Az Füzesabonyi Rettenetesrűl

február 19, 2010 § 1 hozzászólás

Az Füzesabonyi Rettenetes kalandjai még 2009-ben kezdődtek, szeptemberben. Legelső magyarországi kiruccanásom napjaiban volt úgy, hogy a visszafelé böröndben majd neki jó helye lesz nálam. Apróbb szervezési annamáriák fennforgása történt, így egyedül repültem Londonba vissza. Teltek a hetek, múltak a napok és közeledett a Karácsony. Kedves Nájlongyári 3K+Co barátaim gondoltak egy nagyot, csomagoltak még nagyobbat, futárt hívtak és elindították a csomagot. Benne az Füzesabonyi Rettenetessel. De ezt én akkor még nem tudtam.
Volt akkoriban minden baj és nyűgség, az karácsonyi bevásárló-tömeg a munkahelyen, irdatlan-rettenetes hóhelyzet London környékén, hideg is ráadásnak. A futár aztán vonalkódnyom pontossággal meg is érkezett azon a megbeszélt hétfőn, amikor szerencsés szabadnapomat otthon töltöttem, részint nagytaki volt, részint csomag-várás. A futár azonban sehol.
Megyek át a házunk előtti fodrászatban, kérdem a feka srácokat, van-e pakk. Egybehangzóan fejet ingattak. Hm. Akkor talán a sárgáknál? Megyek a szomszédos kínai étterembe, van-e pakk. Nincs.
Másnap várás, hátha. Semmi. Szerdán infó haza, sehol a doboz, mindjárt karácsony… jön a hír vissza, a pakk hétfőn megérkezett… hmm. DE HOVÁ?
Este megyek munka után haza, volt már alaphangulat a benti helyzetből adódóan, erre tetézett a honvágy-nyavalya, hát mire befordultam a Bensham Lane-re, ott tartottam, beugrok a fekákhoz, a fejükbe húzom a kukát és megkérdezem még egyszer, láttak-e futárt.
Odaérek a házunk elé, áll a bolt ajtajában a tulaj, integet, van számomra valami nála. És előrántotta a hátsó sarokból AZT a dobozt! Kissé meghorpadva itt-ott, de ép.
Nosza, tépem ki a kezéből, thank you darling és már rohanok is hátra haza. Bontom kifelé, csupa piros meglepetés, ráadásul extra csomagolóanyagok extra kreativitással mindenhol.
Ezt most szépen körbeírtam, pedig akkor potyogott a könnyem is, szomorú és víg szemvizek jöttek, megálltam többször is törölgetni, no aztán itt jött a pálinka. Három éves, vegyes – ha jól emlékszem a paramétereire, házi és hatvan szeszfok körüli. Bárcsak ki tudnám nyitni!
Védőfólia és buborék, fitness-piros ragasztószalaggal körbefonva, ha leesne, nem törne el, sőt pattanna vissza a kezembe… de úúúúúúúúúgy be van csomagolva…
Hát ha így, hát így, vittem ágyam mellé, díszdobozba, aztán aludtunk pár napot, míg eljött a január eleje. Pótújévi mulatozásba indultam a Becktoni Sűrű Erdő közepébe. No majd a nagy ünnepre való tekintettel jól megisszuk – ezt terveztem.
Mondanom sem kell, máshogy alakult a program. Volt otthon jó pár másikfajta alkohol bontott állapotban, becsókoltunk ezt-azt, a végső vörösbor aztán meghozta a fűtést, nem bírtuk már az Füzesabonyi Rettenetest meginni.
Jól van hát, eláll a dobozban még egy kicsit, szervezünk majd rá extra házi ünnepséget – gondoltam ezt és elérkezett a január vége.
Volt egy hosszú hétvégém szabad, családi pótkarácsony eltöltése miatt ismét repülőre szálltam, vagyis hát előtte böröndbe pakoltam…
Van nekem néhány szép fémdobozom, kerek is, magas is, épp belefér egy üveg ital… Eredetileg mackó alakú csokis kekszek voltak benne, de némelyik nagyon hamarost kiürültek… nos, az egyikbe tettem az Füzesabonyi Rettenetest, hogy legyen már biztonságban, ha majd költözök. És betettem a szekrény aljába azt a dobozt, a többi mellé.
Amikor raktam a böröndöt, felkaptam egy ilyen dobozt, volt súlya, aha, keksz, viszek az anyukámnak belőle, kóstoló-képpen.
Hazahurcoltuk a böröndöt, 1500 km. Kicsomagolok és kiröhögöm magamat, megint nem tudtam hibátlanul hazajönni, először a telefonkártyám maradt itthon, most meg mást viszek haza… ott figyelt kérem szépen az Füzesabonyi Rettenetes a medve alakú csokiskekszek dobozában. Ép volt, sértetlen.
Jó, akkor jön velem vissza.
Azért jó neki, gondoltam, megtett már a világ körül 4500 km-t. Micsoda kalandos élet! Ráadásul az Füzesabony és Budapest között is kellett utaznia…
Január végén elköltöztem London egy másik kerületébe, de már az első táska cucc között ott volt, az elsők között látta meg az új szobámat. Gondoltam, lesz majd szobaavató buli!
Ám a terveimbe ismét késés csúszott, Madárandi beteg, nagyon beteg, mozdulni sem bír. Elnapoltam a dolgot.
Két héttel később jött a hideg copákos idő meg a szél és a fáradtság, Metahari is beteg lett. Fázott mindene, kívül a takony, belül a láz, alul az inger, felül a kótyag – nna, itt a vég.
Főnököm természetes gyógyász ötlete az volt, hogy ezt az állapotot sürgősen be kell fejezni, ráadásul az ő születésnapi partijában megmaradt viszkisüvegeket is be kell fejezni, tehát a ‘Roppant egészséges ez!’ felkiáltással nekiálltunk az égetett szeszek fogyasztásának. Az este csúcspontján lekerült a fekete kupak a piros üvegről és lecsorgott a nedű…
Mondanom se kell, meghullámzott a járda hazafelé és forrón hintázott az ágyam is, de két nap múlva már csak a kutyának volt baja.
Én meg nagyon köszönöm, hiába, a p-vitaminnál nincs jobb orvosság.
Csak esetleg több.

Advertisements

§ Egy hozzászólás ehhez: Az Füzesabonyi Rettenetesrűl

  • Vera szerint:

    Szenzációs beszámoló, szurkoltam a rettenetesnek és Neked, hogy ki győz?
    Látod a hagyományos gyógymódok mindig beválnak :-)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Az Füzesabonyi Rettenetesrűl at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: