British Art Show – part 2

február 23, 2011 § 2 hozzászólás

A kortárs brit művészet berkeiben barangolunk borúsan – kint is minden szürke és esik persze – betonteknőben, a második rész következik. A Southbank Centre 1968 óta az egyik legnagyobb közönségellátó hely Nagy-Britanniában, ők ugyan a “világ legnagyobb” jelzőt írják, ám a “világ egyik” jelzővel is bőven megfelelő. Az épületek kivitelezése nagyon beleillik a londoni érába, szürke betonkockák, amelyeken a legtöbb dísz az a zsaluzat mintája a felületeken. Számomra a ridegség egyik állapota ez. Amúgy egyébként esténként olyan pazarul kivilágítják a szivárvány összes színével, hogy tisztára el is lehet felejteni a napközbeni betonságát. Vagy mondhatom úgy is, hogy elveszti a megszilárdult köd állapotát.

No vissza a terembe, ha már kint olyan nyomi az idő…

Az ajtón belépve és néhány métert sétálva mindjárt egy hatalmas tablóhoz értünk, amely előtt aztán aprólékos figyelemmel el is töltöttünk hosszú perceket. Egy barna vízfestmény ceruzarajz előtt álltunk, vagy inkább tusrajz lehet, vagyis mindegy, mert olyan sok apróság és ötlet volt azon a négy (vagy öt-hat?) négyzetméternyi vásznon, hogy talán észre se vettünk mindent.

Charles Avery hatalmas képének címe: Cím nélkül (Onomatopoeia kikötőjének nézete).

A szereplők arcát, testtartását, társas kapcsolatait figyelve a szex, a hedonizmus, a félelem, a szolgaság szavak jutottak eszembe, később a kiállítás katalógusában rábukkantam a kiegészítő magyarázatra, hogy miről is szól vajon az alkotás. Szorosan kapcsolódik valamiféle sziget-elmélethez, mely szerint egy elképzelt sziget ez, névtelen, mert a lakói nem is tudják, hogy sziget, mert nem képesek a határaikat észlelni. Ez az elmélet szoros kapcsolatban áll H. G. Wells Doktor Moreau szigete (1896) regényével és Aldous Huxley A sziget (1962) művével. Egy felfedező érkezik erre a szigetre, azt gondolja, még felfedezetlen földre jutott. És körülnéz, mind a felszínen, mind a föld alatt.

A neten kurkászva a képek után megtaláltam magának az onomatopoeia szónak is a jelentését, a wikipedia szerint különböző események hangjának leírását jelenti, főleg képregényekben használják illusztrációképpen.

Tovább haladva a kiállításon volt betonra kirakott használt autómotor, nagyon modern Éva, aki kinyírta Ádámot a sivatagban a kígyó szeme láttára (szoborcsoport egy üvegkalitkában veszedelmesen minden felé tükröződő égbolttal a tetején), aztán volt egy pad, melynek az egyik felén egy tűz égett, a másik felén egy pucér férfi ült mozdulatlanul, a tüzet bámulva.

Volt egy szobabelső, amely egy 1949-es detroiti  kiállításra rímelve összeszedte, hogy melyek azok a tárgyak, amelyek a mai közönség lakásában előfordulnak mint díszítő elem. Tulajdonképpen a közgiccsről beszéltek a tárgyak. Ikeás rizslámpától a Converse tornacipőig volt ott minden, legfőképpen műanyag, arany festékkel és pinkben.

Konstruktivista kockák egy másik sarokban, vele szemben vastagon piros festékkel leöntött rajzgépek (hatalmas műszakirajz-asztalok), modern festmények, egy ablak függönnyel és kerek lámpával (na ezen sokat töprengtem, míg végül a katalógusban futottam bele a magyarázatba, hogy ez az ablak tulajdonképpen Fassbinder-filmekre való utalás, pff, na ugorgyunk, tanulnivalót ad, ha tovább kíváncsiskodom), voltak megerőszakolt hangszerek és furcsa elektronikus hangeffektek, volt még használt ablakkeretekből megalkotott lakás (makett) és mindenféle használati tárgy ólomból kiöntve. A kiállítás majdnemvégén voltak azok a szobrok, amelyek talán a legtöbb látogatót késztették megállásra, Sarah Lucas  vattával kitömött harisnyái, amelyek emberi testek egymásba gabalyodását mutatták be.

Elvontan, de nem nehezen érthetően :))

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading British Art Show – part 2 at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: