10 + 1 – könyves körút

augusztus 31, 2010 § 2 hozzászólás

Jó könyvekről olvasni, illetve könyvekről jót olvasni egyaránt lehet MC-nél, tőle és a könyvmolyos kandalló mellől jött a következő téma, hogy rittyentsek egy tíz plusz egy elemű listát jó könyvekről.

Homlokvakaró és könyékpiszkáló hümmögés után előhúztam egy kockás papír, huszonnyolc tagú listát szedtem össze a hirtelen emlékezetbe ugró címekből. Vagy volt az talán harmincnyolc is, de hirtelen került rájuk egy áthúzó vonal. Aztán eltettem pihenni. Munkaügyi viszontagságok és alváslemaradások, valamint kellemes karácsonynak beillő szabadságos hétvége után aztán most már tényleg behozandó a lemaradásom, megírtam a listámat.

A körmondatok királya nálam José Saramago, öregbácsis dünnyögése nagypapás emlékeket húz elő nálam, emiatt egy jókora pirospont, az összes többi meg azért, amit leír a regényeiben. Kapott Nobel-díjat is, hát nem véletlen, be kell látnom, persze biztosan nem a nagypapás mesélőkéjéért kapta, hanem a mondanivalójáért, de ide vagy oda, nálam elsőként ezért szívszerelem. José Saramago: Lisszabon ostromának históriája legyen tőle az ajánlás. Mert nemcsak a húszéveseké a világ és a szerelem és itt beleáshatjuk magunkat a történelem, az írás, a sétapálcás portugál úriemberek, valamint a szigorú és igazságtalan csinos lektornők életébe, ami valójában csak egy andalító keret ahhoz, hogy megtudjuk, mit változtat életünkön egy jó helyre elhelyezett “nem”. Istenem, ilyen szerelmes történetet nem nagyon tudok mondani, csak másnap. Aztán van még Saramagonak egy igen csak ajánlható műve, A barlang, azt meg azért, mert a családról amit ír, az úgy szép, szívbemarkoló, kegyetlen és reális, ahogy van az egész. És sose tudok dönteni, melyik a legkedvencebb könyvem e kettő közül. Mert ott van még az összes többije is, amelyek csak egy hajszállal.

2. Mindjárt a szépséges könyvek után jöjjenek a rémségesek, illetve hát azok, amelyek jó mélyen beleszántanak az ember lelkébe. Hogy jó lesz vigyázni, meg hogy tükröt tartsanak az őszinteségünknek, amelyet magunkkal szemben kell elkövetnünk. James Frey: Millió apró darabban. És persze a folytatása, a My Friend, Leonard. Mivel mindkettőt angolul olvastam, nem tudom a teljesen pontos érzelmi történéseket, de ami ebből átjött hézagos nyelvtudás ellenére is, az valami súlyos, léleksár és porbatiprás, valamint megkönnyebbülő felemelés. Erősen önéletrajzi a történet, de a drogok világából kiszabadulást nem is lehetne máshogy megírni. Amit Frey ad, azt visszautasítani nem szabad, mert nemcsak hogy bemutatja a lelki élveboncolást, hanem azt is megtanítja, hogy igazából az ember csak magára számíthat ebben a rohadt életben. És a rohadt talán még csak egy enyhe és nőies jelző.

3. Lucia Etxebarría: Szerelem, kíváncsiság, Prozac és kétségek. Mintha Almodóvar világából libbent volna elénk a három nő, azazhogy a Nő, csak három változatban… Mindannyian Bridget Jones és Pénelopé Cruz és a Szex és New York karakterei vagyunk egyben. Azazhogy Éva vagyunk. És ráadásul szabadszájúak és izgalmasak és lökött libák. Szórakoztató kis könyv, csak néha meg kell állni vele, aztán egy pár órás kihagyás után mehet tovább.

4. Baltazar Porcel: A vaddisznó szíve. A hármas pont, csak férfi változatban, amolyan Sean Connery-s kivitelben. De sokkal jobb. Akiben egy kicsit megmozdul a vér egy tangó láttán vagy két korty spanyol bor után, esetleg tortilla-chips rajongó, annak nem kell sokat beszélni a spanyol lélekről, jajj, illetve dehogyisnem, vele kell csak igazán beszélni, megtárgyalni, hogy milyen lenne egy esetleges virtuális plátói spanyol szerető… Az ajánlónak semmi köze a könyvhöz, csak a hangulata ilyen, amúgy teljesen oké a nyomozás, a történelmi kapcsolatok és a Don Juan. Hmm?

5. Szvetelszky Zsuzsanna: Mindenki harmadik. Pletykakutató szociológus a szerző és avatott kapcsolattanász. Szórakoztató szakirodalom, száraz morzsákkal itt-ott és lebilincselő bekezdésekkel amott. Ha kint esik és a könyvtárban hosszú sor áll a pult előtt, akkor le kell ezt venni a polcról, beleülni egy fotelba és nekiállni a darabjainak, majd aztán esetleg kölcsönözni, esténként olvasgatni, a buszon megfigyeléseket tenni és az irodában a csajok között apró információkat elejteni. Valahogy így tudnám lefordítani hétköznapi élményekre ezt a tudományt. Utána megragad minden, saját szemünkkel láthatjuk a könyv következtetéseit. Folyamatosan olvasva nem lányregény és csak vizsga előtt ajánlatos, kényszerből.

6. Joyce Carol Oates: Én nem az vagyok, akinek ismersz. Még jó hogy nem! De. Vitatkozok magammal, mert ez a történet-gyűjtemény nagyon erős. Hiába amerika, a mi kis magyar életünkben ugyanez van. Hiába érezzük képtelenségnek, tévészagú elrugaszkodottságnak egynémely esetét, hát honnan tudod, hogy mi van a szomszédodnál?! Naná, hogy ugyanez. És ráadásul a stílusa is jó, olyan bőralámászós. A fülszövegnek ne tessék hinni. Csak olvasni, megrökönyödni, fejcsóválni, eldobni vagy rajongani. Nem hatástalan olvasmány.

7.  Na látom, kezdek elbrutálosodni, ekézem a világot és láncfűrész-mosollyal lapozom a listát, megállj hát! Laza csuklómozdulattal visszarántalak ide a középkeleti vadregénybe, nesze neked Ismael Kadare és a Kettétört április. Mert itt van még becsület, van még család és van még hagyomány. Mert ennek így kell lennie, amíg világ a világ. Ja. Meg hát hogy mi értelme van? – teszem fel a kérdést az olvasása után. A válasz megpróbálja szavakba önteni azt az érzést, ami a történelem bőr alá ültetésével kapcsolatos. Hogy ez ösztön, józan ész, közösségi tudattalan vagy mi a fene… de mintha ez tartaná fönn az emberek fejét az állatvilágból. Vagy mégsem. Vagy a fene tudja. A háború végtelen.

8. Anthony Burgess: Beteg a doktor – jaj, hát ez már nagyon abszurd és fekete és nagyon röhögős. Elég sokára derül ki, de aztán már fetrengős. Hibbant.

9. Bármi Salman Rushdie-tól. De leginkább a Mór vagy a Sálímár bohóc. Vagy az Éjfél gyermekei. Vagy a Fúriadüh… jajj, hát vele mindig ez van, sehogyse tudok dönteni. Legyen akkor inkább a Sálímár bohóc, ez a legújabb nagyregénye és kicsit közelebb hozza a politikát, már ha valakit érdekel a híradókból ránk tukmált Afganisztán-szappanopera. Történelmi a köntös, szokásos szerelmi szál és a jellemző Rushdie-s stílus. Azért tettem a listára, mert nem rövid könyvek ezek, hanem hosszúak és kellően jókora élményt adnak, mondhatni klasszikus regényérzést kapunk. Ami manapság a klipkultúra és a sorozatfüggőség érájában nem megvetendő.

10. Tudom, hogy nehezen beszerezhető, csak a Könyvudvarban egyszer réges rég… de akkor is nagy kocka kaland a Jake Smiles: 1 Link. Ne higgye senki, hogy a Mátrix egy vicc. Ne legyen senki biztos abban, hogy a Hálózat jó. A virtuális világbeli kalandokban mindegyikünk Jake Smiles, ne rázd a fejed!

11. Ingmar Bergman: Laterna Magica. Mert csak.

Advertisements

  • Fejérné Vera szerint:

    Nálam ebből a listából A vaddisznó szíve a nyerő :-)Oates nagyon régi kedvenc, szinte mindent olvastam tőle, csak az Állatok nem tetszett.Saramago nagy felfedezés volt, de én a Minden egyes név című kötetet olvastam. Egyébként mióta beszabadultam a Moly-ra sok még nem olvasott kötetet találtam és érdekes értékeléseket.

  • Meta Hari szerint:

    azt hiszem, a mi könyves ízlésünk jócskán hasonlatos :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading 10 + 1 – könyves körút at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: