közösségi élet

május 10, 2010 § 1 hozzászólás

innen is látszik, van egy kis csúszás az életemben, mire minden megtörtént dolog a helyére kerül, hetek telhetnek el akár.

Az első Bluemoon jóvoltából és a második Similis jóvoltából érkezett hozzám.

A kolbászos muffin sok sajttal az jó volt, azóta készült (azazhogy tegnap délután vendégségben) már káposztás muffin is, ez is jó volt. Melegen ajánlom mindazoknak, akiknek van kedve a szokványostól eltérni és vállalni ismeretlen ízeket. Hidegen is ajánlom, uzsonnára. A konyhai kreativitás persze nem merül ki ennyivel, ha már díj és közérdeklődés, akkor annyit kinyögök már, hogy kétszer ugyanúgy nem tudok ételt megfőzni, mindig kell bele egy kis csavar. A hajszál az olyan unalmas, nem?

Ez a poén onnan indul, hogy el szoktam mesélni, a gyerekkorom egy lakatosműhely körül telt el, ebből kifolyólag a levesbe se hajszál szokott kerülni, hanem inkább vasforgács. Továbbá az állandó egyenvegeta ízektől és szombati kirándulós koszttól (szőlőkapálási vidéki ruccanások ezek) heveny zacskóslevesutálat alakult ki a gyomromban. Ebből jött, hogy ha én magamnak, akkor annak másnak kell lennie.

Az első díjhoz válaszolni kell még apróbb személyes kérdésekre, mint például név, becenév, születési adatok, lakhely – ezekre a válasz nem jellemez belőlem semmit, igazán informatív csak az adóhivatalnak tud lenni, azok meg tudják, kérik is az árát, úgyhogy ugorgyunk. A következő kérdések ezek után mindig úgy szólnak, akárhány magyarral találkozom, akivel még nem vagyok ismerősségi viszonyban: és mióta vagy kint és mennyit keresel? Ezekre is kialakult már a válaszom, fél-egy-másfél éve, illetve hogy forintban mondjam vagy fontban? mind a kettő megfoghatatlan amúgy is, mert a rezsi jellege mindenhol más. Az meg kitérdekel.

Iskola, az volt sok, egyetem is, főiskola is, de mire mentem én ezekkel, na talán az jó, hogy néha lehet villogni vele. Leginkább magyar nyelvű környezetben. Angol vidékeken az a fő mérce, hogy miben vagy jó, mit csinálsz ami sikeres. Arra a sejtésre jutottam, hogy még nyugatabbra menve leginkább csak az utóbbi kérdés lesz a közérdeklődés tárgya. Keletre meg nem megyek.

Jó kérdés az, hogy gyűjtemény, hát itt már adódott érdekes kaland az életemben, leginkább a költözési kényelmetlenségek miatt, könyvtárral költözni kínszenvedés. Mégse tudok lemondani a papíron betűkről. Most, hogy a pennitlen hónapjaimat húzom, képes vagyok kajáról lemondani egy-egy ígéretes cím láttán… Borzasztó ez, már magam is mondom.

Ezer százalékban egyetértek Bluemoon felvetésével, pénzt kell gyűjteni, ez a legjobb. Itt vakvágány, asszem, sose leszek jó közgazdász, be kell látnom.

De vissza a kreativitáshoz, ez egy olyan dolog, amit néha nem értek, miért van és mivégre, aztán abbahagyom az agyalás és ennyi. Mindig lesz majd új kaja, új kép, új szöveg és ugyanúgy mennek a napok, mindig máshogy. Talán ez az élet sója, hmm.

Reklámok

§ Egy hozzászólás ehhez: közösségi élet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading közösségi élet at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: