mindjárt kitör az olimpia

július 23, 2012 § Hozzászólás

néha olvasom a magyar híreket is, nemcsak az angol ötkarikás dömpinget. napokon belül elkezdődik a felhajtás, itt már szinte minden az olimpiáról szól. a magyar hírekben, számomra kicsit furcsán bár nem meglepően, nagyon sok negatív színezetű információ van.

London és az egész Egyesült Királyság úgy gondolja, hogy ennek a pár hétnek úgy kell eltelnie, hogy a résztvevők és érdeklődők maximálisan jól érezzék magukat. A legtöbb helyen úgy kezdődik az olimpiára való lelkesítés, hogy ‘Tegyük a Játékokat felejthetetlenné!’, ám nem csak lelkesítés folyik, hanem korrekt tájékoztatás is arról, hogy bizony nem lesz egyszerű a városban az élet szeptember közepéig és legyen szíves mindenki nézzen utána, milyen hatással lesz az ő kis életére.

A magyar hírekben káoszról, kudarcokról és hiányzó dolgokról beszélnek.

Tény, itt is volt vagy öt nap, amikor még a csapból is, hogy nincs elég biztonsági személyzet, nem beszélve a megfelelő nyelvtudásról, ám a legtöbb helyi ezt úgy kezeli, hogy egyelőre nincs másról beszélni, de már beszélni kell az olimpiáról… és rezignált arccal hajtják tovább a mókuskereküket, tudván, hogy a végén úgy is minden megoldódik. Kezdem szeretni ezt az angol-féle hozzáállást a dolgokhoz. A magyar szájízet pedig egyre kevésbé.

Több hónappal ezelőtt a bankomtól, a közlekedési vállalattól, az önkéntes munkámmal kapcsolatos társaságtól, a helyi újságoktól és a helyi tanávcstól is folyamatosan érkeznek a tájékoztató kiadványok és levelek arról, hogy például a közlekedésben milyen változások lesznek és pontosan mikortól meddig. Nézzek utána a dolgaimnak, kérik szakadatlanul és kedvesen.

Ma kaptam éppen egy levelet az olimpiát szervező cégtől, hogy mivel boldog jegytulajdonos vagyok, az esemény maradéktalan élvezete érdekében ellenőrizzem, hogy felkészültem-e kellően a nagy napra. Például így:

– készüljek fel arra, hogy amikor megérkezem, biztonsági ellenőrzés lesz, ez kezdődik már az országba való belépéskor

– ne hurcoljak magammal felesleges dolgokat, nagy táskát, sombrero kalapot stb.

– legyek kedves elolvasni az interneten közzétett tiltott tárgyak listáját, valamint a megszorításokat az italokkal kapcsolatban

– hagyjak kellően sok időt a helyszínre való érkezésre, mivel a helyszín forgalmas lesz, semmi sem fog másodpercek alatt lezajlani

– figyeljek arra, hogy csak Visa kártyával lehet a helyszínen fizetni, hehe.

és az elköszönés a levelük végén: Nagyon köszönjük, és reméljük, hogy nagyszerű élményei lesznek a Játékokon.

Many thanks and we hope you have a great Games experience.

Nna, hát így megy ez. A közlekedés a városban és a tömeg egyelőre még jól elvan egymással, akinek nincs kedve kiszállni az autójából, az maradjon csak a dugóban…

Reklámok

karikás játékok

július 23, 2012 § Hozzászólás


A jegyek már korábban megérkeztek, de most végre jutott pár szabad perc közzétenni a képeket a nagy boríték kibontásáról. A jegyek mellé kaptunk ingyen jegyet is, ami aznapi szabad utazásra jogosít Nagy London területén belül. Nekem ‘szerencsére’ nem lesz rá szükségem, tehát tutira eladom, mert a kenus esemény a városon kívül lesz és ahogy az élet hozta, a Kedves éppen abban a városkában lakik, ahol ezek a vizes sportok lesznek. Kellemeset a hasznossal, hát persze, kötjük.
Továbbá kaptam még nyolc ingyenes emlékfotózásra jogosító kupont, amelyet az egyik szponzor, történetesen a BP jóvoltából felállított helyen lehet beváltani az Olimpiai Parkban. És később még számos matricát, kitűzőt, csakis a kellemes és emlékezetes szurkoláshoz támogatásképpen :)

azt találtam mondani

július 11, 2012 § Hozzászólás

hogyha nekem ilyen brit akcentusom lenne, soha nem fognám be…

persze hogy nagyon röhögött… és az én vicces angolomon is, de kénytelen vagyok javítani, mert nem ad vacsorát különben :)))

nincs is ennél nagyobb nyelvtanulási motiváció, bizony mondom.

Windsori víg nők

július 11, 2012 § 2 hozzászólás

Mozgalmas júniust hagytam magunk mögött, a július sem indul lassabban, már el se tudom képzelni, mi jöhet még, de jöjjön! Lezáródott egy fejezet a magánéletben is, az első nagy élmény kissé savanyú és sebes véggel fejeződött be, de nem bánom, tréning volt. Fájt a kristálytiszta eseményeket látni és elfogadni, nem lesz több belőle. Azután eltelt pár nap, túlórákba fojtott felejtési periódus, és megjelent egy szivárványos buborék. Kíváncsian vágtam bele, na ebből mi sülhet ki vajon… Csak pozitívan, gondoltam, sose árthat az… Egyszercsak azt vettem észre, hogy felpörgött a mókuskerék és félretéve minden aggodalmat, fele gátlást és nagy levegővel beleugrottam a medencébe. Windsor egy aranyos  kis város, már első kirándulásunk alatt lenyűgözött, most hogy túl estünk már két randin is, még mindig egyre lenyűgöz, persze már nem az épített vidék, hanem a perszóna, aki oda tartozik :))) Úgy látszik, csomópont lesz hamarosan az életemben. Már csak ki kell dolgozni az oda vezető utat.

Szóval megint szerelem van a levegőben. Gyorsan és alaposan felforgatott mindent. Ebben az esetben nem írhatom, hogy ő az igazi, mert már nem ez a definíció számít, hanem a vele töltött idő. Látszik, dolgos kapcsolat lesz ebből, csak lépésről lépésre mehet minden… de rá fogom szánni az időt, mert – a történtek alapján – megéri. Valamint titkosan csak nekem egy megjegyzés, már arra se emlékszem, milyen álmaim voltak korábban, de Windsorban még ezekből is teljesült szinte minden. És még mindig hátra van legalább negyven év!

Az az állapot van, hogy ‘annyira szép, hogy szinte nem is igaz’, nehezen hiszem, hogy megtörtént. Pedig de.

július 5, 2012 § 2 hozzászólás

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for július, 2012 at szalonnacukor.