Ennijó Morricone

december 14, 2010 § 1 hozzászólás

Ezek a hetek karácsony előtt a vendéglátásban az egyik csúcsüzemnek minősülnek, amikor más az évvégi hajrára gondol és visszaszámol, akkor mi is. Csak mi előre számolunk és még szabadnapunk se nagyon van, csak gyűjtjük a munkaórákat, hogy legyen tartalékba pénz,amikor beüt majd a január-februári böjt hava.

Idén az első hétfő ötödikén volt, ezen a napon van a nagy Monday Run, szabad fordításban a Hétfői Roham. Amikor elkezdődik hivatalosan is a karácsonyi bevásárló-szezon, sok helyen kikerül a mágikus SALE tábla az ajtóra, de kérem, vigyázat, ez itt a kapitalizmus, tehát a 20% engedmény az azt jelenti, hogy a novemberi – speciálisan erre az időszakra időzített – áremelés utáni csökkentett árakat kapjuk, amelyek semmivel sem kevesebbek az októberieknél. De a vonzás persze erős, a kényszer még erősebb. Venni kell valamit a fa alá. És enni kell a nagy shoppingolási fáradalmak lecsillapítására. Ez a mi szerencsénk.

A Bohóc cége még mindig szépen növekvő fázisban van, dagadó hold, mi is izomlázig talpalunk.

Szerencsénkre összejött megint egy közös hétfő, egy pindurka múzeumozást terveztünk be, csak hogy bekukkantsunk az egyik kedvencbe, megtudni, mi az aktuális jóság. (Saatchi Gallery, mindig kortárs témában)

Az lett, hogy jó késő reggel ébredtünk pihentető álmunkból, így aztán ebédelési közös tervünk volt, na majd utána jól múzeum, de előbb valami ínyencség, van úgy is egy olcsó ajánlatokat tartalmazó könyvünk és már nem egyszer kaptunk belőle hasznos tanácsot… na akkor most is.

Kinéztünk egy olasz éttermet a Kings Road-on, Chelsea kerületben, a találkozási célpontunktól, a Sloan Square-től nem olyan messzire. Persze hogy csípős hideg lett, persze hogy nem olyan közel, mint ahogy a térkép mutatta, de legalább. Jót pletykáltunk útközben, na meg már majdnem feladtuk, elmentünk a világ meg a Road végére majdnem, mire megtaláltuk a becélzott éttermet. Árfekvés jó, választék pizzériás, tulaj olasz – most ilyen kedvünk volt. A dizájn meg focirajongós törzskocsma jellegű, a könyv szerint. Egyetlen apróság választott el bennünket a jóságtól – az, hogy a bolt nem volt nyitva hétfőn ebédidőben, csak este hattól. Pff, mehetünk vissza.

Aztán jött szembe egy másik olasz, miután a könyv ajánlásait végigcsekkoltuk, ártáblailag elégedetlenségből nem mentünk be sehová. Az a második olasz meg szintén könyvbéli volt, hívogató ablak, a pultban desszertek, na és amikor a köszöntő asszony gyönyörű olasz akcentusát meghallottuk, sejtettem, hogy a jóság fokozódik.

Rögtön egy espresso – igen, olaszországi utánérzés volt. Hát akkor gyerünk az étlapra. Bruschetta, hagymás csirkemáj, lasagne, scampi tartárszósszal és sült krumplival, na és a végén csokis piskóta csokipudinggal és vaníliapudinggal (ez a vaníliapuding-féleség ebben az országban a speciális custard elnevezést kapta, szerintem az elkészítési technológiája is speciálisan brit, de majd utánajárok, viszont nem egy Oetker, hanem jobb), a menünk egészen keretes szerkezetben épült fel, volt ígéretes felütés, aztán bonyodalom, de hoztak finom borskeveréket, csúcspont és végül tobzódó befejezés. Az italokkal és a borravalóval együtt 33 fontot hagytunk ott, remek üzlet.

Persze a nagy éhség és villacsattogtatás közben arra már nem volt energiánk, hogy lefényképezzük  a menüt, szerintem a mellettünk melegítő igazi szenes kandalló úgy elolvasztott bennünket, hogy már csak az emésztésre maradt energia. Jócskán le is ülepedtünk, iszap módjára foglaltuk az asztalt legalább két órát, ha nem többet.

Volt zene is, szerencséjükre nem a tömeg-jinglebells szólt, hanem kellemes ezeréves slágerek, és amikor a Volt egyszer egy Vadnyugat zenéje jött, éppen a csúcsfalatot tuszkoltuk, és hát igen, a zene is megmondta, enni jó.

Na mire elhagytuk az objektumot, hajolni se, de az este is feljött már, irány akkor tovább, hátha még a múzeum… de nem, már nem volt nyitva, amit személy szerint én már nem is bántam, maradt még így is elég fotóstéma.

A bejárat melleti kis téren ugyanis egészen modern karácsonyi dekoráció várt minket.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Az összes kép ITT. Késő estére még kaptunk a nyakunkba havas esőt és lábujjcsipkedő hideget, de sose legyen rosszabb napunk hétfőnként, így zárult az egész. Ja még este 10-kor egy kis össznépi házi ciderezés itthon, meg a sisha, rejtett vigyorgóval és hamarosan nagyon kedd reggel lett.

Reklámok

§ Egy hozzászólás ehhez: Ennijó Morricone

  • Fejérné Vera szerint:

    Kellenek az ilyen napok a tél elviseléséhez. Mis Dóm téren isszuk a forralt bort, már ittam bodzabort is, jó volt :-) A borkupont azért kaptam, mert 5.000 Ft felett vásároltam könyvet. Remek árukapcsolás, nem? A Lazi Kiadó ajándéka volt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Ennijó Morricone at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: