károlycsont

december 30, 2011 § Hozzászólás

Szóval az úgy kezdődött, hogy… ja nem is, hanem egy héttel korábban már el kellett dönteni, hogy ki mikor és hogy a bevásárlás és a lábosok meg az időzítés, mert mindegyikünk össze-vissza agyondolgozta magát az ünnep előtti hetekben. Még december elején elintéztük a nehéz tárgyak nagybevásárlását (Sainsbury’s házhozszállítós technikával online), tehát a mázsa lisztek és a fagyott cupákok már a fagyasztóban figyelve ádventoltak. Közben sikerült elintézni a lakótársak költözését, huhh, nagy kő le… kemény menet volt és nem is probléma-mentes, de már túl vagyunk a sokkon.
Kanyarodjak csak vissza a konyhába, mert ez a karácsony most is ott volt, a huszonötödikei szabadnap kavarással, keveréssel, kenegetéssel és nyam nyam telt el. Jó volt. Ott kezdődött, hogy megbeszéltük a menüt (a szokásos halat és pulykát és a köreteket) és ráadásképpen még azt is, hogy mivel a jesszuska hozott egy új tortasütő formát a háztartásba, hát akkor megejtem a próbasütést, hál istennek hogy a lidl-ben két hete felfedeztem az akciós tárgyak között azt a rózsaszín izé műanyagot.
Aztán persze hogy fordítva csináltuk, Babi néni intézte a szentesti vacsorát, én meg a következő napit a következő nap… így nem lett esti hal, hanem a szárnyas, de roppant jó volt így is, még sikerült időben beesni a fa alá. Ja de sokat locsogok…

LEgelőször is ittunk a félig üres (végre) lakás egészségére, aztán megjött a jesszuska, kicsit csilingelt is és boldogságosan játszottunk a legújabb társasjátékkal, ez már amolyan hagyomány lett. Tavaly volt a London Underground Game, idén egy Harry Potter Cluedo, és még fent figyel egy nagy doboz Scrabble is, tehát kint eshet és fújhat, bent jó. Az első képen látható ausztrál vörösbor jó volt, erős és egészen nagyon hasonlított az otthoni kékfrankos-bikavér világára, még jó, hogy sokat ettünk előtte és nehezet, így volt munkája odalent.
A második illusztráció a forró halas cuccot mutatja, a kép szerint forróbb mint jobb, de szerintem meg pont fordítva. Ez az étel is már hagyományszámba megy, meg persze a miénkbe is. Fishermen’s Pie, halászok vacsorája.

És akkor a torta, a brandy-krémes tejszínnel és pirosbogyós lekvárokkal megtöltve, az jó lett. Amikor harmadnap vittem be az étterembe, kábé tíz perc alatt felfalták, de itthon is gyorsan megkeskenyedett a tányéron fekvő darab.
És megittunk minden maradék piát, hogy ne hagyjunk lezáratlan dolgokat az új esztendőre, meg hát a fűtésen való spórolás is… Hó nincs, meleg volt, tizenpár fok, csak esett egy kis eső, de hát ezt elkerülni nem, csak megszokni lehet. A két ünnep között volt ebből amúgy is a jegesszeles-sötétesős időszak, maradék pálinkával túlvagyunk, ma meg ragyog a nap odafönt és véletlenül zokni nélkül jöttem ki a kertbe és nem fáztam, csak a kezem, pedig abban forró kávés bögre volt, ki érti ezt, nem tudtam, hogy a viking géneket fel lehet szedni puszta ittlakással is…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading károlycsont at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: