Kulturális Szent Szabadnap, avagy londoni élet a merőkanál tükrében

április 13, 2010 § 6 hozzászólás

Hat nap munka után édes a szabadnap, főleg a hajnali fél négyes ébredések tudjnak alávágni az ember mászkálós hajlamának, ám minket már űz valami a londoni életből elfelé és visszafelé egyaránt. El a munkából, el a monoton küzdésből, bele a Nagyvilágba, bele abba az életbe amit még sose láttunk. Filmekben a szereplők, meg a reklámok, meg a regények, aztán meg a vágyak, amelyekről otthon még homályos képzetünk se lehetett, csak esemény-morzság és a “valaki azt mondta, hogy…”

Próbálom fogalmazni, leginkább magam számára, mi ez, ami itt van körülöttem. Egy éve élek Londonban, az események zajlanak, leginkább a kiszámíthatóság és a váratlanság borotvaélén. És nagyon figyelek ám, de még mindig csak percekre tud kristályosan megjelenni az, hogy tudom, hol vagyok. Hogy tudom, mi történik velem vagy általam. Uhh – sóhajtozok, aztán már jön a busz, fel kell rá ugrani, menni tovább, bevásárolni, eltervezni a hozzávetőleges holnapot és keményen fogni a fontokat és lazán beszélgetni a helyiekkel a semmiről. Aztán haza, otthon visszacsöppenni a magyar gondolkodásmódba, a magyar konyhában megnyíló magyar kínokhoz megtérni, meghallgatni, aztán végül az ágyba sóhajtani a zoknit és kábaság az ébresztőig. Vagy éppen az eltolódott beosztás miatt az éjszaka közepi plafonnézés. Helyzet az van. Csempe a falon a francba az van.

Meg kell néznem megint a Csapd le csacsi! filmet. Aztán vissza a british valóságba.

Hétfőn aztán – fáradtan persze, de hogy máshogy – felkeltünk reggel hétkor, nyolckor, kinek hogy sikerült és a szokásos tizenegy órai találkozási pont felé vettük az irányt. Vettünk elviteleskávét is, mert az jó. Jól kell, különben csak ásítozás lenne.

Ezen a napon a Saatchi Gallery a látogatásunk tárgya és egy kis séta a környéken. Közel van a Victoria pályaudvarhoz, a városrészre magyar szóval azt lehet mondani, hogy igazi békebeli. Vagy azt, hogy sznobszag volt a levegőben, városi középosztály a filmekből ezen díszletekbe épít. KÉPEK. Ezen kívül az volt, hogy fényképeztünk Mozart-szobrot, uzsonnáztunk olasz kávézóban, mekiben neteztünk, galéria-kopár modern művészet között kóvályogtunk, indiai avantgard feszegette az értelmünket és közben meg fürdőző madarakat fényképeztünk, délután erős szél fújt és emiatt fázósan guberáltunk a váciucca-jelleget magára öltő divatutcában (Sloan Street).

Na. Ez történt egy fél napban. KÉPEK MÉG. Jöhetne már valaki segíteni élni ezt a forgatagot :))

Advertisements

  • Melchiades szerint:

    A helyzet itthon is ugyanez, csak itt a forintot szorongatjuk, meg kevesebb a kirándulás ;)

  • Meta Hari szerint:

    sejtettem, hogy a helyzet keleten változatlan :) ámbár most kezdtem el értékelni azt, amit egy éve és egy év alatt csináltam, mi értelme volt változtatni, mi eredménye lett elköltözni, vajon a jövő itt is olyan előre láthatatlan, mint otthon, vagy itt máshogy működik a világ? azt hiszem, én még csak vetkőzöm és nehezen öltözöm át, de van már egy-két dolog, amit sose vennék vissza, meg két-három olyan is, amit le nem dobnék semmi pénzért. Tovább kell latolgatnom, a fontok meg közben szaladnak, az idő nem kevésbé gyors, hajjaj.
    És akkor még nem volt szó a honvágy című lappangó nyüves kis ördögéről.

  • Vera szerint:

    A második képsorozatot nem tudom innen megnyitni, de a többi nagyon sokat elárul a kiruccanásról és így néha látom Andit is, mert Ő teljesen elvszett, van némi terv arra vonatkozóan mikor jártok magyar földön?

    • Meta Hari szerint:

      Megjavítottam a linket. Andi megvan, dolgozik, sokat, gyűjt a magyarországi nyaralásra, majd megy, még májusban talán, ahogy lesz időpont, értesít mindenkit hamarosan. Szerény személyem taljánföldre libben majd át egy csöppet májusban, a magyar levegő kóstolása egyelőre nyárra vagy őszre módosul.

  • bluemoon szerint:

    “van már egy-két dolog, amit sose vennék vissza, meg két-három olyan is, amit le nem dobnék semmi pénzért”
    Hét ezekről mesélj nekünk, mert mi innen csak az eldobandónak tudnánk sorolni…
    Honvágy ellen meg nincs orvosság. De azért csak olvasgass néha egy kis index-et, ott elég sok honvágycsillapítót lehet találni.:(

  • Meta Hari szerint:

    Nem kis ideje agyalok ezen, hamarosan meg is fogalmazom a választ, vagy amit annak vélek. A honvágycsillapító indexen meg egész este röhögök, köszönöm, telibe talált :))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Kulturális Szent Szabadnap, avagy londoni élet a merőkanál tükrében at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: