Költözködés kellős közepe

január 30, 2010 § 3 hozzászólás

na ez van most + február 12-én fogják bekötni a netemet az új lakásba, addig csak vándornet van a zsebemben, az nagyobb irányú adatmozgásra nem képes + képek elmaradásom évekre rúg lassan + meg még a szanaszétböröndjeim is akadályfutnak

Bangladeshi barátok

január 30, 2010 § Hozzászólás

Csütörtök este vendégségben. Házassági évforduló. Kollegális meghívás volt, át is bumliztuk érte a várost, kimentünk egészen keletre, összességében azt mondhatom, nagyon megérte. Bekukkanthattam egy totálisan más kultúra konyhájába és Evan barátai remek társaság voltak, valódi idegenvezetők voltak és büszkék a bangladeshi értékekre. Az első ételes képen volt az a hal, amelyet nem tudtam teljesen megenni, több szálka volt benne, mint halhús, ráadásul jónéhány helyen roppantul csípett is. Ilish mach a neve. A currys csirke finom volt és enyhén currys csak. A legnagyobb meglepetés az volt, amikor elmondták, miért is esznek kézzel. Ők úgy gondolják, hogy kézzel enni jó, javítja az ízlelést. Azt hiszem, ezt még próbálgatnom kell, de csak a “majd” időtávban. 

Aranyos reklám a metróban

január 30, 2010 § Hozzászólás

A hernádinagy szemű maki kontaktlencsét ajánl a figyelmünkbe. Vicces kép, meg is tetszett.

Éjszakai blognyűvés

január 27, 2010 § Hozzászólás

Még öt perc és csörög az ébresztőóra

január 27, 2010 § 9 hozzászólás

csakhogy most nem alszom, mert már fél kettő óta fent nyámmogok egy marék karamellás szaloncukorral és várom, hogy az iphone-ból felkússzanak a képek bitjei a netre. Mondjuk ha kikapcsolnám a bittorrentet, kész lenne 6 perc alatt… Nyomi fotókat csináltam a szombati repülés alatt, telefonnal, miért is ne, pedig a nagygép a táskámban hevert a szék alatt. Ekkora nagy úr a kényelem. Illetve rétegesen volt hideg, alul a székek alatt járt körbe a légkondi, az easyjet airbus gépein ez általában olyan, mint a tornádó. Fent a nyakamig melegem volt, hála az új kiskabátnak. A fejemre meg ment rá a fény meg a befújás, no tegnapra ki is jött a takonypóc. Segített még a kiszálláskor realizált 12 fok hőmérséklet-különbség is, a bécsi mínusz nyert, persze kabáttépő hátszele volt. Itt Londonban csendeske plusz hat van, napsütés ma és egy kis szél. Az alvásban mondjuk ezek a tényezők nem segítenek. Ha sokat mászkáltam volna, ráfognám a jetlag-re, de inkább a nyüsszögés állapotában hagyom magam.

Közben 97 %-nál jár a feltöltés és mire készen lett, meg is van a bajom. Nekem rántotthús-elvonási tüneteim vannak. Amolyan light honvágy.

itt vannak fényképek

Meg még annyit, hogy fél kiló vajkaramellát, 99 db Sport szeletet, 12 Balaton szeletet, 5 váras csokit (Szerencsi), 13×5 db Túró Rudit, 4 csomag fél kilós tarhonyát, két rúd csípős szalámit (egyik Pick, hálaajándék lesz), egy nagy marék karácsonyfáról maradt cérnás szaloncukrot (egy zsebnyi zselés még az úton elfogyott), egy lencsefőzelék konzervet, egy nagy darab házi füstölt sonkát hoztam ki. Három könyv (egy majd megy tovább cserélés miatt), egy törülköző és egy marék ruha volt még a böröndben. No igen, meg a házipatika. Meg a Világjáró Füzesabonyi Rettenetes. Erről meg még kell majd írnom, mert akadt kalandja az elmúlt hónapban rendesen.

EZY5355

január 23, 2010 § 3 hozzászólás

azt olvastam a zinterneten

január 18, 2010 § 6 hozzászólás

de hogy pontosan hol, arra már nem emlékszem, de mindegy is, mert brit tudósok voltak a hírben, a brit tudósok pedig már egy szakkifejezés a tudomány elbulvárosodására, na mindegy nekik, viszont azt állították, hogy az év legdepresszv napja január 18-a. Nekem meg fogalmam sincs, hogy hányadika van, reggel 4:26-kor felkelek, előtte tizenegykor lefekszem, a felkelés után buszozok, majd a meki és délután haza. Közben folyamatosan a pityorkákat számolom, a meglévők a zsebemben csörögnek, a ledolgozottakat pedig órákban számolom, hogy mennyit kell még kibírni.

Fogalmam sincs, mi váltotta ki ezt a mostani pánikszerű hisztériázást bennem, ha arról van szó, hogy kasszában kell dolgoznom az étteremben, még a hideg is kiveri a hátamon a vizet. Az előző életemben nem volt gond a rendelések felvételével meg a vendégekkel. Itt viszont kritikus pont lett. Bizonyára köze van ehhez az elmúlt hat hónapnak, amelyet az első étteremben húztam le és az ottani félelemmel teli stílusnak. Sokat paráztam ott, néha úgy tűnik, indokolatlanul, de azt hiszem, az a drill, amit ott tolt a Sárga meg még egy-két másik ember, azt nem viselem könnyen, még utólag se. De ez már az én magánbejáratú szociális problémám. Bizonyára van olyan brit tudós is, aki ezzel a témával behatóbban foglalkozik, majd egyszer előkerül az idevágó szentencia.

Egyébként is dög fáradtnak érzem magam, inkább szellemileg, mint testileg, bár az se kutya, vigyorgó visszerek meg fehér hajszálak, viszont sose legyen rosszabb ennél. Vigyorgás, mi más.

Illetve napközben sokszor eszembe jut, hogy már megint nem én lennék, ha nem szerveztem volna ennyi dolgot egy időre, aztán nem ülnék a saját vackomban és sajnálnám magamat vadul és hangosan, hogy jajjmármegintelhavazok és dejólennekétsemmittevősnap…  a szombatig hátralevő napokon mind dolgozom, csütörtökön-pénteken napközben estig, aztán szombaton reggel 3-kor felkelek és elindulok, aztán csak hazaérek, mindjárt hétfőn este jövök is, kedden munka, az azt jelenti végül, hogy a jövő hét végéig minden nap sok dolgot kell tenni. A kedvenc szuttyogós időm meg továbbra is a ködös távolban figyel. Annak ellenére, hogy van olyan nézőpont, ami szerint most pontosan a ködös távolban vagyok. Hehhe. Illetve fényképek.

De az agymenés is csak addig tart, amíg a koffein bennem, azután mint a bábu, sutty, berogyok a ágyba.

Egy kis időre feladom az életem ezerfokos kontrollálását, hátha egy kicsit más lesz. És ha elmúlik az a 18-adika, utána csak jobb lesz. Végül talán annyit, ha nem olvasom azt a cikket, nem történik meg a mai hétfő.

De legalább vettem csokit. Sokat.

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for január, 2010 at szalonnacukor.