május 31, 2012 § 3 hozzászólás

Elkerülhetetlen most a magyar híradásoktól való menekvés. Amíg a szekrény alján talált régi fényképes dobozzal matattam a szkennerben, szólt a tévé a háttérben, a pléhkurva, ahogy a családi legendárium hívja a mindent megmondó mágikus dobozt. A politika mindenhol. Most éppen ezt…

Azzal kapcsolatban, hogy minden második fiatal el akarja hagyni Magyarországot, a miniszterelnök úgy fogalmazott: “mélyen érint a dolog, elsősorban nem politikusként, hanem családapaként, mert a szüleikre is gondolok”. “Ahelyett, hogy itthon unokákat szülnének nekünk, hogy egy nagy boldog családként éljünk, inkább külföldre mennek” – tette hozzá. Szerinte ez “rendkívül lehangoló és lesújtó adat”.

“Olyan ország lesz, ahova visszajöhetnek”

“Én mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy Magyarország olyan ország legyen, ahová vissza fognak jönni. Magyarországnak kell 5-10 év, és olyan ország lesz, ahova visszajöhetnek, sőt, jobb ország lesz, mint ahova elmentek” – fogalmazott Orbán Viktor.

Nem, nem értem, miért e sok beszéd, miért nem a kapanyelet forgatjuk (oké, lehet a kalapácsnyelet is, nekem mindegy hogy vörös vagy narancs az ideológia), dolgozzunk már a jövőn! Legyen konkrét megjavított szekérkerék és lekaszált széna, hogy teljen a pajta.

Sovány vigasz. Vajon a fiatalok hány százaléka jön vissza, hagy ott csapot-papot, keservesen megtanult nyelvet, felépített egzisztenciát csak azért, hogy újra Magyarországon keressen munkát? Vajon a honvágy az erősebb, vagy létezik a külföldi magyar mikrokolóniák megtartóereje, a német vagy angol óvodák-iskolák, a stabil, kiszámítható mindennapok vonzása? Máshol sem kolbászból van a kerítés, de a külföldi, nem mindig rózsás körülmények ellenére is egyre több és több fiatal érzi úgy, ez a kormány is csak útilaput köt a talpukra, nem becsüli sem őket, sem a tudásukat. És nemcsak arról van szó, hogy nem akarnak unokákat szülni és nagy, boldog családban élni – mert hát hova, miből? Választási lehetőségük az van, bőven: diákhitel, szülők lenyúlása, albérlet, jelzálog, fizetős bölcsőde, bizonytalan munkahely, stb. De aki jövőt akar biztosítani saját felnövekvő gyermekeinek, az nem építi fövenyre a házát, hanem biztos, szilárd alapokat keres azoknak, akikért felelősséggel tartozik.

Az interjúból egy dolog kiviláglik – Orbán Viktor és kormánya ténylegesen is lemondott a fiatalokról (költségvetésiül: egy generációnyi adófizetőről és egyben leendő adófizetők szüleiről ). Teljes bizonyossággal vigasztalhatja Orbán Viktort mélyen lesújtottságában: a szülők is sokat gondolnak rá.

Morgás mindenhol. Megértem. Mélyen egyetértek.
A napokban nagyon sokszor kérdeztek a londoni kolbászos kerítésről.

 

A két idézet forrása:

a hivatalos:

http://hvg.hu/itthon/20120530_orban_viktor_m1

és a másik:

http://morgasjoga.blog.hu/2012/05/31/orban_viktort_melyen_erinti?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2012_05_31&utm_campaign=index

Reklámok

kedvenc torony

május 17, 2012 § Hozzászólás

Ez az egyik kedvenc tornyom Londonban, az Elefant&Casle-nel talalhato. Ha a City-bol jovunk, a London Bridge felol pont ugy nez ki a teteje, mintha a Breki feje lenne a Szezam utcabol :) ideje mar azt is ujra megnezni, de azt hiszem, erre majd csak karacsonykor kerulhet sor, amikor nem kell menni dolgozni es nincsen senki felnott a kozelben :)

PIN

május 16, 2012 § Hozzászólás


Ebben a csoportban fogok önkéntesként dolgozni a Paralimpiai Játékok alatt. Próbáltam keresni magyar megfelelőjét a Rate Card kifejezésnek, de sajnos nem találtam, úgyhogy csak körülírni tudom a témát. A Main Press Center fogja kiszolgálni az összes tudósítót, akik küldik a híreket szerte a világba az írott, a képes és az internetes médiába. A televíziós közvetítőknek külön központjuk lesz, ha onnan érkeznek kérések, szintén teljesítjük, de a mi területünk a sajtó kiszolgálása. Valamint ugyanígy adunk felszereléseket a nemzetközi delegációknak, amelyek a különböző országok sportszövetségeit és azok itt megjelenő képviselőit jelentik.

A felszerelések leginkább technikai jellegű dolgok, irodabútortól kezdve az irodai felszereléseken át telefon- és internet-eléréseket tartalmaznak, autóbérlésen át parkolási engedélyekig, az elszállásoláshoz tartozó felszerelések átadásán és átvételén keresztül, vannak még mobilok, laptopok, printerek a listánkon, amelyekért szintén jönnek majd emberek, bérlést és vásárlást is intézünk. A technológia terjesztése és csendes kiszolgálása a dolgunk, annyit mondtak a tréningen, hogy ha jól végezzük a dolgunkat, akkor mindenki más el tudja majd végezni a munkáját és ez a fő cél, ha viszont nem végezzük jól a dolgunkat, akkor káosz lesz és semmi siker. Szóval ha nincs visszajelzés, az a jó visszajelzés. Ennyi lesz meg a tapasztalat.

Az első két tréningnapon nagyon sok mindent megtudtam arról, hogy mekkora szervezőmunka és milyen csapatok dolgoznak a háttérben ahhoz, hogy a Játékokra látogatók tökéletes olimpiai élményt kapjanak és tökéletes munkakörülményeket is. A legnagyobb benyomást az tette rám, hogy nemcsak a fizetett alkalmazottak, hanem a már dolgozó önkéntesek is teljes szívvel és mellbedobással dolgoznak azért, hogy az egész nagy ‘cirkusz’ olajozottan működjön. Találkoztam kollégákkal, akik már nem az első olimpiájukon vesznek részt, ők meséltek a nehézségekről és a pozitív élményeikről egyaránt. Figyelmeztettek minket, hogy inkább nehéz lesz, mint kaland, de aztán, ha minden jól ment, lesz nagy ünneplés és felszabadulás, na ez a pont lesz majd az, ami visszavonz majd minket is a következő olimpiára.

Volt még egy olyan része a tréningnek, amelyért már megérte minden, legalábbis most így gondolom, szerintem ez már csak jobb lehet a későbbiekben. Történetesen az, hogy azt mondta a főnökünk, hogy ne érezzük elveszettnek magunkat akkor, ha olyan események közé csöppenünk, amelyet nehezen vagy egyáltalán nem tudunk kezelni. Nincs olyan, hogy elrontunk valamit. Majd akkor hívunk valakit, aki csinál valamit, nincs olyan, hogy hibázunk, csak az van, hogy a helyzetet másképp oldjuk meg, a megoldás majd valami másra lesz jó :) Hát ez a hozzáállás igencsak kedvemre való, rég tapasztaltam ilyet, eddig csak ritka kivételként, most meg úgy látom, ez itt alapelv. Nagyon angol, de már látom, hogy működik.

Folytatom az angoltanulást az eddig megtartott lendülettel és bepótolom az eddig ellógott ‘házi feladatot’ is, amelyet a legelső tréningen adtak, mégpedig a Brit Jelnyelv megtanulását annyira, hogy betűzni tudjunk szavakat.

Hamarosan megérkeznek a jegyeim az augusztusi játékokra is, már küldték az értesítőt, hogy úton vannak. Nagyon profi a jegyelosztó szervezet, már a vásárláskor regisztrálni kellett, névvel-címmel-telefonszámmal. Amikor kiderült, hogy jelentkezni kell a látni kívánt sporteseményekre és sorsolással döntik el, ki kaphat helyet, akkor egy kicsit elszomorodtam, hogy hát kevés az esély. A vízilabda döntőre próbáltam ugye bejutni, oda sajnos nem kaptam, a másik még megnevezett helyre (evezős és atlétika) viszont sikerült, de még nem tudom, hogy melyik nap lesz és milyen helyszínre. A bankszámlámról levont összeg alapján gyanítom, hogy az egyik helyre olcsóbb jegyet kaptam, mint amelyre pályáztam. A jegyet már tavaly júniusban kifizettük, azóta folyamatosan tájékoztattak levélben, hogy mennyi hely fogyott el, hol vannak még üres és pályázható helyek, mely sportok lesznek még elérhetők a későbbiekben és így tovább. Például a futball nem szerepelt az előre sorsolandó sportágak között, a meccsekre a jegyeket ezen a héten kezdték el árulni online és gyakorlatilag egy hét alatt mindent megvettek. A legjobban felkapott esemény persze a nyitó és záró ünnepségek, hát oda szinte képtelenség volt emberi áron bejutni.

Ma jött az értesítés, hogy külön biztosított postai kiszállítással fogják a jegyeket küldeni előre egyeztetett időpontban, a futár fog majd jelentkezni mobilról, hogy percre pontosan mikor jön és legyek szíves akkor otthon lenni. Ajándékcsomag formátumban jön a jegy, már erről is kaptunk tájékoztatást. Oppá!

egy kis sport és ami mögötte van, a nagy felhajtás

május 16, 2012 § Hozzászólás

Már csak hetvenvalahány napot kell aludni és elkezdődik a Londoni Olimpia. Ezzel kapcsolatosan a marketing-gépezet és a tömeges hangulat-keltők is teljes sebességre kapcsoltak. Szintúgy az információk, áradnak mint a Nílus az ókorban (a Temze nem szokott olyan nagyon, ezért nem jó ebbe a hasonlatba). Végső visszaszámlálás folyik, meg közben a szerencsés angol királynő 60-dik trónolási évfordulója is most van mindjárt, szinte azt se tudja már az ember, hogy melyik nap mit kell ünnepelni vagy készülődni, annyi minden történik mostanában. Szerencsére egyre több az extra szabadnap, vagy hát ahogy itt mondják, Bank Holiday. Tavaly is jutott terven felül egy hosszú hétvége a trónörökösi esküvő miatt, idén is lesz hamarosan egy szintén négynapos utcabál, hivatalos állami áthúzva királyi ünnepnap, aztán valami focivébé és aztán az olimpia. Meg a Para.

December végével lezárult a több mint két éves kiválasztási procedúra, több mint egy millió jelentkezést adtak be olimpiai önkéntesnek, ebből 70 000 ember kapott ajánlatot. A február eleji havas ítéletidőben meg is tartották az első bemutatkozó nagygyűlést nekünk, azaz hogy orientációs tréninget, de ezt sehogyse bírom szépen magyarul megfogalmazni, a lényeg amúgy is a ráhangoló lelkesítésen van, és a látványos elemekkel tarkított munkavédelmi és biztonsági tréningen. Az volt az első, az általános tájékoztatás.

Márciusban szépen elkezdődtek a konkrét feladatkörökkel kapcsolatos tréningek, a miénk éppen most került sorra, persze nekünk még adatott némi kis felkészülési idő, nyilván a Paralimpia később kezdődik. Hétfőn és kedden a második tizenötös csoport gyűlt össze agytágításra és további lelkesítésre. A mi csapatunk a Rate Card Team, ennek sajnos nincs magyar neve, szomor, szomor, de majd hamarosan kiderül minden. Ki.

Megtudtuk a konkrét feladatunkat, tájékoztatást kaptunk arról, hogy a kiszolgáló szervezetek közül mi hová is tartozunk és kikkel leszünk majd kapcsolatban. Szerteágazó, annyi szent. És nem a legegyszerűbb és a legláthatóbb pozíciónk lesz, de elég nagy befolyásunk tud lenni a hangulatra, ha nem működünk olajozottan. Leginkább negatív, ugyanis a tévéseket és az újságírókat, fotósokat kell kiszolgálnunk technikai felszerelésekkel, leginkább az általuk azonnal és három másodpercen belül tegnapra is későn odaállított internettel kapcsolatban.  Két napja azzal tömik a fejünket, hogy ha rosszul csinálunk valamit, a tévés bosszús lesz és negatív riportot ad le majd, ami viszont a szervezőknek keni el a száját, ugyanis az az egyik mottó a személyzetnek (Workforce, csak hogy használjam azt a zsargont), hogy ‘Csináljuk ezt az Olimpiát a Minden Idők Legjobb Olimpiájává!’ – hát a lelkesedésük nem kispálya, hanem mindent bevetnek…

Ezen kívül már belekerültünk a kikicsoda-kikivelvan pletykahálózatba és meghívott vendégelőadóként jó pár veterán olimpiaszervezővel találkozhattunk. Anekdotázás és rengeteg hasznos példa került elő, nem győztem jegyzetelni. Meg is lepődtem magamon a második nap felénél, hogy már szinte úgy megy, mintha magyarul beszélnének… hát. Ledöbbentem, leültem és csendesen vállon veregettem magam este. Erőlködés nélkül bírtam követni az előadókat, na jó, szép angolt használt egy kivételével mindenki.

Nüansznyi csemege, hogy igazából a második nap délelőttjén derült ki, hogy magyar vagyok, csak a második nap! és igazából ez is véletlenül, mert az egyik angol előadó utánozta a pakisztániak és az arabok angolját és alkudozási technikáját, aztán egy számból kicsúszó röhögésnél (élethű volt az ipse nagyon) megkérdezték, ogy kifejteném-e bővebben és kifejtettem, hogy számomra is pont ilyen vicces volt, amikor elkezdtem megismerni őket, úgy három évvel ezelőtt. És akkor kérdezték, hogy mit csináltam három évvel ezelőtti ezelőtt, mondtam, életemben nem láttam pakit közelről, hát még beszélni angolul… mert hogy másik országból jöttem. Direkt ide, persze ezt is el kellett aztán mesélni rögtön, a miérteket és a hogyanokat. Az egyik főnököm aztán sűrűbben kérdezgetett, hogy tényleg értem-e őket, mindent értek-e, mert szerinte ők nagyon gyorsak (ja persze ő például kanadai  angol erős francia tájszólással, hehe). Megköszöntem a kitüntető figyelmét (ezt az angol udvariassági formulák használata miatt kötelező, ha már a választékossági követelményeknek eleget kell tenni, ha hivatalos nyelvet használunk) és aztán megnyugtattam, hogy értek mindent, nincs baj a sebességgel se. Szedegette az állát aztán, én meg csak vigyorogtam. Na erre benyomta a horgot, hogy hát az ő egyik legjobb barátja is magyar és ő úgy tudja, hogy minden magyar nagyon okos, szóval nekem könnyű megtanulni angolul. Puff.

Az előadás ment tovább és a vendégünk éppen arról értekezett, hogy milyen érdekes és nagyszerű többnyelvű közegben dolgozni, ahol vannak olyanok is (!), akiknek nem az első nyelvük az angol. Mein Gott, mondtam volna, ha tudnék németül, ezek tényleg nem tudnak más nyelveken! És az előadó ekkor arra kérte a hallgatókat, hogy tegye fel az a kezét, aki az angolon kívül más nyelven is meg tud szólalni. Kettő egyetemista korú csajszi tette fel a kezét, az egyik most tanul spanyolul, a másik meg egy ausztrál csaj volt, de őt lehurrogták végül, mert azt hitte, hogy az ő otthoni ausztrál angolja egy másik nyelv. Puff.

Hát így megy ez… csendben röhögtem :)))

A következő lépés majd az egyenruha és az akkreditációs kártya átvétele lesz, majd lesz még egy helyszíni tréning is, és aztán augusztus 20-án indul a banzáj.

szalonnalekvár

május 9, 2012 § 1 hozzászólás

http://www.thedeliciouslife.com/homemade-bacon-jam-recipe/

 

egy focimeccs urugyen

május 1, 2012 § Hozzászólás

Felkerekedtunk Liverpoolba. A negy (vagy mar tobb, ki tudja szetvalasztani a napokat mar… osszeaztak) hetes eso elmulasara spekulalva beterveztunk egy kis korben alapos varosnezest, de persze hogy elmosodott.. Ennek ellenere jo kis nap volt, most varom a vacsoramat, aztan indulunk vissza Londonba. Hogy a Fulham nyert-e vagy a Liverpool, azt meg nem tudom, de mi biztosan nyertunk egy erdekes szabadnapot :)
Nem mellekesen, a liverpooli tajszolasa az angolnak annyira furcsa es nehezen ertheto, hogy a rohogesnel nem tud komolyabb elso reakciot kivaltani. Aztan persze fulelni kell, hogy mirol is van szo… Komolyan gondolkodtam, hogy a beszelt nyelvuk dallama melyik mediterran nyelv dallamara hasonlit, mert se a BBC, se a megszokott alap-angolt nem hallottam ki a szajukbol, inkabb kozelit az olasz akcentushoz nemi skot maganhangzo-pattogtatassal a hatterben.
Talan ugy lehetne ez magyarul elkepzelni, mintha palocok utanoznak a szogedieket…
Uhh, jojjon mar a burgerem, raeheztem ezekre az ujdonsagokra!
Kepek ITT.

birkakergeto nagy kaland

május 1, 2012 § 1 hozzászólás

Vegre egy kis szusszanas, az eppen elmult aprilis nagyon surure sikeredett. Mindjart ugy indult, hogy a husvetot egy kover het szabadsagga alakitottuk es lakotarsi csapatban atugrottunk Skociaba.
A bizarrul bamulatos hegyvidek, friss levego, odon koszagu kisvarosok utan nehezen ment a visszacsoppenes a munkaba. A honap utolso ket hete kemeny harcokkal telt, a vegeredmeny egy reszben megnyugvast hozott, visszatertem a brixtoni etterembe dolgozni. A masik resze nem olyan jo (banat, de az majd egy masik bejegyzes lesz, ha lezarul a tortenet).
Skocia gyonyoru hely, zordon hegyek, mohak, birkak, kanyargos utak es lelegzetelallito panoramak ket-harom-negy kastely kozott. Kobol persze es skot kockas szovetekkel belelve, hogy ne fagyjon bele a viszki a lakokba. Ket funyiras kozott.
Most ide kell (kellene) illesztenem a bestof kepeket, de tobb ‘de’ is felmerultm… De meg nem sikerult feltolteni a netre mindet, de meg megnezni se a 2000-nel tobb pikturat, hogy valogassak, de ha majd egyszer hamarosan…

Highland Eilean Donan Skye

20120511-033734.jpg

20120511-033820.jpg

20120511-033855.jpg

20120511-033937.jpg

20120511-034029.jpg

20120511-034123.jpg

20120511-034239.jpg

20120511-034434.jpg

20120511-034519.jpg

20120511-034625.jpg

20120511-034746.jpg

20120511-034829.jpg

20120511-034926.jpg

20120511-034957.jpg

20120511-035056.jpg

20120511-035147.jpg

20120511-035205.jpg

20120511-035247.jpg

20120511-035309.jpg

20120511-035342.jpg

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for május, 2012 at szalonnacukor.