Ez van, amikor a magyar politika beszivárog az angol hétköznapba

március 24, 2011 § 12 hozzászólás

Ma randa egy nap volt az étteremben, az őskáosz maga. Alig vártam, hogy hazaérjek és lerogyjak a gmail elé, mert már kilométeres elmaradásaim vannak. A hírolvasóba feljött egy cikk és az egész este füstbe ment. Ahelyett hogy tekernék aludni, mert holnap korán kell felkelni – pénzkeresés, fuck – és nem szeretnék fáradt lenni, na hát mindezek helyett ide háborgok.

A cikk a Vastagbőr blogon jött, így kezdődik:

A KDNP és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) honlapot és kampányt indított annak érdekében, hogy “szemben a 2002 és 2010 közötti évek fiatalokat elüldöző politikájával- praktikus információval, tanácsokkal és erkölcsi támogatással lássa el azokat a magyar fiatalokat, akik bár jelenleg kinn élnek, de hazatérnének Magyarországra.

Persze a “gyere haza lécci, lécci” elég kevés, nézzük, az IKSZ-nek milyen érvei vannak a hazatérés mellett. (Amúgy a 23 milliós Romániából 2 millió ember vándorolt ki (8,6%), nálunk még pontos számot sem tudnak mondani.)
“Szabad verseny” van az Európai Unióban a fiatal munkavállalók iránt, ahogy a vállalatok között is, ha egy ország “jobb feltételeket” kínál, akkor miért ne menne ki az illető?

A felsorolt tíz dologról mindjárt egy fél órás háborgás jutott az eszembe.
Csak jó idegzetűeknek!! Durva szavak és lótestrészek is előfordulnak!!


10. Versenyképes, egykulcsos adó
Átnéztem az elmúlt évek adóváltozásai miatti bér-alakulást, a legutolsó magyar fizetésem számadataival. Ezer forintokban láttam változást, nem lépve túl az öt számjegyet… Hosszú távon, alkalmazottként ennél jelentősebb változásra nem nagyon tudok számítani, lényegesen nagyobb bruttó fizetést csak teljes szakma- és életváltással tudnék elérni, arccal és gerinccel rendelkezem, tehát a politikai karrier nem jöhet szóba, hol máshol lehet egyébként lényeges fizetésemelést elérni?! És. Nem csak szja-t kell fizetni.
Politikai lózung. Egykulcsos adó, adóbevallás, érthetetlen bikkfanyelv, nehezen megszerezhető tájékoztatás, állandóan változó kiskapuk – ezek állnak szemben azzal, ami a zén eccerű álampolgári gondolkodásom: van nekem egy szép nagy fazekam és azt a fazekat minden hónapban tele szeretném rakni hússal. Kapok egy szép nettó összeget a hónap végén a számlámra, na abból amit meghagy a bank, a békávébérlet, a villanyszámlás és a telefonos, marad-e még karajra? Ezt mondjátok meg, politikusok! Esetleg hajfestésre és mozijegyre. Vagy mittomén. Ezt jelenti nekem a szja.
Szja, nincs pénzem karajra?!

9.
“… és Nyugat-Európában a piacok beteltek, és nagy ritkán, egy-két új cégnek sikerül betörni a nagyok közé.” – ööö, izé, ez egy nagy, kapitális fasssság. Itt a nyugateurópában úgy látom, az van, hogy ha egy piac jól megy, akkor nyitnak gyorsan egy másikat és azt is szépen telerakják dolgokkal, szolgáltatásokkal és megmondják azt nekem, hogy most erre van igényem és legyek szíves gyorsan költeni. És én költök. Pölö így lett iPhone a zsebemben. Előtte is telefonáltam néha, de utána se lett gyakoribb, viszont a telefon adta egyéb jóságok miatt egészen átszerveztem az életemet és a tömegközlekedős programok használatával heteket spóroltam meg a buszozásból, és ez csak egy kicsike példa. Azon kívül ki a fene akar betörni a nagyok közé, ha a családi megélhetéshez elég egy olyan cég, amelynek stabil működési köre esetleg a szomszéd utcákig terjed, de minden napra van munka?! “…nyugaton nincs más lehetőséged, mint multiknál elhelyezkedni” – ez akkor igaz, ha nem beszélsz külföldiül. Ami ugye egy kis idő után elmúlik.
Itt kint a magyar ismerőseim között van vállalkozó, aki itt kint vállalkozik és intézi a cégecskéje ügyeit. Egyetlen dolgot említhetek, mindegyik azt mondta, hogy az a nagy különbség a két ország között, hogy itt akkor kell fizetni sápot az államnak, ha már ténylegesen működik a cég és van eredménye. Otthon ugye nagyon sok a fix sáp, függetlenül a bevételtől. Le lehet vonni az első következtetést, a kényszervállalkozó szót pedig nem is lehet lefordítani…

8. Túró Rudi.
Ez egy olyan pont, amelynél a hasamra apellálnak, viszont ez nem egy fair play. Egyébként ha csak ezen múlik, három óra alatt le lehet szervezni egy kartonnyi importot…

7. Budapesti multikulti
Nyugati alapanyagok, ételek és miegymás – háááát… igen, tényleg van indiai kajálda Pesten, meg van gyros dögivel, aztán pizza, hamburger meg már két Starbucks. Kínai takeaway sem csak fővárosi huncutság – egy-null oda. A magyar kenyér nincs máshol – kettő-null oda. Nade a cider hol van? Kettő-egy… És a félméteres hal 5 fontért? Kettő-kettő. Igazán nem érdemes ízlésekről vitatkozni a tányér felett, vagy megszokjuk az idegen konyhát, vagy mindig pörköltről álmodunk, ez személyfüggő, nem lehet politika. Az, hogy itt kint nincs magyar élelmiszerválaszték – hát ez csak rajtunk múlik. Ha az itteni magyarok akarnak magyarul enni, megtehetik, van magyar bolt és magyar vállalkozó, aki hozza a cuccot – jó pénzért. Gondolom Pesten se háromszáztíz forint a tikka masala…
Tejföl, túró, tarhonya, kenyér – hungarikumok, ja meg a piros arany :) viszont tanultam vagy húszféle másik ízt és bizony nem bántam meg. A gyümölcsök és zöldségek íze hiányzik nagyon és a napon érő paradicsom.
A multikulti másik oldala, amikor a teljesen más vallású, életvitelű, nyelvű és bőrszínű emberekkel kell együtt élni, na ez nem szerepel a politikus listájába. Végig lehet gondolni, kit látnánk szívesen a szomszéd lakásban és a gyerek óvodájában.
Óriási tanulnivaló a magyaroknak, hogy toleránsak legyenek másokkal, akik nem magyarok.

6. Aranyat érő nyelvtudás
Na vajon a Brixtonban felszedett jamaika akcentussal vajon felvesznek a pesti bank call-centerébe angolul? Legyünk reálisak :)) A magyarok nem gyakran beszélnek felsőfokon idegen nyelveket, de könyörgöm, a rigóuccás középfokkal sokra megyünk a London Victorián, ha eltévedtünk… Oké, nem csak a rigóucca van, hanem egy csomó film, amiből – most már látom – sokkal többet lehet tanulni az élő idegen nyelveket, mint a szabálykikérdezős kétnyelvű vizsgán, amely a “hivatalos papír”. Az életszerű nyelvtudáshoz meg ki kell mozdulni a kárpátia-medencéből, nincs mese, ezt nem lehet megúszni.
A kint szerzett nyelvtudás használatához meg el kell menni külföldi céghez dolgozni, Magyarországon. Ha felvesznek…

5. Olcsóbb egészségügyi ellátás
Miiiiiiiii??? A százezerbe kerülő szülés? Meg a borítékvezérelt beutaló-rendszer? Meg az a a heteket felemésztő gyomorszorító keresgélés, mire megtalálom a jónak látszó orvost a nem éppen lepukkanásra készülő kórházban? És hogy a pizsamámban kislattyoghatok fájdalomcsillapítóért a kórteremből?
Ez egy lózung megint, egy vicc.
Itt két hét kábé, mire a háziorvoshoz bejutok. Ha elvágom a kezemet és tenyérig csúszik a csavarhúzó, a kórházi ügyeleten két órát kell sorban állni. De nem kerül semmibe.
Rendben van, ez az állapot speciálisan az angol eü-rendszerre jellemző, az itt megszokott színvonalon. Itt is vannak elrettentő példák, amikor pl az orvos az interneten keresgéli, vajon mi lehet a bajom, aztán mondja, hogy biztosan valami majd segíteni fog, ha az adott szer mégse, majd ad másikat. De a magyar egészségügy még nem versenyképes ezzel…
Az viszont mindenképpen igaz, hogy ha valami nagyon fáj és fehér köpenyesek közé kell menni megjavíttatni, akkor olyan jól tud esni egy megértő magyar mondat, vagy magyarul jajgatni… ez itt nincs külföldiában. Akinek ez fontos, amúgy is hazamegy megcsináltatni. Az itt keresett pénzből. Ez van.

4. Pörköltet nokedlivel, parasztkenyérrel és csalamádéval.
Lófax.
Hiányzik persze. De hogy ez legyen a negyedik legvonzóbb dolog a magyar jövővel kapcsolatban?!
Hogy ha itt nem megy az élet, majd otthon menni fog és minden nap pörkölt lesz nokedlivel? Ez olyan, mint a házi áldás a sparhelt fölött, pirossal kihímezve.
Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.

3. Szép lányok, helyes srácok, igazi barátok
“Magyarországot még nem érintette meg a nemeket összemosó filozófiák szele. Egy baráti beszélgetés során is sokkal jobban megértesz valakit, akivel egy kultúrkörből jöttél.”
Ezt le kell fordítani. Annyit tesz, hogy Magyarországon nem fogadják el a másságot, mindent, ami más, az különös és ellenséges. A baráti beszélgetés az egy közösen eltöltött anyázás, amikor az éppen ott nem lévőt fikázzuk igényesen, jó érzéssel.
Ezt külföldön nem lehet csinálni, ez hungarikum kéremszépen.
Álamalkotó elmélet.
Épp a napokban olvastam egy péniszméret-összehasonlító térképről, na ott minden nagyon rendben volt Magyarországgal kapcsolatban, még hogy nem a méret számít! És a magyar csajok idekint kapósak nagyon. Már csak választani kell okosan.

2. Családbarát szociális rendszer
Három év a gyes, csak éljél meg belőle…
Lózung. Hol van az a biztonság, hogy szülés után megvan még a munkahely? Hol van az, hogy van óvoda rendes? Meg még egy csomó minden, amit nem is tudok, mert nincs gyerekem…
Ismerősi körben gyerekkel idekint – szép havi summa az államtól a gyerek ellátására, ez csak az anyagi minimum, iskola, iskolai támogatás, gyakorlatilag sok évre előre tervezhető élet – ezt nem látom odahaza.
Ez egy nagyon nehéz kérdés, valószínűleg ez lehet az a pont, ahol a fiatalok a leginkább elgondolkodnak és talán a második vagy első a fontossági sorrendben a biztos és tervezhetű munkahely mellett.
A politikus listájában szó nem esett a pénzügyi jövőképről, a családi (pénz)gazdálkodási lehetőségekről, befektetési, vagyonfelhalmozási kérdésekről. Úgy érzem, ez is az első háromban van. Húsz-huszonöt évi jelzálog (pénzügyi jobbágyság, hja) vagy fizetésből összerakható megtakarítások? Mi a gyakoribb? Mi lehet a következő években? Van-e tervünk előre? Vagy majd az álamfő megmondja, akinek a király diktál tulajdonképpen?

1. Az érzés…
édes-savanyú.
Ez az egész “gyerehaza tarka tik” – jó magyar módon gondolkodom, nem tudok kibújni belőle – egy jó kis összeesküvés, az hát, kell a nyugdíjjárulék-befizető és a zászlólengető a duna jegére.
Az hát.
Csak jól fölbosszantott az egész, hogy ostobaságokkal próbálják bebizonyítani nekem, hogy jobb lesz, mint volt. Nem érdekel, hogy mit ígérnek arról, hogy mi lesz. “Az “amerikai álom” korszaka végetért.” – mondja a politikus. Már a nyolcvanas években is azt mondták, hogy a kapitalizmus haldoklik. Hát látom én… Rabszolga paki munkát végezve, hajszállal a minimálbér fölött keresve mi a helyzetem? Marad meg pénz a hónap végén, egy királyi kégliben héderezek, oda megyek, ahová van pénzem és hajlandóságom – szóval kánaán, aminek az az ára, hogy nincsenek itt a barátaim meg a család jobbik része, utálom a feketéket és megvisel a naptalan esős évszak.
Szóval mindennek ára van. A jövőnek is, és talán az az igazi kérdés, hogy hol fizetünk kevesebbet érte. Itt vagy ott?

Advertisements

  • Fejérné Vera szerint:

    Ezt imádom Benned legjobban, a racionalitást, az érzelmeket, a nyitottságot mindenre. Elszomorító ez az egész, de sajnos itt naponta kapjuk az újabbnál- újabb adagokat és még mindig sokan vannak, akik hiszik is, amit hallanak :-(

  • mdmselle szerint:

    tökigaz tökigaz!

  • mdmselle szerint:

    Ez a gyerehaza weboldal is egy nagy blabla.

    “Sokat segítenek a külföldről hozott tapasztalatok”
    Na nekem ettől ment fel az agyvizem! Van egy ismerősünk, aki 20 éve radiológus, és kiment Németországba dolgozni, ahol kapkodták őt a szakértelme miatt, egy csomó cikket publikált, jó állásokat ajánlottak neki, de három év után már nem bírta a honvágyat és hazament, és arra gondolt, hogy ott majd jól kamatoztathatja nyelvtudását meg a “külföldről hozott tapasztalatait” Ja, egy nagy frászt. Nem talál munkát egyik kórházban sem, mert három évig távol volt, és azalatt nem szerezte meg otthon a szükséges kreditjeit. Ugyanis otthon működik egy olyan kreditrendszer, ami arról szól, hogy két év alatt össze kell gyűjtenie bizonyos pontszámot az előadássorozatokon, konferenciákon stb való részvételen (amiket persze az orvosnak kell fizetnie, az utazást és ellátást is), és ha ez nem gyűlik össze, akkor nem dolgozhat önállóan, csak valaki felügyelete mellett, mintha egy frissen diplomázott zöldfülű lenne. No, és ez az ismerősünk nem kap munkát, mert nem dolgozhat önállóan, és nincs emberük, aki felügyelje. A külföldön töltött három évet persze nem számolják be. Ennyit arról, hogy mennyit érnek otthon a külföldről hozott tapasztalatok.
    Magyarországon kívül az egész unióban elfogadják a magyar diplomát, de Magyarország az semmit nem fogad el, mert az A Világ Közepe És A Világ Csúcsa.

    Na várhatják, hogy mi mikor megyünk haza pörköltöt enni!

    • Meta Hari szerint:

      ez a “Világ Közepe” mentalitás nagyon jól látható, ha nem éppen ott vagyunk, hanem kicsit arrébb :)) megdöbbentő volt érezni, hogy a világ nemközepén mennyire nem vagyunk érdekesek :( aztán rájöttem, hogy ha megváltoztatom a gondolkodásomat, mennyi minden hasznos dolgot tapasztalhatok, amit korábban éppen csak megszokásból fanyalgással fogadtam. Nesze neked magyarkodás, káros…

  • aenima szerint:

    én is kiraktam ezt a saját oldalamra (és ugyanezt gondolom mint te:)
    felháborító, bicskanyitogató az egész. Ázsiában élek, nem nyugat-eu, mégis ugyanúgy sorolhatnám az ellenérveket napokig…
    aenima a molyról

    • Meta Hari szerint:

      tényleg nagyon furcsa ez a hang, amit otthonról hallhatunk. elvégre nekik van ránk szükségük, és mégis olyan lenézően beszélnek velünk. furcsa. hogy mi csak a pörköltért visszamegyünk birkának. jajj. sajnos.

  • rhumel szerint:

    Hihetetlenül úúútálom, bár már totál megszoktam, hogy ennyire hülyének néznek, most épp nem minket, itthoniakat, hanem Benneteket, “szerencsétlen” nokedlitlan, ruditlan kintieket! (Apropó, gasztronómia, mér’ is nem lehet pörköltet csinálni nokedlival bárhol, ahol van hús és liszt, meg tojás??? Paprikát meg éves adagot be lehet spájzolni, kalocsait, ceceit, stb.,ki milyet visz magával (vagy rendel meg a neten.) Ja Túró Rudit is lehet venni a távolból…)
    Szóval álmosan-fáradtan tegnap este én is belecsúsztam ebbe a 10 pontos baromságba, atv-beszélgetést hallgatva egy elkötelezett szószólóval. Még valami mindenki személyes túrórudija szimbólum is elhangzott, na a riporternő itt röhögött fel, ezt már ő se bírta komoly arccal, pedig az van neki.
    Valahogy elfelejtkeztek (?) megemlíteni a honvágyat, az itthoni színek-fények-emlékek feledhetetlen visszahúzó erejét, az otthon vagyunk itthon igazánt, közép-keleteurópaiságunk minden szép-szomorú, sejtjeinkbe ivódott ragaszkodását.
    Ja, hogy nem elfelejtették, csak fi@gjuk sincs mi is az a haza. (Azt lassan már csak az idegenszívűek érzik??? Ugye nem???)
    Na és csatlakozom Verához meg Bluemoonhoz. Tetszik, ahogy írsz. Még ha ilyesmikre reagálva is…

    • Meta Hari szerint:

      na pont a pörkölt az, amit meg lehet csinálni angol alapanyagokból is, bár a paprika itt nem az igazi (kifogytunk egy kis időre a hazai tartalékból), csak sápadt, de kábé pörkölt :) a nokedlival kicsit nehezebb az ügy a liszt miatt, de harmadjára már minden rendben van. Csak ki kellett tapasztalni, melyik az a liszt, ami hasonlít a hazaira. Itt előszeretettel keverik össze a sütőport a liszttel, egy zacskóba, hogy a konyhai analfabéta háziasszonyoknak mégis legyen sikerélménye…
      na ez a liszt nem jó a nokedlihoz, hacsak nem felhőcskéket akarunk a hús mellé :))
      Az otthonosság érzése pont ez, hogy ha bemegyek a boltba és kérek lisztet, tudom milyen az íze, tudom, hogyan működik a tepsiben, milyen lesz a végeredmény. Külföldiában minden kicsit veszélyesebb, mert a ránézésre ugyanolyan élelmiszerek homlokegyenest mások képesek lenni. Nagy kihívás szótárral vásárolni :))
      De otthon csak odamegyünk, levesszük a polcról, ennyi.
      Egyrészről. Másrészről meg a színek-fények mellé oda kell venni az ízeket is. Minden alkalommal ízrobbanást éreztem otthon, ez spec az angol konyha bűne :)

  • Meta Hari szerint:

    még valami :))
    örülök, hogy tetszik nektek, amiket ide leírok, ámbár nem igazán “írom” ezeket, hanem csak mintha élőszóban mondanám, általában mindig így beszélek, ja persze írásban lassabban :))
    néha ezeket az elbeszéléseket rögzítenem kell, a memóriám már nem a régi :)

  • Fejérné Vera szerint:

    Mivel folyamatosan nyaggatlak a kötet ötletével, elküldöm ezt a linket, hátha megtetszik :-)
    http://www.fn.hu/kultura/20110323/konyvkiadas_youtube_ja/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Ez van, amikor a magyar politika beszivárog az angol hétköznapba at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: