Minden út Rómába vezet, de Rómában hová vezetnek az utak?

május 9, 2011 § 7 hozzászólás

Roppant sűrű volt az elmúlt két hét, gyakorlatilag most, hogy hazaértem az ágyamba, most érzem azt, hogy holnap nem kell tenni semmit, tehát szabadság van. Aztán persze a mosógép közbeszólt, de oda se neki!
A Nagy Királyi Esküvő előtti napon dolgoztam utoljára, épp elég volt letenni a lantot, a ceremónia miatti nagy felhajtás inkább csak kellemetlenségeket okozott, nem nagyon lehetett közlekedni, a boltok nagy része zárva volt, mindenki az utcai partikon mulattatta magát és nézte tévén a belvárosi haccacárét. Szerencsére épp időben ideért hozzám a kiránduló csapatom a város minden más részéből, tehát indulás előtt már csak az alvásidő hiányzott, böröndpakolás és átpakolás, harc a mérleggel, úti csendvicsek és utolsó ellenőrzések, éppencsak hunytunk a kanapé sarkán egy keveset, és máris indult a hajnali három órás busz a reptérre vivő vonathoz. Szóval hát az esküvőről nem tudok semmit, csak a minimál dolgokat, a szuvenírárusok hordáit láttam és a fellobogózott Oxford Street-et, még ezt is vásárlási lázzá alakították…
Az olasz út az elrepüléssel kezdődött, álmos Gatwick Airport, kómás alvás a repülőn és meleg, de felhős Bologna fogadott, majd még jó pár órás vonatozás átszállással a célállomásunkra. A buszunkkal kis napozás és kávézás után… (az olaszok tudnak még valamit a vasúti restikről, vagyis hogy ittasellátókról, mi ott szanaszét kávéztuk az ízlelőbimbóinkat, egy euró a presszókávé tejjel és 1.20 a kapuccsínó), hát találkoztunk végre a buszunkkal, a magyarokkal és begurultunk az Adriai tenger partjára, első olasz szállásunkra és vacsora után mindjárt meg is kezdődött a mászkálás.
Internetmentes hét volt, az első két napon még áldatlan volt a vágyakozás a hálózatért, aztán megszűnt, jött helyette az izgalmas látvány és a hirtelen városnézések sora. És az Elba szigeti hajókirándulás. És egy hatalmas özönvíz Sienában, csontig ázva, de röhögve értük el a menedékbuszt, majd még további hegyek közti kanyargás (Toszkána ó te csodás vidék!) után megtaláltuk Róma lábainál az ágyunkat, következő nap kezdödött az igazi szédület.

A Vatikáni Múzeum után délutánra elfogyott a hely a fejemben, nincs több templomnézés, nincs több szobor, házakat se bírok már látni, semmi turistát, főleg nem  a hordás változatából. Hajszálnyi helyekre befért még az espresso macchiato és ha szembe jött, akkor még egy kis gelato, de tényleg más semmi sem. Péntekre a tömegközlekedési dolgozók sztrájkot hirdettek, ugrott az utolsó napi vonatozásunk, vagy legalábbis jócskán megnehezítette a hazajutást, így aztán azt csináltuk, hogy kimásztunk a tengerpartra és kavicsokat dobáltunk a vízbe, jó sok óráig.

Nagyon leégtem. Van új olasz parfümöm, fél kiló parmezán sajtom, citromlikőröm és vörösborom, kétezerháromszáz fényképem és nagyon jó kedvem. A többieknek még ennél is több élményük volt, már szervezkedünk a következő utunkra.

Fényképek majd később, még a netre való feltöltés is hosszú idő…

Reklámok

  • Fejérné Vera szerint:

    Hurrá, végre itt vagy, néha belestem van-e már pár olasz csoda, de közben folyamatosan szurkoltam, hogy még gyűjtögess! Te vagy a legmegbízhatóbb forrás, kivárom türelemmel, hogy megérkezzenek hozzám is s hírem. Tegnap már Andival is sikerült információt cserélni. Húsvét körül minden Olaszországról szólt, Ági lányomék is Toszkánában voltak, azokat a képeket már megkaptam :-)Dolgozd fel nyugodtan az élményeket és várom a szöveget és a képeket :-)

    • Meta Hari szerint:

      Toszkána olyan, hogy nem lehet megunni :)) és szinte mindig visszavágyódik az ember, annak ellenére, hogy van még vagy ezer másik hely a világon, ahová ugyanígy… majd egyszer rájövök, hogyan is lehet mindegyikben élni egyszerre… illetve sejtem :))

  • rhumel szerint:

    Nem írom, hogy hurrá, bár nagyon örülök az olasz-élményeknek, a videóknak, a majdan nézegethető képeknek. De tudom, bár jó “hazaérni”, azért az útra készülni, meg úton lenni, az azért szebb, vidámabb. Igaz,megérkezvén még tart az élményözön sokáig :) Aztán meg kezdődhet a következőre készülődés:)
    No meg jókedv-megtartást kívánok!

    • Meta Hari szerint:

      Endi, ezt most annyira eltaláltad, hogy nem is tudok mit hozzátenni. Alig hogy ‘haza’értem Londonba, máris nem vagyok itt, félig még Olaszországban, félig már a következő úton agyalok. Érdekes, Olaszországban jöttem rá, hogy mi az a dolog, ami zavar (zavart okoz) az ángliusföldi fővárosban és az itteni stílusban, valamint az is, hogy mi a jó benne. Már gyűjtögetem, hogy összehozzam a következő bejegyzésben.
      Viszont és alapvetően pont utazni jó, úton lenni.

    • rhumel szerint:

      Nagyon idekívánkozik:)))

      Kavafisz
      Ithaka

      Ha majd elindulsz Ithaka felé,
      válaszd hozzá a leghosszabb utat,
      mely csupa kaland és felfedezés.
      A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól,
      s a haragvó Poszeidontól ne félj.
      Nem kell magad védened ellenük,
      ha gondolatod tiszta és egyetlen
      izgalom fűti tested s lelkedet.
      A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz
      Poszeidónnal sosem találkozol,
      hacsak lelkedben nem hordozod őket,
      hacsak lelked nem áll velük utadba.

      Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
      Legyen minél több nyári hajnalod,
      mikor – mily hálás örömmel! – először
      szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
      Állj meg a föníciai pultok előtt,
      válogass a jó portékák között,
      ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
      és mindennemű édes illatot,
      minél többet az édes illatokból.

      Járj be minél több egyiptomi várost,
      s tanulj tudósaiktól szüntelen.
      Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
      végső célod, hogy egyszer oda juss,
      de ne siess az úttal semmiképp.
      Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
      hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
      az út aratásával gazdagon,
      s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
      Neki köszönöd a szép utazást,
      mit nélküle sosem tehettél volna meg,
      hát mi mást várhatnál még Ithakától?

      Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
      a szerzett tudásból s tapasztalatból
      máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.

      Fordította: Somlyó György

  • Fejérné Vera szerint:

    Az a jó, ha mindig van egy következő… utazás, esemény, amire készülhetünk, mert az tényleg nagyon jó és erről szól az életünk, ha fordulatos, eseményekben gazdag :-)

  • Fejérné Vera szerint:

    Látom teljesen beszippantott a munka, de azért remélem jól vagy?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Minden út Rómába vezet, de Rómában hová vezetnek az utak? at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: