egy hét alatt

március 22, 2011 § 3 hozzászólás

Egy hete volt a magyarországi nemzeti ünnep, a délelőtti kávézás mellett érdeklődve olvastuk a honlapokat, vajon mi fog most történni, majd a bögrék végére érve elégedetten dőltünk hátra, hát lám, megérkezett a rendes tavasz, a magyarok kivonultak a telkekre, vetemény, miegymás. Páran megnézték a múzeumot, a politika ünnepire lett hangolva. No jól van. (a vicc az, hogy mégse*)

A nyugati féltekén ellenben reggel ragyogó napfény fogadta az ágyból kimászókat, csalóka volt mindez, mert az ablaküvegen kívülre merészkedve csípős hideggel találta szembe magát az ágyból kimászó és még egy kávéval kellett lendületet vennie. Na jól van, talán majd a következő héten találkozunk végre a tavasszal.

Greenwich, nárciszok, megvolt, idén is. Estére volt még egy csemege: comedy club, nagyon kedvezményes jegyet sikerült szerezni, £20 volt az egész, négy fő és négy sör. A stand up komédiások kitettek magukért, annak ellenére, hogy nem a hétvégi teltház volt, hanem egy nagy pangós hétfő este. Heten voltunk, de nem gonoszok. A konferanszié, aki egyben a hangulatfelelős is volt, mindenkivel elbeszélgetett, próbált poénos lenni, de nehéz fát kapott a fejszéje azzal, hogy megtudta, mi magyarok vagyunk. Nagyon nagy szerencséjére (meg a műveltségére nézve) nem jött elő a magyar-éhes-mérges szóviccekkel. Néhány előadó volt olyan kedves, hogy meg is magyarázta, hogy ez a poén most az őslakosoknak szól. A magyarázattal elégedettek voltunk, úgy már átjött a fekete humor. Nagy vonalakban csak annyit, hogy – a hétköznapi emberekhez hasonlóan – hálás téma a wc és környéke, hálás téma a tömegközlekedés szidása, megfigyelhető, hogy homofób és rasszista elemek nincsenek nyíltan a szövegben, de a viccek szendvedő alanyai leginkább az afroamerikai homoszexuálisok, valamint a rendetlen lakótársak. Politikai témákkal nem jöttek most az előadók, gondolom, a maradék három néző legnagyobb sajnálatára. De majd legközelebb.

A vécéturnénk végén ért egy váratlan és nagyon jól eső meglepetés, a mögöttünk ülő hölggyel beszélgetésbe elegyedtünk a kézszárítónál és kaptunk nagyon elismerő véleményt az angoltudásunkról. Illetve Babi néni kapta, mert én csak vidáman bólogattam. Két sör után. Az essexi angol nő teljesen el volt ájulva, hogy egy évnyi angolozás után mi már a comedy show-t látogatjuk. Rögtön felemlegette a lányát, aki élt Magyarországon egy évet és semmit sem tanult meg. Mi röhögtünk, persze.

Hajléktalan-újság címe: Big Issue. Elérhetősége: nagyobb pályaudvarok bejárata. Árusok: földig érő virágmintás szoknyában, fejkendőben és lajbiban kéregető kelet-európai asszonyok, leginkább. Körülöttük elszórva néhány fiatal kölyök… szándékosan nem írtam purdét. A vicc meg csak annyi, hogy az előadó éppen találkozott eggyel a Waterloo pályaudvarnál, aki már nagyon elnyűtt volt a hideg szélben, könyörgően kéregetett, hogy ‘Big Issue, Big Issue, ha megveszed az utolsót, mehetek haza…’

Kedden festettük tovább a képet. Szerdán megyek dolgozni reggel, azaz hogy hajnalban, majdnem megfagytam a buszon, szél volt, alig vártam, hogy beérjek az étterembe, és erre szembe jött a raktárból egy árvíz. Vízszelep-törés az üdítőgépben. Evezni lehetett a raktárban… Csütörtök, száraz minden, a főnök se volt túlságosan hisztérikus, már majdnem minden jól ment, csak a dolgozók felejtettek el bejönni… a vendégek persze nem, azok itt voltak. Loholás természetesen. Ezek után alig vártam már a hétvégi zárós műszakot, az egyszerűbb szokott lenni. Pénteken este – a szuperholdra készülődvén aktívak voltak a bolondok és a nyomottagyúak – volt egy kis zűr, az utcáról beugrott négy fekete alak a vendégtérbe és elkezdtek verni egy másik fekete fiút egy sörösüveggel. Az a srác meg beugrott a pulton, hogy ugyan védjük már meg. A vér meg dőlt a fejéből. A rendőrség emlegetésére – és szerencsénkre – a támadók nem jöttek vissza megint, a bejárati ajtó ablaküvege ripityára ment, a többieknek az ijedtségen kívül nem lett semmi baja. Szombaton a várttal ellentétben csendes és vendégmentes éjszakánk volt, ám a takarítási lista annál hosszabb. Egy két fogkefe nagyságú dörzsi-ronggyal kellett átsikálnom egy kb. száz literes edénnyi szekrényt kívülről, többek között, ja meg vízkőoldóval kezelni egy-két gőzölő szerkezetet. A legnagyobb boldogságomra nem volt túl rossz a dolog, de kutyául elfáradtam. A kezem zsírfekete mindenhol, félve mentem ki a kasszákhoz, ha a vendég meglátja, milyen kezek gyártják a burgert, bizisten lehánynak.

