Átalakulóban

augusztus 9, 2010 § 7 hozzászólás

A tanfolyami hét óta a feje tetejére esett a napi kis rendszeres életem. Az eddig megszokott reggelek (rohanni hajnalban a buszra és a műszakra) helyett most ráérek dél előtt felkelni, aztán sietősen ugyan, de jóllakottan menni a buszra, délután kell dolgoznom négytől éjjeli egyig. Aztán haza. Régebben ez a beoszts jól ment, most egy kicsit furcsa, bár nagyon hamar megint formába hoztam magam az éjszakai bagolykodásban.

Sajnos az érettségink lefoglalt időpontját törölték a nagyfőnökök, mert hogy ahová mentünk volna, az a hely túl sok pénzt kér egy olyan ‘szolgáltatásért’, amely az állami helyeken ingyen van. Tehát a vizsgát majd kicsit később tesszük le, máshol, ingyen, de még augusztusban. A nagyfőnök mondta, hogy neki nem ér meg 100 fontot az alkalom. Pedig mi próbáltunk spórolni azzal, hogy egy napon megyünk matekból is és angolból is. De nem tudtuk megúszni a díjat, 25 font fejenként és tantárgyanként a díj. Mint később megtudtam, egy közeli McD-ben lett volna, direkt nekünk szervezve és a szervezés és felügyelet címén kért pénzt annak az étteremnek a tulajdonosa.

Általános tanulság ebből, hogy már nem kell meglepődnöm ezen egyáltalán. Itt Angliában, a kapitalizmus bölcsője felett ringanak a dolgok, hehe, szóval itt az természetesen természetes, hogy olyan dologért is lehet pénzt kérni, ami egyébként ingyenes. Csak macerás, ha nem tud valaki erről. És aki nem akar kényelmetlenséget magának (információ felkutatása), az kifizeti a kért összeget és a szájába teszik a mannát. Hát úgy ennyi az egész. Viszont mi (a magyar főnököm és nagyszájú én) jó magyar mentalitással megáldottak lévén hajlandóak vagyunk pár kattintással többre az interneten és szánkba jön az információ.

Most szereztem még pár napot erősíteni az angol érettségihez szükséges készségeket. Tanulom a szavakat is, jajjajj, na ott nagy az elmaradásom. Kulturált angol nyelvből még nem vagyok jó, csak a paki-afro brixtoni szlengben…

És talán hamarosan el fog múlni a szörtyögés is belőlem, megfáztam erősen, most küzdök a köhögéssel, ki kell jönnie egyszer most már annak a szörcsögésnek… Az itt drogériában kapható szerekből kipróbáltam kettőt is, de csak vissza kellett nyúlnom a magyar tartalékhoz. Az legalább jó. Hamarosan elintézem az itteni háziorvosi regisztrációt is végre már, eddig lusta voltam vagy bátortalan, a fene tudja. Mondjuk ilyen hirtelen esetekre nem biztos hogy jó lesz, mert ahogy a lakótársaimtól hallom, mindig legalább egy hetet várni kell, mire bejut az ember az orvos elé. Egyrészt ezt megértem, hogy nem fontos dolgokban ne zaklassunk doktorokat, a patikus remekül ellát cuccokkal, csak beszélni kell vele. Másrészt meg kiszakadni a vattapuha magyar egészségügyi lehetőségekből, azonnali ellátás meg zsebborítékosan még több – nos, hát ez nem kellemes.

Reklámok

  • bluemoon szerint:

    Azonnali ellátás? Hol van az már? Cybernéninek is több mint négy hónapot kellett várni egy szimpla epekő műtétre. De most már túl van rajta, és jól van:)

    • Meta Hari szerint:

      Oppsz… na erre a köves dologra kiváncsi vagyok. Részint mert mintha hamarosan… illetve a magyar egészségügyböl való távozásom bonyodalmai nem teszik lehetövé a kipróbálást – illetve erröl még tartozom egy levéllel régebbröl -, az angol verziót meg nem tudom még kipróbálni, vagy nem merem biztosítás híján, na mindegy is, túlbonyolódtam… Szóval minden epés dologra vevö vagyok :)

    • bluemoon szerint:

      Bikfic a SOTE Transzplantációs és Sebészeti Klinikáját dicséri.

  • bikfic szerint:

    Igenigen, cybernéni jelentkezik! Namostan, nálam azért volt ilyen hosszú a várakozás, mert egyrészt elbénáztam több hetet a várakozással egy másik kórház kebelén, másrészt meg mert a Transzplant. Klinikán a sebész, akibe bizodalmamat vetettem, egész júliusban szabadságon volt, ezért amikor június közepén besorolt engem a műtéti naplóba, csak aug. 2-ra írhatott be legkorábban, akkor jött vissza dolgozni. Ha nincs éppen ilyen vakációs időszak, akkor megy ez gyorsabban is. Meta, ha elkerülhetetlen, akkor szánd el magad, csak a nekikészülődés a nehéz, aztán már tényleg könnyebb az egész, mint gondoltam. :) Magán-mailben szívesen adom át tapasztalataimat bármikor.

  • Meta Hari szerint:

    bárcsak tudnám, hogyan lehetne elkerülni… egyébként meg én már nem félek, a dokik ki-be járkálnak a testemben :)) nem győzöm felügyelni őket, mit vesznek ki és raknak át, talán csak nem keverik össze a seggemet a fejemmel amíg alszom :)( illetve adatgyűjtök emésztőszervi katyvaszok témában.

  • bikfic szerint:

    Ez a doki nem keveri össze, nyugodt lehetsz :)) csak szólj, ha aktuális, nevet, telefonszámot adok.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Átalakulóban at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: