Budapesti kincsek a RAA-n

szeptember 30, 2010 § Hozzászólás

Magyar kincsekért lelkesül London

Slideshow: Treasures from Budapest

Unknown treasures from a Budapest museum

*

Ez az a kiállítás, amit már a nyáron kitaláltam, hogy ha megnyitják, lecsengetem a pénzt és megnézem. Nemrég nyitott, szerencsére jövő januárban zár. Egyszer majdnem el is jutottam rá, de aztán akkor éppen nem volt pénzem rá, másodszor meg majdnem egy szép portugál fiatalemberrel mentem, csak időm nem volt rá, fránya munkahely. De van ami ha késik is, nem múlik. És akkor egy szintén jelentős Gauguin kiállítás megy a TATE Modern-ben… pfff… zsúfolt év ígérkezik.

Reklámok

Traccsolós nap múzeum helyett

szeptember 29, 2010 § 1 hozzászólás

Mindenféle munkahelyi bonyodalmak miatt mostanában a Szent Héfői Szabadnap helyett kedden jutunk hozzá a kultúrafeltöltési akciónkhoz. Ámbár-noha-jóllehet eléggé fáradtak vagyunk az alapos múzeumi csatangoláshoz, azért még mindig kiizzadunk magunknak egy megnéznivaló címet valahol a városban. Most is ez történt, meg az is most történt, hogy a huszadik századi modern szobrászat vizuális tanulmányozása helyett lingvisztikai utazást tettünk szerte Európában. Vagy hogyismondjamcsaknahát, szerteszét traccsoltuk a világot.

Ott kezdődött, hogy egy orosz csaj leszólított a metróállomás mellett, hol van a V&A múzeum, szerette volna tudni. Nem volt messze, két karlendítéssel irányba tudtam állítani, de előtte még megbeszéltük, milyen szép ország Oroszország. Azután előkaptam a telefon gps-ét, hogy betájoljam az úticélunkat. Madárandi is megérkezett a keleti távolból, aztán elindultunk. Egy apró hangyahajszálnyi tévedéssel nem a Brompton Roadon, hanem egy kicsit másik irányba, a Cromwell Roadon. Nincs mentségem, csak annyi, hogy nagyon beszéltünk. South Kensington és a múzeumi bermudaháromszög máskor is el szokott veszejteni.

Pár lépéssel később egy kedves öreg néni erősen jól érthető angolsággal megkérdezte, ugyan tudjuk-e, hogy hol van a legközelebbi nagy Sainsbury’s bevásárlóközpont, mert ő már két órája itt kóborol, de nem találja. Jamie Oliver megjelentetett egy új szakácskönyvet, ő pedig valami speckó árukapcsolás miatt ezt a Sainsbury’s-nél akarja megvásárolni. Előkaptam ismét a telefon-gpst, több perces navigálás után meg is volt az irány. Mi is arra megyünk, mondtam és kísérgetéses beszélgetésbe elegyedtünk. Mondta a néni, hogy ő tud englishül és franciául – itt villant az első lámpa, hogy egy angol sose tud idegen nyelveket, ráadásul nem számolná bele az angol nyelvet a listába.. opps, tán a néni nem angol? pedig olyan szépen beszél… Nem sokkal később egy óvatlanul elejtett kindergarten szó aztán megadta a megoldást, a néni német, ez tuti. Pár perc múlva már ott tartottunk, hogy félúton, de megbeszéltük, hogy mi magyarok vagyunk, a néni osztrák, Bécsből jött ide pár napra körbeszagolni az angol életet és bevásárlást, főleg a kertészkedős részét. A néninek van magyar menye, szereti a magyar konyhát és sokszor volt Magyarországon, hibátlan kiejtéssel tolta: Szeged.

És képes volt órákig botorkálni a Jamie Oliver cuccai után, mert hogy olyan jóképű fiú és milyen jól főz…

Tíz perces séta után realizáltam a tényt, túlmentünk a célon, rátótiasan túltótuk… vissza hát! Brompton városrészben jártunk, aranyos vöröstéglás házak között, borostyán meg tornyocskák, sövények, esőszag. Igazi turistaképeslap környék. Találtunk versenyautót a parkolóban, bostoni egyetemi épületet, nyitva felejtett magánparkot és egy csodás alagsor-kertet, ahol minden növény szinte fa volt. Pedig fuchsia és hortenzia volt, meg hegynyi muskátlik kék kővázában. Ahogy ott tanakodunk a virágok fölött, egyszercsak felhajol egy középöreg néni a bokrok közül és vigyorogva odaköszön, na persze hogy vele is beszélgetésbe elegyedtünk. A kertjéről, az üzletéről, a virágnövesztés praktikáiról, az országunk éghajlatáról, a megélhetési költségek különbözőségéről és hogy mi mit csinálunk itt. Ajánlott is rögtön érdekes múzeumot nekünk, miután megtudta, hogy mi dolgozunk és magántanulunk angol kultúrát, a lányát is képes volt felhívni mobilon, hogy pontosan megadja az útirányt. Legközelebb megnézzük azt a helyet is, ingyenes és nagy. Beszélgettünk még tovább, az időjárás szerencsére nem volt benne. Aztán megbeszéltük, hogy szurkolunk az üzletéhez és majd visszajövünk. A kertet lefényképeztem.

Mondanom se kell, hogy a múzeumba már nem értünk oda, pár perccel zárás után találtunk meg, vagy talán még meg se találtuk, csak egy másik szobrászatos intézmény előtt láttunk egy ronda kék vasszobrot. Utána kerestünk olasz éttermet, ettünk jó pizzát, ottani stílusút, olaszkávé, traccsolás. Hazafelé a metrómegállóban jött egy orosz csaj, keresett vmi utcát, de a telefonom gps-e már tisztára zakkant, össze-vissza navigált. Végül leküldtük a csajt a metróállomásra, ott biztosan tudják. Két perccel később bejött a gps-adat… iPhone gagyi lett, mióta itt van az új verzió, de nem fogok váltani, az már tuti.

És találtunk egy charity shopot, egy használtkönyvest, egy Molnár Ferenc könyvet angolul, valamint fánkot, képeslapot és narancssárga faleveleket. Még valamint molyos utalást és újabb vicces képet az angolok különcségéről.

London, házak

szeptember 28, 2010 § Hozzászólás

Tényleg igaz a mondás, hogy Londonban mindenhol lehet lakni.

Vidám jelek – english lesson

szeptember 28, 2010 § Hozzászólás

Most a munkásokról egy kicsit

szeptember 27, 2010 § 3 hozzászólás

Állok Lewisham-ben a buszmegállóban, mellettünk két fekete kisklambó veszettül visít, anyjuk kezét rángatva, a mama hasa pocakos… Odamegy egy munkásruhás fiatal kölök (kõmüves tanoncnak látszott), röhög, oszt beszól a nõnek:
– Use condom!
Még egyet horkantott hozzá, aztán továbbállt. Mondanom se kell, a megálló közönsége rezzenéstelenül várta tovább a buszokat.

Éppen reggel

szeptember 26, 2010 § Hozzászólás

éppen reggel reklamáltam, hogy nem nagyon esik, erre tessék, jóféle áztató eső kerekedett fölénk, ebből kifolyólag hogy hazafelé menet nehogy megázzak, rekviráltam egy esernyőt az irodai hagyaték-dobozból. egy figyelmetlen vendég által elhagyott fekete nyeles szörny került a kezembe, a buszmegállóig kitartó tíz perces zuhogásban így lett nekem saját ernyőm, először Londonban. aztán belekapott a szél és láttam némi szakadást is a vásznon, visszaforgatni a görbületet már már volt kedvem, jött a busz és az ernyő így a kukában landolt.
a képet meg azért tettem ide, hogy valami helyi specialitással vidámítsam a hangulatot, kint meg még délután óta esik nagy szemekkel.
Lee szalonnás tojást sütött vacsorára, nemhiába, angol, mától itt lakik a házban egy hónapnyi ideiglenesség közepette, mi megtartjuk a nyelvtanulás miatt, a szomszédasszonyom meg az egyéb jóságai miatt.

A munkas napokrol egy kicsit

szeptember 26, 2010 § Hozzászólás

Ha este kell mennem dolgozni, akkor az arról szól, hogy hegyekben állnak a hamburgerek mindenhol, gyártjuk őket futószalagon és semmi sem elég az éhes és részeg tömegnek. Reggel hétkor szerencsére vége a nyomásnak, csip-csupság papírmunka után kocoghatok haza. Nem messze az utcánkhoz van egy kis ház, a kedvenc részletemet lefényképeztem. A csípős hajnali levegőben különösen szép színei vannak a napraforgónak.
És ha most nem fagyok meg a buszmegallóban, akkor fel is küldöm ezt a netre. Itt van az ősz, gondolkodunk a fűtésen. Az eső minimális vagy a kisebbeket már észre sem veszem?

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for szeptember, 2010 at szalonnacukor.