Ha nem lenne az utolsó pillanat, semmit nem

június 23, 2013 § 3 hozzászólás

Ha nem lenne az utolsó pillanat, semmit nem készítenék el. Ez volt az első, amikor megpróbáltam időtervet követni, már majdnem sikerült, és most van még egy napom arra, hogy befejezzek egy átlagosan három napnyi  munkát. Persze hogy ilyenkor édes az álmodozás és hát most már megismertem magam annyira, hogy elkönyveljem, tipikus, de akkor hát így szeressenek engem, mert nem tudok megváltozni.

Ha vége lesz ennek a tanfolyamnak, gyorsan befejezem a másikat is, nem az utolsó pillanatban, mert arra a hétre pont Kedves-látogatást tervezek, hanem egy hét alatt, most, amíg szabadságon van és nem tudunk beszélni.

A régi Kedves – ugye, mintha Murphy – kitalálta, hogy hát mégis inkább vissza az egészet…de nem hinném, hogy most is komolyan gondolja, hanem hogy megint egyedül érezte magát és tudja, hogy szeretem. Fogalmam sincs, lehet-e, van-e a történelemben erre példa, hogy szeretőből barát lesz és nem más, fogalmam sincs, de most nem szeretném ezt kipróbálni. Még nem sikerült megemészteni, hogy az arcomba tolta a téglát, ahogy lát ő engem és látja a jövőt, és azt hiszem, két téglányi igaza van. De van egy téglányi, ez a harmadik, amivel nem tudok mit kezdeni. Fájt. Már nem. Egy évvel ezelőtt volt az a windsori szombat délután, amely hosszú estében folytatódott és egy hét múlva ismét. Majd újabb hónapok és a menny és a pokol, aztán egyszer megérezte rajtam a félelem szagát és ott lett vége.

Majd egyszer elmondom neki, ha már nem él a kutya, hogy… Egyébként meg fogalmam sincs, hogy fogom-e még látni. Jó lenne, de mégse. Ott marad azon a helyen belül, ahová tettem, hogy egyszer mégiscsak lássam és elmondhassam, megcsináltam. Nézem közben a génállományt, hát csodának kell történnie ahhoz, hogy vigyem valamire az életben. Sok a duma, más nincs. Ez volt a harmadik tégla.

Reklámok

Az angol mentalitasrol akkor egy kicsit

június 12, 2013 § Hozzászólás

image

A tizedik kerdes d) valasza a remek pelda a tipikus angolsagra. Barmi varatlan helyzet tortenik, az angliusok feldobjak a vizet melegedni (I’m just putting the kettle on – mondja baratsagosan) es amig az utolso korty el nem fogy a cseszebol, addig nem tortenik semmi. A legaltalanosabb problemamegoldo gyogyszer is, a megfazastol a szerelmi banatig egyszeruen mindenre alkalmazzak.
Elsosegely tanfolyamon voltam egyebkent, a szivszelhudestol a durva toresig volt ott minden. Mosolygos csodalkozast valtott ki belolem, de nem meglepetest, hogy a zarotesztben csak elokerult a tea, meg ha viccesen is.
Amugy az angoloktol az sem idegen, hogy jot rohognek a sajat furcsa szokasaikon.

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for június, 2013 at szalonnacukor.