Roppant sűrű volt az elmúlt két hét, gyakorlatilag most, hogy hazaértem az ágyamba, most érzem azt, hogy holnap nem kell tenni semmit, tehát szabadság van. Aztán persze a mosógép közbeszólt, de oda se neki!
A Nagy Királyi Esküvő előtti napon dolgoztam utoljára, épp elég volt letenni a lantot, a ceremónia miatti nagy felhajtás inkább csak kellemetlenségeket okozott, nem nagyon lehetett közlekedni, a boltok nagy része zárva volt, mindenki az utcai partikon mulattatta magát és nézte tévén a belvárosi haccacárét. Szerencsére épp időben ideért hozzám a kiránduló csapatom a város minden más részéből, tehát indulás előtt már csak az alvásidő hiányzott, böröndpakolás és átpakolás, harc a mérleggel, úti csendvicsek és utolsó ellenőrzések, éppencsak hunytunk a kanapé sarkán egy keveset, és máris indult a hajnali három órás busz a reptérre vivő vonathoz. Szóval hát az esküvőről nem tudok semmit, csak a minimál dolgokat, a szuvenírárusok hordáit láttam és a fellobogózott Oxford Street-et, még ezt is vásárlási lázzá alakították…
Az olasz út az elrepüléssel kezdődött, álmos Gatwick Airport, kómás alvás a repülőn és meleg, de felhős Bologna fogadott, majd még jó pár órás vonatozás átszállással a célállomásunkra. A buszunkkal kis napozás és kávézás után… (az olaszok tudnak még valamit a vasúti restikről, vagyis hogy ittasellátókról, mi ott szanaszét kávéztuk az ízlelőbimbóinkat, egy euró a presszókávé tejjel és 1.20 a kapuccsínó), hát találkoztunk végre a buszunkkal, a magyarokkal és begurultunk az Adriai tenger partjára, első olasz szállásunkra és vacsora után mindjárt meg is kezdődött a mászkálás.
Internetmentes hét volt, az első két napon még áldatlan volt a vágyakozás a hálózatért, aztán megszűnt, jött helyette az izgalmas látvány és a hirtelen városnézések sora. És az Elba szigeti hajókirándulás. És egy hatalmas özönvíz Sienában, csontig ázva, de röhögve értük el a menedékbuszt, majd még további hegyek közti kanyargás (Toszkána ó te csodás vidék!) után megtaláltuk Róma lábainál az ágyunkat, következő nap kezdödött az igazi szédület.
A Vatikáni Múzeum után délutánra elfogyott a hely a fejemben, nincs több templomnézés, nincs több szobor, házakat se bírok már látni, semmi turistát, főleg nem a hordás változatából. Hajszálnyi helyekre befért még az espresso macchiato és ha szembe jött, akkor még egy kis gelato, de tényleg más semmi sem. Péntekre a tömegközlekedési dolgozók sztrájkot hirdettek, ugrott az utolsó napi vonatozásunk, vagy legalábbis jócskán megnehezítette a hazajutást, így aztán azt csináltuk, hogy kimásztunk a tengerpartra és kavicsokat dobáltunk a vízbe, jó sok óráig.
Nagyon leégtem. Van új olasz parfümöm, fél kiló parmezán sajtom, citromlikőröm és vörösborom, kétezerháromszáz fényképem és nagyon jó kedvem. A többieknek még ennél is több élményük volt, már szervezkedünk a következő utunkra.
Fényképek majd később, még a netre való feltöltés is hosszú idő…
szalonnacukor 
Hurrá, végre itt vagy, néha belestem van-e már pár olasz csoda, de közben folyamatosan szurkoltam, hogy még gyűjtögess! Te vagy a legmegbízhatóbb forrás, kivárom türelemmel, hogy megérkezzenek hozzám is s hírem. Tegnap már Andival is sikerült információt cserélni. Húsvét körül minden Olaszországról szólt, Ági lányomék is Toszkánában voltak, azokat a képeket már megkaptam :-)Dolgozd fel nyugodtan az élményeket és várom a szöveget és a képeket :-)
Toszkána olyan, hogy nem lehet megunni :)) és szinte mindig visszavágyódik az ember, annak ellenére, hogy van még vagy ezer másik hely a világon, ahová ugyanígy… majd egyszer rájövök, hogyan is lehet mindegyikben élni egyszerre… illetve sejtem :))
Nem írom, hogy hurrá, bár nagyon örülök az olasz-élményeknek, a videóknak, a majdan nézegethető képeknek. De tudom, bár jó “hazaérni”, azért az útra készülni, meg úton lenni, az azért szebb, vidámabb. Igaz,megérkezvén még tart az élményözön sokáig :) Aztán meg kezdődhet a következőre készülődés:)
No meg jókedv-megtartást kívánok!
Endi, ezt most annyira eltaláltad, hogy nem is tudok mit hozzátenni. Alig hogy ‘haza’értem Londonba, máris nem vagyok itt, félig még Olaszországban, félig már a következő úton agyalok. Érdekes, Olaszországban jöttem rá, hogy mi az a dolog, ami zavar (zavart okoz) az ángliusföldi fővárosban és az itteni stílusban, valamint az is, hogy mi a jó benne. Már gyűjtögetem, hogy összehozzam a következő bejegyzésben.
Viszont és alapvetően pont utazni jó, úton lenni.
Nagyon idekívánkozik:)))
Kavafisz
Ithaka
Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól,
s a haragvó Poszeidontól ne félj.
Nem kell magad védened ellenük,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fűti tested s lelkedet.
A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz
Poszeidónnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod őket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.
Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor – mily hálás örömmel! – először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
Állj meg a föníciai pultok előtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
és mindennemű édes illatot,
minél többet az édes illatokból.
Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?
Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.
Fordította: Somlyó György
Az a jó, ha mindig van egy következő… utazás, esemény, amire készülhetünk, mert az tényleg nagyon jó és erről szól az életünk, ha fordulatos, eseményekben gazdag :-)
Látom teljesen beszippantott a munka, de azért remélem jól vagy?