Vértestvérek

január 18, 2011 § 2 hozzászólás

Azt hiszem, elég szerencsésen rátaláltunk egy olcsó színházjegyeket árusító oldalra az interneten és a hirtelen elhatározásokat most már elég könnyen és viszonylag olcsón kész előadásokra is válthatjuk. Csak elég megmondani, melyik nap érünk rá és last minute már ott is a jegy, 20-25 fontért kaphatunk akár az első sorba is egy helyet.

Amit mára vadásztunk ki, az egy húszéves darab, zenés-humoros előadás, amely komoly drámává fordul át a második részben. Blood Brothers. Komoly kérdéseket ad elénk dalba formázva, no meg sok poén van, de a viccelődés egyáltalán nem veszi el a feldobott kérdések élét. Egy nagyon sokgyermekes egyedülálló anya Liverpoolban ismét terhes lesz, ikrekkel. Házvezetőnőként dolgozik, férj sehol, a behajtók már viszik a gyerekmackókat is. A főnöke egy igazi szőke középosztálybeli nő, minden sztereotípia megvan, csak éppen gyereke nem lehet. Könyörgéssel, zsarolással, pénzzel ráveszi a várandós házvezetőnőjét, hogy adja oda neki a második gyereket az ikrek közül. Az alku megköttetett és a gyerekek cseperednek, külön-külön élve, semmit sem tudván a másikról. Minden szülői tiltás ellenére egyszer csak találkoznak, hét évesek, vérszerződést kötnek, hogy akkor majd barátok lesznek, de úgy, mint a vértestvérek, miután megtudják, hogy egyazon napon születtek. Telik az idő, jönnek a bonyodalmak, elköltözés, iskolai traumák és a szegény fiú családjában a megélhetési bűnözés. Van itt minden, nevetés, ugrándozás, frivol humor, de könnyek is szép számmal. A szünet után jön a szerelem, persze hogy ugyanaz a lány tetszik mindegyik fiúnak.

Azonban nem lehet büntetlenül megúszni semmit, jön a dráma, ki miért felelős és a múlt hogyan befolyásolja a jövőt. Ismét apróbb bonyodalmak, jólét és szegénység egymás mellett és egyszer csak beüt a krach, a munkanélküliség. A vége nem happy end, de könnyfakasztó a záró nóta a sok mindent megválaszoló dallal.

A főszereplők belső gondolatait és vívódásait mind dalokban hallhatjuk, ez nagyon erős része a színdarabnak, mindegyik erős, nehezen felejthető. A két és fél óra alatt alig volt tíz perc összesen, ahol lankadt volna a figyelmem és a két főszereplő és a narrátor hangja tetszett a legjobban. A díszlet az minimalista volt, egy egy fal utalt a szobabelsőkön keresztül arra, hogy éppen melyik családnál járunk, a zenekar a szobák tetején volt a díszletben, ez egészen érdekesen volt megoldva, az erkélyről éppen látni lehetett őket, így aztán unatkozás sehol nem volt, ha sokat beszéltek érthetetlen akcentusban, akkor néztem a szaxofonost vagy a hegedűs lányt.

Azt hiszem, ha egyszer lesz ez magyarul, majd jól megnézem még egyszer, de ha nem, akkor majd angolul, de még egyszer, az biztos.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Vértestvérek at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: