögrovás miatt, azon gondolkodom, beindítok valami új netes marhaságot az életemben. Még nem tudom, mi lesz az, de addig összedobok valami ebédet a konyhaszekrényben fellelhető bármiből.

Csak főne meg már a tészta, tisztára kattogós lettem, pedig a húsz perc az csak húsz perc…. na inkább mégiscsak visszatérek az offline olvasáshoz.

Ja igen, a Goodreads-on pár hét tagság után kaptam egy megjelenés előtt álló könyvet, előolvasásra, szép szívélyesen kértek, hogy írjak róla véleményt. Naháp. Csudajó. Tegnap  meg a vonaton beszélgetésbe keveredtem egy szabolcsi magyar kőműves vállalkozó sráccal, névjegykártya, meg pár jó szó a hiányzó pálinkáról, csupa karácsony.

És amikor hajnalban felébredtem (a szörcsögős köhögésre, persze), befejeztem a karácsonyfa-dekorációt a falamra. Mi még? hmm, igen, a Maria Bello cikk a New Yorker-ből. Annyira jól megírt coming out történet, hogy bemásoltam a füzetembe. Még egy kis karácsony.

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for december, 2013 at szalonnacukor.