az a tipikus vasárnap délutáni hangulat

június 27, 2010 § 1 hozzászólás

erre mindenki emlékszik, magyar embernek kell lennie ilyen élményének, húsleves-rántotthús-kovácsapollónia, aztán egy jóízű sörös gyomorbuborék felső légúti eltávozása, nna. megvan hát az alaphang.

mert minden magyar recept úgy kezdődik, hogy csapdoss apróra hagymát és vesd zsírra, majd a többit ízlés szerint. ma úgy történt a délután, hogy a ritka pillanatokra jellemzően csodás egybeesések kerültek a naptárba. mindenki itthon volt ugyanis, délután négyre összeszaladt az összes lakó és csatolt részei. aztán nekiálltunk főzni, ugyan nem a kötelező vasárnapi kombót, de legalább a hagymák stimmeltek. néminemű elvetemült képriport következik, egyedül Lee szaladt ki a képből, úgyhogy nem tudok mutatni vörös angol pasit, aki egyébként megsúgásilag igazoltan nagyon jóképű, nem véletlenül tudta elrabolni a szomszédasszonyom sz… vagy majd meglátják, mindenesetre nekünk addig udvarias szótárként vendégünk. a pletyka üzemmódot ezennel kikapcsolom.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.


mindenképpen ott kezdődik a nap rendesebbik része, hogy hazaértünk, levetettük a cipőket és teleraktuk a konyhát alapanyagokkal. az ebédlőasztalon megy a szokásos hírvadászat, laptop bekapcsolva és vagy van háttérzene a kotyvasztáshoz, vagy nincs. most a szomszéd macskát cukkoltuk, aki mindig bejön egy ideje, úgy érzem, megszerette a csirkebőrt, elég sokat traktáltuk már vele. zene helyett magyar ciccegés ment, na ja, de angol macskának? ez a dög amúgy semmire sem hallgat, csak a szalonnás tasak nyitóreccsenésére mozdul. mindenesetre nem kövér, ez tán jelent valamit.
a csirkehús mellé dukál egy kis zöldség is, ugye a hagyma az elengedhetetlen és most megint gomba volt mellé, illetve a szalonna angol módra, azazhogy bacon, meg némi fűszeres paradicsomos olasz szósz, hogy ne csak látványa, hanem emléke is legyen ennek az ételnek. Volt is, fél óra rotyogást kellett csak csinálni.
Közben az angol populáció kilencven százaléka meccset nézett, az ajtónkból balra se, jobbra se egy teremtett lélek látszik, és ezért csak a csendes teregetést tudtam művészien kompozícióba véletlenfényképezni. Legközelebb inkább Babi nénit hívom le a strandra.
A vacsora jól sikerült és utána kidöglöttünk vízipipázni a kertbe, barackos-kávés ízben, utána gitárleckék a szomszédoknak és mi Ohio-t énekeltünk a Börtön ablakába.
The End. És boldog László napot kívánok minden érintettnek.

Advertisements

§ Egy hozzászólás ehhez: az a tipikus vasárnap délutáni hangulat

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading az a tipikus vasárnap délutáni hangulat at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: