tényleg szabadnapos voltam, semmi meki, semmi hivatal… Talán szeptemberben volt ilyen utoljára, azután utaztam haza és pörgött fel az életem. Visszajőve maradt minden ugyanolyan sebességen és simán felszedtem két hét csúszást a dolgaim intézésében.
Ez tényleg így lett, a karácsonyt is január 4-én ünnepeltük meg, aznap volt olyan alkalom, hogy melegséges-békességes-konyhábanülős-ajándékos. Átutaztam Becktonba, aztán csirkepörkölt és Avatar, az első angliai mozizás, utána vissza, melegítő alkohol, szőnyegen alvás, mint fénykoromban a kollégiumban, világmegváltó dumálás és két napig egyfolytában.
Nno. Lassan a fényképek is feltöltődnek a netre, ma megrittyentettem egy új linuxot a régi számítógépre, pofás lett, sőt, mit ne mondjak, fenemód elegáns. Végre van rendes billentyűzetem és azt az új gépet, a vindózos mütyürt félreteszem egy kicsit. Nem szeretem, nem lehet rajta rendesen gépelni és a windóz elevett nyolcvan giga helyet róla! Ez már a pofátlan pazarlás esete, főleg úgy, hogy a konkurrencia 5 GB helyen lakik és biztosabban operál. Syntax Terror vége.
Beizzítottam a mosógépet is. Kozmetikai nagyszervíz. Esetleg még főzök is. Rolling Stones uralja a zenegépet délután. Pakolászom a böröndbe. A hónap végén költözésnek indulok, ismét, immár olyan helyre, amit hosszabb távon véglegesnek gondolok. Frissen felújított lakás, tágas szoba, jó konyha és egy külön csajos fürdőszoba van kilátásban. Nem olcsó, éppen hogy tudom vállalni, de most már talán nem lesz baj a pénzzel. Jár már egy rendes ágy, ha minden igaz, az ügynökség vesz újakat. A társaság fele magyar, ahogy beszélgettünk bemutatkozásképpen, talán lesz társaságom :)
Ez most a szürke január végi hangulat-jelentés, kaptam egyébként karácsonyi pakkot a nájlongyári cimboráktól, előbb-utóbb sikerül is kinyitni… no majd a fényképekkel…
szalonnacukor 
Hirtelen olyan “csúcsforgalom” lett itt, hogy alig győzöm olvasni, remek :-)