Vasárnap négy óra alvásnyi idő után szomszédi veszekedésre ébredtem, most valami nagyobb tárgyakat dobáltak a falhoz. És persze kiabáltal egymással, fuck off, csak ez hallatszott. Mire kijöttem a kómából, volt vagy öt perc és akkor esett le, hogy most nem a szokásos arab kajabálást hallom jobbról, hanem bizony ez itthoni esemény, elölről jön a csatazaj. Szomszédasszonyom volt elégedetlen az angol hozzáállással. Érdekes. Kíváncsi vagyok a végkifejletre. Lee, az angol gyerek meg a foga fehérje.

A vasárnapi zárós műszak ezek után már csak a takarításról szólhatott, megint kilométeres lista… azért se mondok mérföldet…

A hétvégén viszont tényleg megérkezett a tavasz, az első olyan napok voltak, amikor már le lehetett dobni a kabátot, az angolabbja fel is húzta a sláp-szandált és mindjárt pólóra vetkőzött. Kirajzott mindenki a kertekbe és a shopping centerek parkolójába, mindenki rogyásig vásárolta magát. A tavasz megérkezett. Éjszaka azért még jól esett a kabát.

Hétfőn negyedéves manager-gyűlés, ennyit a szent szabadnapról. És az első olyan nap volt ma, amikor a kertbe teregettem a lepedőt, hogy majd jól megszárad a napon, jól meg is száradt, de amíg oda voltam a gyűlésen, jött egy pár szürke-fekete felhő… na akkor holnap újra. Kabátrohasztó meleg volt kint, ám este még nem lehet megszabadulni a zoknira húzott szőrös papucstól. Viszont a konyhába már nem kell a pulóver.

A hét hátralévő részében, azaz inkább csütörtökön, nehéz napok lesznek, a Központ küld ránk egy nagyobb ellenőrzést és a fene se szereti ezt, főleg nem azt, hogy ilyenkor nagyon managerkedni kell és mindennek ésszerűtlenül szabályosnak kell lennie. Na és a mosolygás, mintha mindenki a szívéből dolgozna itt. Pedig csak a pénz számít.

A heti következtetéseimből csak annyit, hogy Anglia még mindig rabszolgatartó társadalom, itt van rasszizmus és el is ismerik, próbálják kultúr módon kezelni, de egyáltalán nem ciki, ha az egyik fekete elküldi a pokolba a másik feketét, mert az hangosan viselkedik a buszon. Persze hangosan teszi ezt és akkor zeng minden… na a fehér arcok rezzenéstelenek és mereven bámulnak másfelé.

Jamie Oliver meg hadat üzent az elviteles kifőzdéknek. Benne volt az újságban, a saját iskolájának műsora meg már megy a BBC-n. Letöltöttem, de sose érek rá megnézni. Ma este meg olyat rittyentettem sütve, hogy megnyaltam mind a húsz ujjamat.

A következő hétre még tavaszt és kevesebb eseményt tervezek.

(*a mégséről… a magyar híreket megszerezve kicsit se nevettem ám a következő szövegen. Egy cikk kommentjéből vettem át.

2050-ben, történelem óra:
I. (első) Smit Pál, magyarország első és egyben utolsó álamfője.

 

Advertisements

  • Meta Hari szerint:

    p.s.
    a tervezett palacsintát se tudtam megsütni egy hét alatt, na ennyit a tervekről…

  • rhumel szerint:

    Helló, Meta, hát jó sűrű ott Feléd is a lét:)
    Palacsintasütés… Nálam meg elmaradt a mindenféle “Metának-alkönyvtárba” készített fotók(úgymint kocsonya, dobostorta, stb) elküldése :(. Rendes emilírástól meg nem is beszélek.:(
    Az álamfői álomás nem is viselt meg úgy. (Azért volt családtagom, aki, közvetetten, szégyennek érzi.) Én meg azt, hogy ma itt, ebben a fene nagy demokráciában és “isten, haza, család” szépséges dicsfényében simán lehet értéktelenné tenni sok-sok szegény embert. (Ld.akinek nincs semmije, az annyit is ér.) És ez még csak fokozódni fog.
    Sebaj, a kajarittyentés még öröm nálam is, gyakorlom eleget:)

  • Fejérné Vera szerint:

    Látom hasonló dolgok miatt szomorkodunk, a 3. nálam most éppen a húsvéti alkotmányozás. Az ablakon viszont ezerrel ömlik a napfény :-)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading egy hét alatt at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: