Javában tart az áprilisi szabadság-szezon

április 18, 2011 § 3 hozzászólás

mégis már alig várom, hogy vége legyen és május legyen és mi Olaszországban végre… először is, kapuccsino, pizza, pasta, csokoládé, majd az a jó levegő, amely illatoktól nehéz… meg az a paradicsomnevettető napfény. A visszaszámlálást már lassan el is kezdhetném, de nem, nem sanyargatom még jobban magam, hagyom az időt rohanni a saját tempójában. Ha dolgozom, amúgy is megy.

Az angol szabadságolós hónapból nem sokat bírok élvezni, a mindennapi munka lefedi az összes 24 órát azokban a napokban. Ma szent hétfőnk van, de majd mindjárt szent kedd lesz helyette, mert ma reggel helyett délben és egy kicsit utána ébredtem fel, minek után hajnali fél ötkor egérszar-vadászatot tartottam a konyhában. A kis nyüvest ugyan nem sikerült elkapni, de a hagyatékával igencsak elégedetlen voltam. Mindent megrágott a dög a konyhaszekrényben, a jó magyar tarhonyaimport felét tudtam csak megmenteni, megette a spenótos lazannyatésztát is, a prézlibe belekóstolt, a diót persze hogy és csak azért maradt meg sok minden, mert konzerv volt. Az angol sült bab persze érintetlen, naná. És nagyon büdös a kredenc alja még mindig, egy rendes hipófröccsöt azért kapott, hamarosan egérkaját is, átugrom a sarki pakihoz.

Ráadásul Andrea-nap van, bulizni kellene, de. Na hát majd holnap belecsapunk a lecsóba.

Az elmúlt hét és hétvége a munkahelyi csetepaték miatt nem igazán maradhat a  naptárban, nyoma se legyen, kitépem. A közelgő telihold, a főnök visszatérte a szabadságból, a kis apró stiklik a kollégák részéről nálam kiváltott egy ún. passzív ellenállást, na meg elég rossz, alvás helyett forgolódó éjszakákat. A napi dohány ismét a számba került, azok a tízpercek, amelyek kilöknek a benti stresszből, már megint egyre gyakrabban szükségesek. (Minden meki ugyanolyan, ez a tizedik, amelyben megfordultam, ugyanaz a rendszer, minden szinten. Mégis lehet ugyanabba a folyóba lépni, amelyből egyszer már kiszálltam? Hát. Tudja a fene, de mégis, azt hiszem, nem lehet. Csakis a töltött káposzta jó felmelegítve.)

El is kellett ezen gondolkodnom, ha nem figyelek oda, felépítem pont azt az életet, amelyet otthon hagytam. Nem, nem, ezt nem szabad. Úgyhogy most megyek a pakihoz, veszek mérget, aztán meg bedöglök a kádba és tyúkszemet irtok, a bal talpamra nőtt egy. Intő jel, íme, még egy. Rossz útra lépek, ha folytatom.

A következő képeken a kedvenc graffitim látható, a helyszín Camberwell Green, útban a melóba majd’ mindig megnézem. Nagyon ügyes másolat.

(A tavasz 17 pillanata? A hetedik.)

Reklámok

Lea Valley Walk – szenthétfői kiruccanás

április 12, 2011 § Hozzászólás

Anglia áprilisi helyzete számunkra elég fárasztó eddig. A sok iskolaszünet, munkaszünet, “állami” ünnep és a királyi esküvő azt jelenti, hogy az emberek tartózkodnak eddigi szigorú napirendjüktől, a pénzkeresés helyett a pénzköltést választják, szabadságolják magukat és élvezik a hirtelen jött jó időt. Az éttermek tele vannak, szinte nyitástól zárásig. A mi lábunk már érzi, a fejünk is, nincs itt napsütés kérem, csak a neonhold világít ránk, meg jönnek a hamburgerek, mint a futószalag.

Szóval a szokásos Szent Hétfőnket most már mindenképpen távolabb a várostól, zöldben, jó levegőben és ritka népsűrűség mellett szerettük volna eltölteni, mintegy idegnyugtató felhőjátékot, leereszteni a gőzt… Hamar jött az ötlet, menjünk el a Lea Valley Walk-ra, vagy legalábbis egy részére, ahogy sikerül. Gyorsan kitaláltuk a navigációt, bekészítettük a túravizet és kis láboskában kegyelmeséktől hazahozott vacsorát, kockás abroszba csavart eszcájgot, madárnéző gukkert és túracipőt. Hajrá!

A Lea folyó északról, Luton mellől jön Londonba, a Temzébe siet, a rakodópart alsó kövén ugyan nincsen dinnyehéj, mert London tiszta város, de kicsit följebb már… 80 km hosszú partjának nagy részén kiépített gyalogút van, víztározók, védett élőhelyek mentén vezet, sőt a nulladik hosszúsági kör is itt ‘kanyarog’ felettünk… [térkép]

Tottenham Hale állomásnál kezdtünk és kifelé tartottunk a városból, gondoltuk, elmegyünk a Waltham Abbeyig, ez olyan 15 km. Végül 6 mérföld után abbahagytuk,

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt – néztem a határt:
egykedvű, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

a Pickett’s Locknál találtunk fűzfa alatti padot asztallal, kiterítettük az abroszt és felfaltuk a tegnap készült ebédet. A fekete fellegekre való tekintettel visszaindultunk a célállomásra, majd egy jót kávéházaztunk és röhögtünk nagyokat, valamint minden témát megbeszéltünk. Este vettem észre, hogy a pólóból kilógó fehér részeim már igencsak vörösek… [képek kísérősztorival egy korábbi sorstársunktól, angol]

A költészet napjára való tekintettel nem vettem semmit :))

képgalériám

Pickett’s Lock

Három képen három különbség

április 12, 2011 § Hozzászólás

A múlt héten a londoni kanális múzeumba akartunk elmenni, dezinformációs zűrzavar folyományaként azonban a King’s Cross pályaudvar mögötti utcácskákban kötöttünk ki. Az utcára kitett asztalkákon sorakozó könyvek és a rajtuk fityegő “minden 1 font” tábla mágneses hatásának ki tudna ellenállni?! Bementünk a boltocskába, lementünk a pincébe és szétböngésztük az agyunkat a pénztárcánkat. A Külföldi Könyvek szekciójában lettem figyelmes a mellékelt ábrán látható kötetre. Volt még egy másik is, ékes német nyelven írt Juhász Árpád a budaörsi tájegység földrajzáról. Valamint volt még egy budapesti turista szakirodalom a kora nyolcvanas évekből, elég rossz állapotban. Eme rendszerváltáskori iromány komoly gondolkodásra késztetett, vajon hogy a viharba’ került ide?

Fura csónakokkal már sokszor találkoztunk a Regents Canal partjainál, először azt hittem, egy újabb darabbal hozott össze a sors. De közelebb menve aztán kiderült, semmi köze a kényelmes utazáshoz a vízen ringatózó darabnak. Ez a kanapé egyszerűen a trehány szemetelés mintadarabja.

Éppúgy, mint a harmadik kép alanya. Komolyan megijedtünk, hogy ez egy reális állat, aztán kiderült gyorsan, hogy szerencsére plüss kedvenc volt valamikor. A Lea Valley sétaútján találkoztunk a vízi furcsaságokkal, sajnos azzal is, hogy a part nagy része szemetes, a raktárvidék nem a rendezettségéről híres. A város széle itt is városszél, nem embernek való vidék. Legközelebb folytatjuk a sétát kicsit távolabbra, amikor már az “érintetlen” természet lágy öle következik és valami arborétum…

A tavasz 17 pillanata – az ötödik – Tavaszi illatok

április 8, 2011 § Hozzászólás

mert az alaptézis az az, hogy szalonnával minden jobb. mert tavasszal új, frissebb illatokat lehet kipróbálni…
Íme, hát.

Most már csak az maradt hátra, hogy kihozzák a férfiaknak a motorolaj-szagú parfümöt és minden a helyén lesz :)))

Készülődés az olaszországi kirándulásra

április 5, 2011 § 1 hozzászólás

A hónap végén utazunk, nyolc nap lesz az Édenkertben, azt hiszem, ennél jobb nevet nem tudnék most mondani rá. A program felét már egyszer teljesítettük, a másik fele új lesz, újabb toszkán várost veszünk be és hát a régi Róma…

A webkamerás kukucskálással kezdem megint.

Caorle az Adriai tenger partján. Ott már tombol a jó idő, majdnem húsz fok van és verőfény. Itt megint a szürke fellegek jellemzik az időjárást, semmi változatosság, ez megy itt már hetek óta. Tegnap szerencsénk volt, sütött a nap és még így is képesek voltunk találkozni egy ötperces esővel, szerencsénkre pont tető alatt álltunk. Már azt hittem, az összes angol esővel találkoztam, de nem. Derült égből zuhany.

Nade. Az olasz vircsaft már most melegnek ígérkezik, a képek is megmondják.

Webcam Caorle Madonnina dell’Angelo e Piazza Vescovado

Webcam Caorle Centro Storico
Most így este is ránéztem a kamerákra, nagyon szép estét sikerült elkapni, íme:


A kertünkről csakis a szokásos képet tudtam elkészíteni, a tavasz 4. pillanata mintha csak az első lenne, hát ez magáért beszél.
Még szerencse, hogy ilyen szép képeket találtam, mert vagy két és fél órába tellett, mire kivadásztam az internetből a Bologna-Portogruaro vonatjegy árát. A legolcsóbbat.

A tavasz 17 pillanata (3)

április 4, 2011 § Hozzászólás

A “kertünkről” és annak végéről minden nap, amikor felkelek, készítek egy fényképet. Öt nap alatt öt majdnem ugyanolyan képet sikerült készíteni, az ég felhős, a fehér virágú gyümölcsfa egyre nagyobb szirmokkal lebeg a szélbe, a barackfánk meg még csak próbálkozik. Közben kinőtt három kerti szék a fűből, hála a vasárnap esti napsütésnek. Ma kiviggyant az idő, el is megyünk a Regents Canal-hoz, jó tavaszi szokásunkból kifolyólag, ma a Canal Museum és Camden Town a célpont. Felhők persze még mindig vannak, úgy látszik, idén jócskán kapunk az égi nedvességből.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for április, 2011 at szalonnacukor.