potterization

december 7, 2010 § 2 hozzászólás

A november 23-án elkezdődött Harry Potter Maraton első mérföldköve letételének eljött az ideje. Végeztem az első résszel.

Alig tudtam letenni a vége felé már, egyáltalán nem is forgattam a szótárt, volt egy nagy rakat szó, amely szépen ki is derült a későbbiekben, ami meg nem, az rekettyebokor. Vagyis nem olyan lényeges.

Elő is ástam a mentett cuccok közül a hangoskönyv változatban meglévő példányt, Stephen Fry felolvasásában, most ezt hallgatom, ismétlésképpen, vagyis hát roppant jól szórakozom még mindig, mert az előadás frenetikus, ráadásképpen persze ezt nehezen értem, de odakötötte a fülemet is a hangszóróhoz.

Egy gyorsat majd olvasok közben magyarul, és aztán semmi sem jöhet közbe, kezdem a második kötetet.

Még mindig fenntartom azt, amit az első oldalak után mondtam, hogy a könyv angolja nagyon élő, a körülöttem élő angolok ezt használják, semmi feka brixtoni szleng, hanem inkább egy utcaszintű bbc-angol. Az írónő stílusa meg olyan kis praktikus, hogy nem igazán írt le egyetlen haszontalan mondatot se, mindenre figyelni kell. Igazi gyerekmese, nekik nem lehet kamuzni…

Azt mondják az Emeletiek (ők vettek rá a maratonra is, nagy rajongók és értenek az ajánláshoz is, tiszta szerencse, hogy ilyen lakótársakkal hozott össze a nagy ángliusföldi véletlen), szóval ők azt mondják, a negyedik kötet környékén kezd bedurvulni a történet, ekkor már közel sem gyerekmese, hiába na, a közönség gyorsan öregszik. És mindezek után én egy cseppet se bánom, hogy most olvasom, először, angolul, sok fontos dolgot félretéve.

Reklámok

Szánkózás

december 7, 2010 § 2 hozzászólás

Eléggé nagy a választék.

Ferrari, £ 680.  Porsche £ 330. BMW, Volkswagen… csupa nagy név, csupa nagy árcédula, és a sebesség megszállottjainak még ez sem elég. Most olvasom az újságban, hogy a készleteket már mind eladták, jóval karácsony előtt, hála vagy nem hála a nemrég leesett hónak. Persze van itt kakukktojás is mindjárt, az egyik csak álcázás.

Heavy Snow

december 2, 2010 § 4 hozzászólás

Azt mondja az angol a zuhogó hóra, hogy ‘nehéz hó’ – szerintem is nehéz, mert nehéz menedzselni a hó mozgását, a függőleges irány az ugye jön magától, de tologatni vízszintesen, az már nem olyan egyszerű. Még a jó szervező- és sorbanállás-képességű angoloknak is gond.

A vonat az nem jár, a buszok majd egyszercsak jönnek, vagy sem, akkora hó esett tegnap éjjel, hogy minden megállt. Most itthon dilemmázok, elinduljak-e gyalog valamerre, hátha már jó, vagy szóljak be telefonon az étterembe, hogy ma nem látnak, 10-re már nem érek be. Egyrészt most fél tíz van, mire felkeltem, ez kész katasztrófa, ámbár mentségem van, tegnap éjfélig dolgoztam, ma meg reggel tíz… jááájjj. Vagy megyek éjszakás műszakra, eredeti beosztás szerint.

Nem a méret a lényeg, de 15 cm hó egészen nagy élményt okoz most, gondolkodom a hóember építésén, a sarki közért látogatásán, a hétvége tervezgetésén, vagy csak egyszerűen rántsak ki valami húst a fagyasztóból…

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for december, 2010 at szalonnacukor.