a little cookery

február 20, 2012 § Hozzászólás

Cooking under pressure

Q: “My mother’s diabolical pressure cooker from the 1950s seems to be coming back in modern dress. Exactly what do they do?”

A: They speed up cooking by making water boil at a higher-than-normal temperature.
In the process, they may hiss, rattle, and sizzle like an infernal machine, threatening to redecorate your kitchen in shades of goulash.

február 19, 2012 § Hozzászólás

mertaszerelem… hát igen, így is eléggé bonyolult…

február 14, 2012 § Hozzászólás

harom ev

február 5, 2012 § 2 hozzászólás

Nem egeszen percre pontosan, de alapvetoen megis merfoldko terben is es idoben is.
Wembley Arena.
Harom evvel ezelott itt volt az elso munkam az idegen orszagban, itt kaptam az elso angol fontokat fizeteskent, sajtcetlistol emlekszem, 167 font volt, 2 heti szallas ara es 27 maradek kajara…
Amikor felkaptam a hatizsakot es az egy utra szolo repjegyet, az volt az egyik zsebemben, hogy az olimpia miatt Londonban lesz munka, pezsges es prosperitas. Valamint egy titkos almom is volt, dolgozni az Olimpian, benezni a kulisszak moge.
Kanyargos ut volt, de most itt ulok, varom, hogy az onkenteseknek szolo elso altalanos trening elkezdodjon.
Huhh, most erzem igazan, mit is amokfutottam eddig. Nana hogy itt folyik a szemembol a viz, nem merem elhinni meg mindig, hogy itt vagyok…
De az almaimat nem veheti el senki es meglesz a tobbi is!
A zene most ez fentrol: ‘I got the feeling…’ Ha egyszer hazaerek, belinkelem, addig lassan figyelem a gyulekezo nepeket, pihentetem a virgacsaimat es elkezdek vigyorogni :)

mi a fene történik, nemértem, nemértem

február 3, 2012 § 1 hozzászólás

ja csak magyar híreket olvastam már megint, spórolni akartam a reggeli kávélöketen. netedd, netedd, sikított a másik, a józanabbik felem, de leugattam. na tessék, most megjártam, kissé ideges a gyomrom, nemértem, nemértem, hát mi a fene folyik otthon?!

a malév lejött a ‘szárnyakat adunk vágyainak’ szlogenről, bele arccal a magyar pusztába, puff, rögök. Röhögtem az index cikkén, mi legyen a neve az új nemzeti légitársaságnak, Széll Kálmán vagy Airpád?

A másik viszont mélységesen felháborított és nem is tudom, mit is reagáljak rá igazából. ITT a cikk, ahogy látom, a fő áramlathoz tartoznak a nagy nemzeti megmondótérben, de még mindig nem merem azt hinni, hogy 100 százalékban komolyan gondolják ezt. Azt mondom, szellemi röghözkötés, bezárkózás, porbafingás, hja, hát ha az állam azt mondja, hogy képezi a magyar agyakat, hát képezze, költsön rá, használja itthon az eredményét, oda jó lesz. De azután tessék csendben lenni a magyar világhírű oktatással való dicsekvés helyett, meg a magyar szürkeállománnyal és a világvívmányokkal való példálózáskor. Aki marad, annak nuku nobel, nuku életszínvonal, de hajjdejómagyarság, az igen. Mi az előny? magyar seggbe magyar lófaszt, ezzel a kommenttel egyetértek.

Sajnálom. Mehr licht!

Ps
Opps, most latom csak, hogy elfelejtettem linkelni a vitatott cikket, no, hat itt van:
http://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/2012/02/03/visszafizetni_a_kepzest

Mind Your Language

február 2, 2012 § 1 hozzászólás

A napokban találtam ezt a sorozatot, ma este néztem bele, mondanom se kell, azonnal a szívembe lopták magukat a szereplők és az ő szájukon kiáramló angol…

Mindegyikkel találkoztam már itt Londonban, ha szépen összeszámolom a nyelvgyakorlással töltött időt, akkor azt mondhatom, hogy kellett ahhoz kettő év, hogy ne okozzon gondot a megértésük. Az utóbbi hetekben lettem arra figyelmes, hogy ha a keleti bevándorlókkal tárgyalok, vagy ők magyaráznak nekem valamit, akkor többször fordul elő az, hogy ők nem értik, mint fordítva. Régebben, mondjuk a nyáron, még úgy volt, hogy én nem értettem őket.

Az afrikai nyelvjárásokkal azért még bajban vagyok. Azt hiszem, az ő nyelvhasználatuk szintjén a helyes angol nyelvtan egyáltalán nem fontos. Ahogy én beszélek, az nekik túl van bonyolítva.

Persze az angoloknak meg pont nem. Ők azt mondják nekem, hogy ‘He?’ és még mindig kapálóznak az agysejtjeim, ha egy – közepes udvariasságnak számító – háromsoros körmondattal kifejezett ‘Kérekegycsészeteátfánkkal’ rendeléssel találkozom és rosszallóan néznek rám, amikor a két és fél soros válaszudvariasság helyett annyit mondok ‘Okéhozomazonnal’. Na ez a következő szint, amit el szeretnék érni. Hogy csípőből nyomhassam a megfelelő helyen és időben a szófordulatokat.

Az a szint most van, amikor – például – a delay szó helyett (valami ügy késését jelenti) inkább a put off kifejezést használom (ez is pont azt jelenti, csak lényegesen lustább igényességgel). Persze csak azért használom, mert ők is így ejtik ki az információt a szájukon, viszont rondán néznek, ha inkább az előző formulát emlegetem. Micsoda nyelvtanulási motiváció, hogy rosszalló pillantások elkerülése végett szorítkozom a napi nyelvhasználat ‘csiszolására’!

Terveim szerint ennek a szintnek a következő három-négy hónapban el kell múlnia, nem lehet utána már semmi nehézség, léc legyen átugorva. Mellékes megjegyzés, az egyik tősgyökeres londoni angol kolléganőm panaszolta, hogy mit jár a szám a három éves tanulásommal, ő huszonegy és még mindig nyelvet tanul, angolt, mivel hogy vannak olyan könvvek, amelyekből ő se ért egy kukkot se és még csak nem is szakkönyvek az iskolából. Panaszkodott a szókincsére, hogy komolyabb témájú tévéműsort nem igazán ért… visszakérdeztem, természetfilmekre és dokumentumfilmekre gondolt a BBC-n. Nna. Most erre varrom a gombot.

Viktorunk a londoni Metro-ban

február 1, 2012 § Hozzászólás

Délutánra hajlott már a nap, amikor befejeztem a City-ben a császkálást és elkaptam egy vonatot hazafelé. A City Thameslink állomásra keveredtem el valahogy a Bank-tól, éhes is, fáradt is, hideg is… nagy meglepetésemre olyan vonat jött a következő öt percben, amely majdnemhogy hazáig elvitt. Kellemes zsibbasztó  meleg volt a vonatban és a mellettem lévő ülésen egy alig használt reggeli Metro újság hevert. Nyitom ki, gyanútlan vagyok, kókadt nap süt a szemembe, a sapka alól aztán meglepetten nézem ki lapozás után. Orbánviktor fotó, a brit miniszterelnökkel és Angela Merkellel a lap tetején.

metro_31012012

Hát ezt a párosítást tátott szájjal néztem, kerestem is, mit írnak rólunk – a mostani európai pénzmegmentő politika miatt amúgy is sokat szerepel a miniszterelnök képe a címlapokon. Na nem a miénk, hanem az angol. Ha már a Metro újságig leszivárog egy nagypolitikai hír, azt már komolyan kell venni, hiszen a köznépnek ír ez az újság, a reggeli álmosságot bulvárosan szemkiverő stílusban tárgyal minden szörnyűséget, háromlábú kecskeborjak és tramplifejű celebek között szoktak megjelenni a helyi gyilkosok és a tök nagyságú bolondgombák. Na, hát ilyen ez a tájékoztatás. És akkor ide becsusszant a viktorunk. A cikk egyébként semmit nem ír róla, azon kívül, hogy megnevezi: másik európai vezető. Hát ennyi.

De egyébként a magyar médiából tudom, hogy mit mondott a viktorunk ott az európai vezetők gyűlésén. A politikai véleményemet nem taglalom itt, csak annyit fél sóhajtással, hogy az IMF hitelért mindent… Az  jutott még eszembe, hogy a Kiszeltünde is így szokta csinálni, beáll akármilyen híresség mellé, egy véletlen fotóra, aztán terjeszti szanaszét a világban, ki az új szerelmese.

A valósághoz jóval közelebb álló dolgokat azért a The Economist honlapjáról szedem. Legfőképpen azon részéről, amely Európa keleti országaival foglalkozik (Eastern Approaches). Ahogy látom, a magyar hírszerkesztés is erősen támaszkodik az itt megjelent véleményekre és elemzésekre, bár ez erőteljesen kommentár jellegű, szakújságírói magánvéleményekkel van tele. De megmondta a pofa azt már tavaly decemberben, hogy válságba kerül a forint, na erre egy hét múlva, az új esztendő első hetében el is szabadultak az árfolyamok. Még jó, hogy jókor utaltam haza lóvét.

Ez egy erős pont, hogy javítsam a közgazdasági szókincsemet, motiváció, mert a pénztárcám bőrére megy.

Van még egy jó, aki RSS olvasót használ hírekre, annak ITT a feed. http://hungaryeconomywatch.blogspot.com

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for február, 2012 at szalonnacukor.