A költészet napján éppen Skóciában áztam

április 12, 2012 § 1 hozzászólás

Szabó Lőrinc: Országos eső

Selyemfonálként
lengedező
millió lábán
megjött az eső.

A tenger küldte
vagy Afrika,
libbent az Alpok
ormaira,

de, mert ott fázott
s reszketett,
hamar a Dunáig
ereszkedett,

és, látni akarva
a magyar hazát,
mérföldeseket
lépett, tovább,

s éjfélkor a Nyurga
Lengedező
befutott Budapestre:
a nyári eső!

Most is felettünk
ácsorog,
de egész a Tiszáig
szétcsorog:

szapora, szapora
tánca mezőn,
kopog a, suhog a
háztetőn,

halakra kopog a
Balatonon,
úgy dobol, ahogy az
ablakomon:

mindenütt suhog
és pereg
a cérnavékony
permeteg.

Mindenütt pereg
és suhog,
s kortyolják füvek,
állatok,

a piros szamóca
s az őzikék
s ezüst pocsolyákból
a veréb,

és mind, a ribizli,
az almafa,
a búza, a krumpli,
a kukorica,

s a margaréta,
a szarkaláb
meg a csingilingi
harangvirág,

és mind, ami csak van,
a paradicsom,
és ráadásul az
ezernyi gyom,

a sok szegény gyom,
a szép, szigorú
szamártövis meg az
útilapu.

Millió nyurgán
lengedező
lábán így jár-kel az
Országos Eső.

De ha majd teleszívta
magát a mező,
lengén tovább megy a
Lengedező:

átlép a határokon,
új hegyeken,
s Erdély vagy a Tátra
fölött terem,

és szapora, szapora
tánca mezőn,
dobol és suhog ott is
a háztetőn.

Vagy gondol egyet
a könnyű legény
s kezd fölfele mászni
ezer kötelén,

millió cérna-
fonalán, föl, oda,
hol mindig aranylik
a Nap sugara:

felhő-szigetéről
egy darabig
lóbálja tűnő
lábait.

De, mint azok, ő is
párolog, és
fejest fölugorva
hipp-hopp, belevész

abba a roppant
lenge-kék
fény-óceánba,
aminek neve Ég.

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for április, 2012 at szalonnacukor.