Vegre mozgasban

május 30, 2011 § 1 hozzászólás

Valahogy sikerult osszehozni mara egy szabadnapos elmenybeszamolast es egy kis friss gondolat-ebresztest. A sima ebreszteshez kell mar a dupla presszo. Hmm, a madarlatta turo rudi meg mindig karacsonyi hangulatot tud okozni. London pedig meg mindig a regi…
Elmentunk a kedvenc galeriankba megnezni az uj nyari felhozatalt, majd mindjart megyunk tovabb a kedvenc olasz ettermunke megnezni a regi csirkemajakat.

zűrzavar és időhiány

május 24, 2011 § 1 hozzászólás

tehát ennyit az életmenedzselési képességeimről :)) olvasás és fényképezés helyett az angol vendéglátós érettségire készülök, papírmunka igazából, de most már olyan régóta húzódik az ügy, hogy ideje befejezni és ez lesz akkor most csütörtökön reggel. közben kinyiffant az összes létező telefonom, napokig kütyühiány volt, de tegnap végre lett egy új biznisz, most még azt is tanulni kell, bonyolult blackberry. aztán még ott van egy tonna olasz kép címkétlenük a gépben, se netesíteni nem bírtam, se mosni-takarítani a szobában, még mindig a böröndből élek, továbbá a főnökasszony kissé agresszívan kedves velem a melóban, extra stressz elkerülni, eléggé kellemetlen tud lenni, ha egy beosztott kiröhögi a főnökét, amikor az éppen a műfütyi-mániájáról beszél valakinek nagy hangon, hát ez van, de felírom a telihold számlájára, hogy ebben az országban ezt is lehet. Mármint szabadon hülyének lenni. A levegővétel úgy mint az alvás, hiánycikk.

Milyen jó volt akkor, amikor még a Harry Pottert tudtam olvasni éjjel-nappal…

illetve a jövő héten egészen nem csinálok semmit :)

Olaszország, nyaralás, körút, képek

május 9, 2011 § 3 hozzászólás

A videókat kezdtem el feltölteni, ezek a legnagyobb fájlok, hamarosan jönnek a képek is, a válogatás lesz olyan hosszú idő, mint a kirándulás maga… Volt egy olyan pillanat, amikor azt mondtam magamnak, most már nincs több épület, nincs több szobor, nincs több városrész, elég az újdonságból, ennyi, nincs több hely a fejemben. Pedig a felét már egyszer láttam…

Másodszorra is izgalmas város Róma, nem is csak a város, hanem az egész ország. Változik az utazó, változik az ország, de az esszencia, az még a régi. Biztos vagyok benne, hogy legalább háromezer éve ugyanaz.

Videói ITT.

Képek ITT.

Minden út Rómába vezet, de Rómában hová vezetnek az utak?

május 9, 2011 § 7 hozzászólás

Roppant sűrű volt az elmúlt két hét, gyakorlatilag most, hogy hazaértem az ágyamba, most érzem azt, hogy holnap nem kell tenni semmit, tehát szabadság van. Aztán persze a mosógép közbeszólt, de oda se neki!
A Nagy Királyi Esküvő előtti napon dolgoztam utoljára, épp elég volt letenni a lantot, a ceremónia miatti nagy felhajtás inkább csak kellemetlenségeket okozott, nem nagyon lehetett közlekedni, a boltok nagy része zárva volt, mindenki az utcai partikon mulattatta magát és nézte tévén a belvárosi haccacárét. Szerencsére épp időben ideért hozzám a kiránduló csapatom a város minden más részéből, tehát indulás előtt már csak az alvásidő hiányzott, böröndpakolás és átpakolás, harc a mérleggel, úti csendvicsek és utolsó ellenőrzések, éppencsak hunytunk a kanapé sarkán egy keveset, és máris indult a hajnali három órás busz a reptérre vivő vonathoz. Szóval hát az esküvőről nem tudok semmit, csak a minimál dolgokat, a szuvenírárusok hordáit láttam és a fellobogózott Oxford Street-et, még ezt is vásárlási lázzá alakították…
Az olasz út az elrepüléssel kezdődött, álmos Gatwick Airport, kómás alvás a repülőn és meleg, de felhős Bologna fogadott, majd még jó pár órás vonatozás átszállással a célállomásunkra. A buszunkkal kis napozás és kávézás után… (az olaszok tudnak még valamit a vasúti restikről, vagyis hogy ittasellátókról, mi ott szanaszét kávéztuk az ízlelőbimbóinkat, egy euró a presszókávé tejjel és 1.20 a kapuccsínó), hát találkoztunk végre a buszunkkal, a magyarokkal és begurultunk az Adriai tenger partjára, első olasz szállásunkra és vacsora után mindjárt meg is kezdődött a mászkálás.
Internetmentes hét volt, az első két napon még áldatlan volt a vágyakozás a hálózatért, aztán megszűnt, jött helyette az izgalmas látvány és a hirtelen városnézések sora. És az Elba szigeti hajókirándulás. És egy hatalmas özönvíz Sienában, csontig ázva, de röhögve értük el a menedékbuszt, majd még további hegyek közti kanyargás (Toszkána ó te csodás vidék!) után megtaláltuk Róma lábainál az ágyunkat, következő nap kezdödött az igazi szédület.

A Vatikáni Múzeum után délutánra elfogyott a hely a fejemben, nincs több templomnézés, nincs több szobor, házakat se bírok már látni, semmi turistát, főleg nem  a hordás változatából. Hajszálnyi helyekre befért még az espresso macchiato és ha szembe jött, akkor még egy kis gelato, de tényleg más semmi sem. Péntekre a tömegközlekedési dolgozók sztrájkot hirdettek, ugrott az utolsó napi vonatozásunk, vagy legalábbis jócskán megnehezítette a hazajutást, így aztán azt csináltuk, hogy kimásztunk a tengerpartra és kavicsokat dobáltunk a vízbe, jó sok óráig.

Nagyon leégtem. Van új olasz parfümöm, fél kiló parmezán sajtom, citromlikőröm és vörösborom, kétezerháromszáz fényképem és nagyon jó kedvem. A többieknek még ennél is több élményük volt, már szervezkedünk a következő utunkra.

Fényképek majd később, még a netre való feltöltés is hosszú idő…

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for május, 2011 at szalonnacukor.