Az első valódi Bálint napra való tekintettel

március 21, 2013 § 1 hozzászólás

Az első valódi Bálint napra való tekintettel

ez lett az egyik kedvenc képem, egy francia streetart honlapról szedtem, egyszerű falfirka, ja igen, járdafirka pontosabban.

Hosszúra nyúlt a tél

március 21, 2013 § 1 hozzászólás

Hosszúra nyúlt a tél

Már december óta esik vagy fúl vagy havazik vagy fagy vagy mind a négy egyszerre és mindenféle kombinációban. És ráadásul a felhők még mindig nem akarnak eltakarodni az égről. A napnak még nincs ereje eloszlatni őket. Mi itt lent csak várunk és várunk és várunk az első pitypalattyos madár-reggelre, amikor a rügyező fák alól mosolyog ki a jókedv.
Most éppen – persze nem annyir, mint ahogy Magyarországon az elmúlt héten történt – havazást ígért az előrejelzés. Uhh. Angol lakótársunk szerint ez azért annyira nem elképzelhetetlen itt, a március nagyon szeszélyes és ez a szürke nedves hideg majdnemhogy általános. Tavaly ilyenkor hőhullám volt, most meg nem.
Szerencsére Újévkor csak spontán száraz hideg volt, úgyhogy a tűzijátékokat semmi sem tántorította, megúsztuk pezsgőzés nélkül egy üveg borral és egy rövid esti kutyasétával. Aztán jött a január egy rövid, de annál stresszesebb munkakeresési periódussal.
Mire a január vége eljött és a farsang vele, lett másik hely, mekint a Bohóc cége, meg egy nagy csomag fánk és vészesen lelaposodott bankszámla.
Szinte ugyanúgy mentek a napok, mint négy éve. A kör bezárult és kezdődött megint egy új, nagyon is hasonló ciklus. Amivel több ez, azt szeretetteljes cívódással megünnepeltük Bálint napkor. Kicsi kis szivárványos buborékunk melegében átvészeltünk még egy hónapot, a Kedves születésnapján jeges széllel havazott, de fura módon csak azon a napon. Állatkerti séta, olasz vacsora, lufi.
Közben beiratkoztam egy College-be üzleti adminisztrációt tanulni, illetve pontosabban hogyismondjam, gyorstalpani, de egész jó, tehát élvezem. És nem utolsó sorban az otthon agyon kárhoztatott EU finanszírozza éppen ezt most itt nekem. Meg a buszbérletem felét is, csak úgy jófejségből.
Az angol állami munkanélküli hivatalt is kipróbáltam, na ott kaptam mindezeket 8 napot lévén inaktív állományban, majd később még az adóhivatal is korrigál. Aztán meg tele van a tévé a bolgár és román szociálissegély turistákkal, meg tele van a hócipőjük az ittenieknek a személyes élményekkel velük kapcsolatban. Nem győzöm magyarázni, hogy nem az az ország a szülőhazám, hanem. Aztán legyintés. Majdnemhogy mindegy, a másik idegen-kategória itt a lengyel társaság.
Az eddigi egyetlen és első tavaszi napon sikerült elficcenni a szokásos helyünkre, amelyet valahogy mindig ezidőtájt szoktunk meglátogatni, a Little Venice. Greenwich idén még nem volt meg, de hamarosan eljön az ideje az ottani mókus-simogatásnak is.
Mi történt még? Hmm. Hadd gondolkodjam…
Illetve mindjárt keresek képet. Úgy könnyebb.

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for március, 2013 at szalonnacukor.