Multikulti multikonyha

február 3, 2010 § 2 hozzászólás

Szóval múlt csütörtökön a bangla konyha, most a héten a jamaikaiból egy részlet, hát mit mondjak, minden napra jut egy meglepetés. A jobbik fajtából ráadásul.

Van ez a plantain nevű zöldség, először csak hallottam róla, kicsit később sikerült kóstolni, majd aztán szombaton vettem is belőle. Mindjárt az első önálló beszerzésem hozott egy vicces jelenetet, azóta is mosolygok rajta és közben jól elteszem a Kulturális különbségek – Mind the gap – kategóriámba.

Egyik ex-lakótársam barátnője lakik feketékkel együtt, onnan jött az infó, majd aztán a kóstolás is. Már az első falat jó volt, már akkor tudtam, hogy ez be fog vonulni a repertoáromba, mivel mind a beszerzés, mind az elkészítése roppant egyszerű és üdítő változatosságot hoz a rizs-krumpli-tészta köretkombó tányéron való megjelenésébe. Azazhogy azok már unalmasak – annak ellenére, hogy a helyes rizsfőzésről még csak a múlt héten kaptam oktatást!

Tehát nevezett növényünk zöld, az érési folyamatában lassan barnává válik, túlérett állapotában fekete – belül meg sötétsárga és truttyos lesz. Viszont minden más állagbéli tulajdonsága erősen hajaz a banánéra. Ízben viszont nem, a banán édes és cukros, a plantain nem. Legközelebb az ízéhez valamelyik édes krumpli van. Rágáskor is olyan, mint a krumpli. Az ízesítését és variációit még tanulmányoznom kell, a legelső találkozáskor csipsz formájában készítettem el (vékony szeleteket sütöttem ki olajban és kevés sóval jobb volt, mint egy zacskó Chio),  most a wikipédián láttam más változatokat is. Még jó, hogy vettem jénait ma, ki kell próbálnom megsütve is. Aztán majd sör mellé. És focivébé.

A szombati beszerzés meg úgy volt, hogy az utcánk egyik végében van egy paki boltos, akinél kint vannak a bejáratnál a zöldségek, ott megláttam és már raktam is a zacskóba. Bent a kasszánál ül a turbános, kérdi, tudom-e, hogy ami nálam van, az plantain. Bólogatok erősen, hogy tudom hát. De biztosan nem banánt akarok-e venni, érdeklődött az öreg. Nem, nem, semmi banán nem kell, én a plantaint akarom. Na jó – és ezek után is még furcsán nézett a paki, hogy mi a fenét csinálok én azzal a növénnyel. Igen, tudom, hogy fekák eszik ezt és fehérek nem, főleg nem a környék lakossága, mert itt szinte mindenki lengyelül beszél – hát hadd legyek már egyszer üdítő kivétel! Elhoztam a cuccot és a paki kijött az utcára még utánam fejcsóválva.

A vacsora ezzel együtt finom lett, ettem hozzá szalonnát és hagymás tojáskrémet. Ráadásul egy darab növény elég volt,  a másik két növényből még két vacsora kijön. További változatokról meg érdeklődni fogok a jamaikai származású kollégáimtól. Jean-Marie francia receptjei után. Mert azok is gyűlnek apránként.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Multikulti multikonyha at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: