károlycsont

december 30, 2011 § Hozzászólás

Szóval az úgy kezdődött, hogy… ja nem is, hanem egy héttel korábban már el kellett dönteni, hogy ki mikor és hogy a bevásárlás és a lábosok meg az időzítés, mert mindegyikünk össze-vissza agyondolgozta magát az ünnep előtti hetekben. Még december elején elintéztük a nehéz tárgyak nagybevásárlását (Sainsbury’s házhozszállítós technikával online), tehát a mázsa lisztek és a fagyott cupákok már a fagyasztóban figyelve ádventoltak. Közben sikerült elintézni a lakótársak költözését, huhh, nagy kő le… kemény menet volt és nem is probléma-mentes, de már túl vagyunk a sokkon.
Kanyarodjak csak vissza a konyhába, mert ez a karácsony most is ott volt, a huszonötödikei szabadnap kavarással, keveréssel, kenegetéssel és nyam nyam telt el. Jó volt. Ott kezdődött, hogy megbeszéltük a menüt (a szokásos halat és pulykát és a köreteket) és ráadásképpen még azt is, hogy mivel a jesszuska hozott egy új tortasütő formát a háztartásba, hát akkor megejtem a próbasütést, hál istennek hogy a lidl-ben két hete felfedeztem az akciós tárgyak között azt a rózsaszín izé műanyagot.
Aztán persze hogy fordítva csináltuk, Babi néni intézte a szentesti vacsorát, én meg a következő napit a következő nap… így nem lett esti hal, hanem a szárnyas, de roppant jó volt így is, még sikerült időben beesni a fa alá. Ja de sokat locsogok…

LEgelőször is ittunk a félig üres (végre) lakás egészségére, aztán megjött a jesszuska, kicsit csilingelt is és boldogságosan játszottunk a legújabb társasjátékkal, ez már amolyan hagyomány lett. Tavaly volt a London Underground Game, idén egy Harry Potter Cluedo, és még fent figyel egy nagy doboz Scrabble is, tehát kint eshet és fújhat, bent jó. Az első képen látható ausztrál vörösbor jó volt, erős és egészen nagyon hasonlított az otthoni kékfrankos-bikavér világára, még jó, hogy sokat ettünk előtte és nehezet, így volt munkája odalent.
A második illusztráció a forró halas cuccot mutatja, a kép szerint forróbb mint jobb, de szerintem meg pont fordítva. Ez az étel is már hagyományszámba megy, meg persze a miénkbe is. Fishermen’s Pie, halászok vacsorája.

És akkor a torta, a brandy-krémes tejszínnel és pirosbogyós lekvárokkal megtöltve, az jó lett. Amikor harmadnap vittem be az étterembe, kábé tíz perc alatt felfalták, de itthon is gyorsan megkeskenyedett a tányéron fekvő darab.
És megittunk minden maradék piát, hogy ne hagyjunk lezáratlan dolgokat az új esztendőre, meg hát a fűtésen való spórolás is… Hó nincs, meleg volt, tizenpár fok, csak esett egy kis eső, de hát ezt elkerülni nem, csak megszokni lehet. A két ünnep között volt ebből amúgy is a jegesszeles-sötétesős időszak, maradék pálinkával túlvagyunk, ma meg ragyog a nap odafönt és véletlenül zokni nélkül jöttem ki a kertbe és nem fáztam, csak a kezem, pedig abban forró kávés bögre volt, ki érti ezt, nem tudtam, hogy a viking géneket fel lehet szedni puszta ittlakással is…

horror :D

december 10, 2011 § 4 hozzászólás

Találtunk egy mumifikálódott egeret az álmennyezet alatt. Vagy nem kapott elég kaját, vagy evett valami hamburgert…

egy kis játék

december 9, 2011 § Hozzászólás

The Twitter Spelling Test

Created by Oatmeal

How Addicted to Facebook Are You?

Created by Oatmeal

Az év utolsó hónapjába léptünk

december 6, 2011 § 5 hozzászólás

Túl vagyok egy jelentős hosszúságú szabadnap-halmazon, három nap burgertelen lét, főként alvással, némi császkálással és egy remek Madame Tussaud’s-látogatással töltve.

Mindjárt mennem kell vasalni, aztán bele a munkába, a pénzt keresni kell, jól el szokták dugni.

A november vége amolyan hullámvasút volt, volt egy remek baráti hétvége, szanaszét kirándultuk magunkat a városban és városon kívül, majd jócskán akadt cider az elsivatagosodott májunkra. És egy kis téli csodaföld, a Hyde Park téli attrakcióját jártuk be keresztül-kasul, Winter Wonderland.

Közben a házban háborús övezet alakult ki, van lakótársunk, aki úgy elbunkósodott, hogy mi többiek ökölbe szorult aggyal gyűltünk össze és döntöttünk, menjen a fenébe. Vagy még melegebb éghajlatra. Erőszakos veszekedés lett a vége, most éppen még mindig a közepében vagyunk, a kedélyek borzonganak, gyomorgombócok is vannak, de végre kialkudtunk egy végső határidőt, január 15 lesz az a nap, amikor egy nagy Megszabadulás-partival ünnepelünk.

Az éttermi (v)iszonyok baráti incselkedőssé fajultak, minden józan megbeszélés ellenére. Teljes a káosz. Jön a karácsony és már megint dolgozni kell, nagyon, a legforgalmasabb időszak közepén… és mi történik? Zeng az étterem a veszekedésünktől, aztán hirtelen összeröhögünk és minden megy a legnagyobb rendben. Hogy ki tudja ezt követni?! A végső elhatározásomat már közöltem Vele, persze határidő nélkül, ó, gyávaság hegye, de keresnem kell egy másik munkát, hamarosan, egyszercsak, jobb lesz minden téren. Don’t do this – válaszsikoltás, aztán dekoltázs és minden nyál csorog tovább, jaj, kurva mágnes :))) Erről most nem bírok írni, de meg kell oldjam valahogy, mielőtt…

Ja és mondtam, értem én már a politikáját, egy jó veszekedés után még a szex is édesebb… (a napirajz is megmondta még régen, keresd a lebbencs.jpg-t), válasza egy ronda nézés és röhögés, mi nem csinálunk ilyet. Aztán majdnem megvert miattam egy fiút, aki háromszor hegynyi… ki érti ezt. én nem.

Január 11-én céges karácsonyi buli lesz. Erős leszek, tizenöt négyzetméteres körzetébe se megyek.

Közben volt kollégák Brixtonból vízummegkönnyítési házasságra próbálnak rávenni, erős zaklatós stílusban, kétszázhatvannégyszer mondtam nemet, de még mindig jön a telefonhívás, sms… Nem bízom ebben a paki bizniszben, nna.

És a napokban olyan hideg lett, hogy elfogytak már a celziusz-fokok is, már csak 13 fahrenheit maradt…

London beöltözött a karácsonyi elvarázsolt jelmezébe, gyerünk vásárlás!

 

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for december, 2011 at szalonnacukor.