Ha nem lenne az utolsó pillanat, semmit nem

június 23, 2013 § 3 hozzászólás

Ha nem lenne az utolsó pillanat, semmit nem készítenék el. Ez volt az első, amikor megpróbáltam időtervet követni, már majdnem sikerült, és most van még egy napom arra, hogy befejezzek egy átlagosan három napnyi  munkát. Persze hogy ilyenkor édes az álmodozás és hát most már megismertem magam annyira, hogy elkönyveljem, tipikus, de akkor hát így szeressenek engem, mert nem tudok megváltozni.

Ha vége lesz ennek a tanfolyamnak, gyorsan befejezem a másikat is, nem az utolsó pillanatban, mert arra a hétre pont Kedves-látogatást tervezek, hanem egy hét alatt, most, amíg szabadságon van és nem tudunk beszélni.

A régi Kedves – ugye, mintha Murphy – kitalálta, hogy hát mégis inkább vissza az egészet…de nem hinném, hogy most is komolyan gondolja, hanem hogy megint egyedül érezte magát és tudja, hogy szeretem. Fogalmam sincs, lehet-e, van-e a történelemben erre példa, hogy szeretőből barát lesz és nem más, fogalmam sincs, de most nem szeretném ezt kipróbálni. Még nem sikerült megemészteni, hogy az arcomba tolta a téglát, ahogy lát ő engem és látja a jövőt, és azt hiszem, két téglányi igaza van. De van egy téglányi, ez a harmadik, amivel nem tudok mit kezdeni. Fájt. Már nem. Egy évvel ezelőtt volt az a windsori szombat délután, amely hosszú estében folytatódott és egy hét múlva ismét. Majd újabb hónapok és a menny és a pokol, aztán egyszer megérezte rajtam a félelem szagát és ott lett vége.

Majd egyszer elmondom neki, ha már nem él a kutya, hogy… Egyébként meg fogalmam sincs, hogy fogom-e még látni. Jó lenne, de mégse. Ott marad azon a helyen belül, ahová tettem, hogy egyszer mégiscsak lássam és elmondhassam, megcsináltam. Nézem közben a génállományt, hát csodának kell történnie ahhoz, hogy vigyem valamire az életben. Sok a duma, más nincs. Ez volt a harmadik tégla.

Advertisements

  • KsoKsa szerint:

    No, itt az alkalom, hogy hozzászóljak. És meg is teszem. Szeretem a humorod :) az sok mindenen átsegít!

  • Meta Hari szerint:

    Leég az arcomról a bőr, hogy négy év alatt se bírtam válaszolni az üzeneteidre… ehh… ne haragudj… lényegében egy egészen kerek mondatod volt az, ami rengeteget segített itt, London Victoria és a Big Ben éjszaka, ezek pedig azok a memória-fogasok, amik hozzád tartoznak már mindig. A hétköznapi hogyvagyás már pont olyan, mint Pesten volt régen :)) most kell megint egy csavar… igyekszem írni neked, bár az a legőszintébb, ha nem ígérek semmit :) Londonban jársz-e mostanság?

    • KsoKsa szerint:

      Hi there,
      i was away for a while. Anyaway, thank you for the endorsement. An extra feedback on my expertise :)
      Maybe later fall, I will visit the foggy Albion. Actually, I am looking for a new job. Hav a nice day. What is up resently?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Ha nem lenne az utolsó pillanat, semmit nem at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: