Hurrá Hurrá

november 30, 2010 § Hozzászólás

Esik a hó, esik a hó, esik a hó, esik a hó hó hahó

Akkora kövér pelyhekben jön! régen láttam már gomolygó hóesést és az is jó, hogy az elmúlt napok farkasordító hidege megszelídült egy kicsit. és az a csönd, elvesznek ilyenkor a visszhangok is, naná hogy délig aludtam simán a csöndben…

nade már megint eltolódom időjárás-bloggá, azért gyorsan pár fénykép után az újabb események, na és még mindig nincs vége novembernek.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Amíg a képekkel bíbelődtem, nekieredt még jobban a pelyhes förgeteg, ez majd jelent még egy extra fél órát, amennyivel korábban el kell indulnom. Londonban egyáltalán nem szokványos a hó, ilyenkor a tömegközlekedés halott, az alacsony padlós buszok nem bírják a havat egyáltalán, és hókotróhadsereg sincsen. Egyáltalán nincsen. A tavalyi januári hómizériából tanultak, bespájzoltak sóból, ezt egy hete már szórták a főbb utakra, na ennyi. Ha a közlekedő autók kerekei eltakarítják a havat, akkor majd lehet menni.

Hamarosan indulni is kell.

A házunkat meg fogja venni egy befektető, és annyi hírt kaptunk, hogy kiadná nekünk továbbra is a lakást. Csak meg kell egyeznünk. A héten csütörtökön talán, vagy pénteken jön ide hozzánk és akkor alkuszunk. Ennyit a lakáspiaci pangásról.

Mindjárt vége a novembernek

november 30, 2010 § 5 hozzászólás

Jó vegyes hónap volt ez a november, Magyarországról indult, aztán elveszett a Telefon, volt viszont a Portugál, aztán némi extra pénz is bejött cigibizniszből, valamint kevesebb munka, jött a hideg, aztán voltunk a Harry Potter filmen, előtte céges karácsonyi buli, make-up, jajj, az reggelre fájt a szemem körül, de hát a munkahelyért mindent, aztán találtunk jó kis hangulatos pubot a China Town mellett, letörött egy fogam, egy pénzügyi tévedésem komoly gyomorfájdalmakat okozott, egy hajszál még esélyes, na meg voltunk a Harry Potter filmen és még mindig van egy nap.

A kellemesen kalandos film hatására elkezdtem olvasni angolul a fazekas gyerek történetét, hát mit kell mondanom, kicsit későn a trendekhez képest, de most nagyon élvezem. Rá kellett jönnöm már az első tíz oldal után, hogy ez nehezen letevős lesz. Az írónő azt az angolt használja ugyanis, amit a normális hétköznapi emberek beszélnek itt körülöttem, és hát olyan nagyon boldogság az, hogy szinte minden szavát értem. Hamarosan meg is szerzem hangoskönyvben, na az lesz aztán a nyelvi tréning!

Ráadásul az ölembe pottyant egy Csengetett, M’lord? sorozat, az első négy évad, mondhatnám csemege, na ez azért kemény angol, high english…

Megint az az érzésem van, hogy forog velem a város, annyi minden élmény ér, hogy fel se bírom dolgozni, és most még cidert se vettem, olyan hideg van a konyhában, sajnálom ha megfagyna majdnem. Na hát szóval… illetve… sejtettem, hogy ez lesz, ha a nyelvi korlát egy kicsit arrébb csúszik… persze a beszélés még sokszor botladozik, de már csak fele annyiszor húzom fel magam rajta. A kiejtés meg majd jobb lesz, vagy ha nem, hát kisnyúl.

Tervezgetem és nagy gyűjtést rendezek a jövő tavaszi olaszországi csavargásra.

Odakint meg marha hideg van, néha jól esik futni, hogy gyorsan átmelegedjek, a buszra várni kicsit csípős dolog, a kabátból kilógó részeim berzenkednek is rendesen. Otthon meg hó van, hihetetlen.

Most tudtam meg a last.fm segítségével, ahol lehet jó zenéket hallgatni, szinte mint egy netrádión, hogy a Harry Potternek és Dimitrij Sosztakovicsnak ugyanolyan szemüvegük volt. Azért a bottal piszkálás a levegőbe még mindig jobban megy az orosznak :)))

Őfelsége adóhivatala levelezik velem

november 25, 2010 § 2 hozzászólás

szép udvarias hangnemben írtak egy sokoldalas levelet arról, hogy hogyan kell az éves fizetendő adót kiszámolni, milyen nyomtatványt kell használni és mi az éves elszámolás menete.

Már nem lepődöm meg ezen a békés levelezésen, mert azt mutatja nekem, hogy ők teszik a dolgukat, én fizetem az adót, egyszer elszámolunk és nagyjából minden rendben van. Az adóév mindig április 6-án fordul, most november van, és ideért a levél, hogy 29 font többletem van, hát akkor ők ezt szépen visszaküldik.

A következő levélben jön a csekk.

Gondolom, fordított esetben is így lenne, küldenek egy szép zöld papíros üzenetet, hogy fizessem a hiányzó részt. Arra is merek fogadni most, hogy rögtön felajánlanák, hogy ha egy összegben, akkor kedvezménnyel, ha meg nem tudom, akkor havi részletekben… itt még az éves helyi adót is lehet kedves részletekben fizetni, vagy ha elmaradás halmozódik fel, adnak kedvezményt, csak mindenképpen fizessen a polgár valamennyit. Ezt onnan tudom, hogy rendre érkeznek felszólító levelek mindenféle tartozásokról az előző lakók nevére. Gyakran bele is nézek ezekbe a borítékokba, hogy mégis mekkora vita lesz, ha jön a behajtó. Volt már nagy összegű banki biznisz, akkor jeleztem az érintett banknak, hogy a páciens már nem lakik itt. Azóta nem jön behajtási fenyegetés. Hát jobb így békességesen.

Amúgy már árulják a házunkat, olyan nagyon szépen tartottuk, akárhányszor jöttek az ügynökségtől, mindig ámuldoztak, hogy milyen jó állapotban hagytuk. A fő tulajdonos el akarja nyomni a piacon a kecót, gondolom pénzre van szükségük. Egyik reggel csak megjelent a tábla a kerítés melett, hogy SALE. Az alvállalkozó ingatlaniroda ki is jött fényképezni pár nappal később, még pár napra rá már meg is jelentek a képek a neten. A legkisebb alvállalkozó iroda, akinél a szerződést kötöttük, nem is tudott az egészről, és küldte ki a levelét, hogy akarunk-e maradni és kössünk-e új szerződést. Hát majd kiderül, álnaivak voltak-e vagy mi lesz az ingatlanpiacon.

Mi mindjárt megyünk szerződni ismét, szeretünk itt lakni, együtt. Január végéig biztosan.

Hoztam Magyarországról egy kiló mákot darálva, az első guba már el is fogyott, de karácsonyra bejgli lesz. Darált dió is érkezik hamarosan. Valamint ellepték a dekoráció mikulások az ablakainkat. És jött négy magyar könyv a Silenos Kiadótól, jókora meglepetéssel, mert csak kettőről volt szó… és majd írok róluk.

Hirtelen fordulattal

november 23, 2010 § 2 hozzászólás

ez a hirtelen fordulat a széltől van, nagyon fúj mostanában, hószag van a levegőben, jönni fog. Jött a Harry Potter is, a hetedik film és hirtelen mindenki erről beszél, tele van az újság is, hát még a plakátok! Felpörgött a promóció, már az első hét rekordbevétel lett. A szokásos karácsonyi mesefilmet pedig még be se mutatták, csak azt lehet tudni az Oxford Street-i ünnepi dekorációról, hogy melyik film lesz az.

A legközelebbi IMAX-ot gyorsan ki is néztük és a fél ház eljött a moziba, összekötve a kellemest a kíváncsisággal, körbejártunk Wimbledon belvárosában és beültünk a moziba. Egy aprócska tévedésünket is megtudtuk, az IMAX itt csak azt jelenti, hogy óriási a képernyő és a hang is fenomenális, de nem 3D, mert az csak egy helyen van Londonban, ez a film meg még csak nem is 3D-s. Sebaj, hamar túltettük magunkat rajta, persze a mozijegy annyi volt, mint az imax3D… mindegy, majd a jövő héten visszaspóroljuk. Igazából ennyi volt a rossz dolog a filmmel kapcsolatban, akkor hát sorolhatom is a jóságokat:

– annak ellenére, hogy fogalmam se volt a történetről, mert csak az első és a negyedik filmet láttam, minden fő részlet világos volt, a történet követhető és megfelelően rémisztő ahol kell és megfelelően romantikus a többin.

– A Harry az nem változott, sokszor hosszasan néz, gondolom ilyenkor kell a könyvet felidéznünk, tehát meg is hozta a noszogatást ahhoz, hogy nekiveselkedjek angolul a sorozatnak.

– mintha lett volna benne fricska a Twilight orra alá, az erdőben futkosás jelenetei erőst hasonlítottak, csak ez itt jobb volt. Azt a filmet sehogyse tudtam megszeretni.

– remek helyszíneket fedeztünk fel, mennünk kell majd tengerpartokra is, gyönyörűségesek.

– igazán jó volt felismerni, hogy angol a történet és mintha most valami kegyetlen nagy szerencse által bele is csöppenhettem az eseményekbe. Nagyon sok Londont felismertem, örültem és ismét előjött az az érzésem, hogy jajjistenem, hát hová keveredtem én, mit csináltam, hogy ezt megérhetem, itt lenni a világ közepén…

– ráadásul a varázsszavak kivételével szinte minden bbc english-t értettem, ez jobban biztat arra, hogy több filmet/tévét nézzek angolul szótárazás nélkül.

– még egy ráadás, az egész csak két sörömbe került, hogy elcserélhessem a műszakomat a ma délutáni szabadnapra, mindjárt megyek éjszakára, az valamivel jobb.

E keddig sokat dolgoztam, most egy kicsit bágyadtan és kedvetlenül ment a hamburgergyártás, mert eléggé káoszos az étterem, a szabadságos főnök visszajött és minden máshogy van, mint az utolsó két hónapban, ráadásul a szabi után nem volt jó visszamenni, tehát elkezdtem unni az egészet, eljött hát az a rész, amit már ismerek a mcdonaldsból. A máshollevés szívesensége ugyan egy nagyot javult, de még mindig messze a kánaán, ja, annyira nem is, csak talán egy telefonhívásra. Vagy nem is tudom, határozatlan vagyok.

Bele a kis füzetbe

november 17, 2010 § 1 hozzászólás

A most olvasott Lénárd Sándor kötetből kihullott mondatok következnek, csak hogy semmiképpen ne felejtsem őket el és különben ha tehetnék mottót mindenhová, tennék belőlük. A kis cédulák mindig elvesznek…

“örülj, ha egy könyv nem lopja az idődet”

“- Csodálom, hogy a fasiszták beengedik ezeket a könyveket.

– Ennyivel jobbak a németeknél. “Diktatur gemildert durch Schlamperei.” (Rendetlenségük enyhíti a diktatúrát.) Ezt mondták egyszer Metternichről is. Itt másról is szó van: a miatt a pár ember miatt, aki angolul és franciául olvas, nem érdemes egy könyvet betiltani. Más, ha fordításról van szó. De még a propagandaminisztérium szitáján is átcsúszik sok minden. Ők úgyis csak az újságolvasónak élnek és dolgoznak. Aki elolvas egy könyvet, érted? ésszel és aggyal  egy igazi, egy valódi könyvet, abból úgysem lesz többé a milcia lelkes tagja.”

“- Igen, minden le van fordítva. Vagyis, minden másodrendű könyvünk, az egypengős regények satöbbi. Ne nyúlj hozzájuk, a legtöbb pocsék fordítás. Babits “Gólyakalifáját” egy követségi gépírókisasszony és egy finánc fordították tönkre. A kiadók rosszul fizetnek, s ezért a fordítók rosszul fordítanak. A fordítók rosszul fordítanak, s ezért a kiadók rosszul fizetnek. Circulus vitiosus, nincs kiút. De a fasizmus nem tűr belföldi irodalmat, amely itteni problémákkal foglalkozna. Itt csak Jancsi-Juliska-történeteket szabad írni vagy dicshimnuszt. Nem csoda, hogy a közönség Zilahyt, Körmendit, Földit és Márait olvas.

– Senki sem tud olyan elegánsan a dolgok mellé beszélni, mint Márai.

– Egy könyve olvasható. De kettőt már nem szabad olvasni tőle.”

 

“L’odeur du monde est changée” (Megváltozott a világ szaga) – mondja Duhamel egy könyvében, melyben egy élet fordulópontjáról beszél. Semmi sem jelzi a változott világot jobban a más illatú levegőnél. Más világba léptem Rómában, ebben a városban, mely a világtörténelem ősi és csendes tanúja.  E világban a Piazza Navona vidéke az eleven múlt, nem halott múlt, mint a Forum. A fűszeres illatú patika e védőrendszer belső köre – kámforszagú rendelője, gőzökkel telített, rendetlen laboratóriuma pedig titkos búvóhelyek.”

 

hungarikum 2010 októberének végén a fővárosban

november 16, 2010 § Hozzászólás

a kapott hangulat erős bélyeget sütött a kedvemre, többször leesett állal csodálkoztam és facsarodott el a szívem – pezsgő színes fejlődés helyett ugyanazt látom, mint régebben, csak jobban pereg a vakolat –

zsálya, gyömbér, oreganó, roston sül az öreganyó

november 16, 2010 § 5 hozzászólás

Annak örömére, hogy gyarapodtam egy Dave-vel, elolvastam Darvas László és Felvidéki András képes verseskönyvét, a Grotex-et. Hát innen van a címrím, aztán a meséket egyelőre hanyagolom, vagy ha nem, hát kisnyúl. Örülök az asztalnak is, hosszú ideje, több hónapja szemezek már vele, az összes itteni cimbinek van, tehát akkor már nekem is kell, nem utolsó sorban kézben is hazacipelhető. És hát piros. Az asztallap lötyögését majd holnap meggipszelem, már be is állítottam a könyvespolc elé.

Könnyebb is így gépelni, mint ágyból felkönyökölve, nna, annak is megvan a varázsa, de már elég volt a homlokba forduló billentyűzetnek úgy hajnali kettő magasságában.

Az ágyat mostantól olvasásra használom (a másik két dolog után), hoztam magammal hat (ismét eltértem a Szent Elhatározástól, hogy egyet, azazhogy hármat de maximum) könyvet magyarul, amelyekre már szintén régóta fájt a fogam. Illetve többre is fájt, de ennyi jutott és akkor még a legjobban vágyott még nincs is köztük.

Spiró a Fogság után erősen felülreprezentált lett az ángliusföldi könyvvagyonom magyar részlegében. Itt van már a Feleségverseny és a Tavaszi tárlat. És a TóthKrisztina. A másik három meg véletlen, félvéletlen és nemvéletlen okokból került a szatyorba. Máté Angi Mamó-ja karácsonyi ajándék lesz, ez a félvéletlen, mert legelőször nem erre gondoltam, de miután megláttam, azt mondtam, jobb lesz mint terveztem. Csak addig majd lopva kiolvasom… Lénárd Sándor nem véletlen, hanem a legújabb témám miatt jött, ugyanis mostanában szinte mindig olyan könyvet kaparintok elő a net mélyéről vagy az olcsó könyvesboltból, amelyek témája erősen kapcsolódik a bevándorláshoz és a másholélés problémaköréhez. Monica Ali Brick Lane-je, a Kelet az kelet (ez film és most jön a folytatása, jóhír, jóhír!), a Brixton Beach és még pár ilyesmi a második polcomról. Agota Kristof Analfabétája kell még majd, meg a maradék Lénárd az otthoni könyvtárból.

A véletlen kötet meg az október közepi lepedőszaggató főzőbajnok témája, közgazdaságtan, erősen tukmálta, hát jó, ne csak egy határhaszon-elemzési ábra legyen köztünk közös, elolvasom ezt is. Angolul eléggé sokat kell majd szótáraznom, gondoltam, legalább magyarul tudjam, elolvasom. Aztán már elmesélni, hogy olvastam – na ez itt a bökkenő, sehogy se úszom meg a szótárazást. Sebaj, már van asztalom, elfér rajta és akkor ideje is lesz megölni a lustaságomat. És ebook formában meg is van a folytatás is.

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for november, 2010 at szalonnacukor.