Egy lépéssel közelebb Londonhoz

november 30, 2009 § 2 hozzászólás

Eltelt az első hetem az új étteremben, hat munkanap, 50 óra műszakban. Még mindig tetszik, egészségesebben pörgős, mint a másik és végre kényelmesen nagy a hely. Vannak magyarok a kollégák között, nemcsak a főnök, itt majd lesz egy kis nemszeretem-affér, ugyanis nem rajongok nagyon a magyar magyarázásért. Ez nem fejleszt, csak visszahozza azt, ami ellen olyan sokat küzdöttem március óta.

Brixton – mondhatjuk úgy – a Central London déli alja, mármint a térképen, az emberekről még nem tudok nyilatkozni, annyi viszont hozzá jár a képhez, hogy a fővárosban két helyen járőröznek a rendőrök géppisztollyal az utcán. Az egyik a Brixton Village. De mielőtt a para elszállna, a mi éttermünk a Station nevű helyen van, ez a központ, rendőrséggel, metróval, buszokkal és boltokkal. Kamerákkal mindenhol. A Brixton Academy pedig egy saroknyira van, London harmadik legnagyobb koncertterme, híres a pop- és rockszakmában.

A jó közlekedés miatt majd szeretnék egyszer ide költözni, innen már csak fél óra a belváros. Persze picit gyorsabb is az élet, hirtelen felkeltem és felsuttyantam busszal Brixtonba, metróval a Citybe és várom az Andit. Ha nem esik, talán már nem – kinézek az ablakon – nem esik most éppen, szóval sétálunk és ha esik, múzeum. A The Strand nevű főutca sarkán dekkolok, szomszédban a Charing Cross meg a Trafalgar Square, mekiben reggeli és a netbookon az ingyen wifin tolom a szöveget. Kint most nem esik, becsukom hát a gépet, sutty kifelé. Gyorsan, itt ez a szokás, mindenki pikk-pakk közlekedik, mindennek helye van, iránya és célja az utcán és Minden Halad Előre!

Az eső foga fehérje

november 30, 2009 § Hozzászólás

Még mindig hétfő van és még mindig esik. Reggel a buszon azon gondolkodtam, hogy most már egy kicsit mindig így lesz, hogy a reggeleket egy ázott piros dobozban fogom tölteni, amikor is kint sötét van és zuhog, bent világos van és párás. Olvasok, a kabátba belevacogok, felébredek és a kávéra gondolok, aztán leszállok és beállok a konyhába és amikor majd vége lesz a neonfényben úszó zsírkergetésnek és hússzagnak, akkor majd beszállok újra egy piros dobozba, ázott lesz valószínű, aztán az majd jól hazavisz, mosok-fürdök-belefekszem, alvás.

December 3-án indul a Nagy Karácsonyi Shopping Rally, felállítanak egy norvégiai fenyőfát a Trafalgar téren (a norvégok hálásak nagyon, hogy angol katonák elzavarták a nácikat az országukból, kifejezik egy fenyő legyilkolásával), rendeznek kivilágított – csilingelős ünnepséget, este hatkor, talán lesz kedvem elmenni munka után, Brixtonból már nincsen messze. Másnap aztán az üzletek kicsinosítják az árukészleteiket, következhet az árcédula-aggatás, majd december ötödikétől eldördül a rajtpisztoly, a népek feltankolt bevásárló kocsikkal (trolley) állnak a rajtnál. Lezárják az Oxford Streetet és a Regent Streetet, kinyitják a boltokat és a Boxing Day napjáig be sem csukják őket. December 25.

Azután majd január negyedikén már mindenki kijózanodva kezdi az új évet egy hatalmas árleszállításos ráadás ámokfutással. Nekünk is eddig tart a sűrű munka, január közepéig. Utána jöhet a karácsony.

Az eső foga

november 30, 2009 § Hozzászólás

Vasárnap reggel kezdődött el, a nappal felváltva fekete hasas felhők és sötétlila fények jöttek-mentek az égen, negyedórás zuhi, majd a nap megint, ezek jöttek. Estére a víz nyert, rendületlen zuhogásba kezdett. A guruló vasdobozba menekültem, bent persze pára volt és ablakon folyó víz. Az Elephant&Castle megállónál néztem ki a bágyadt araszolásból (mégiscsak vasárnap este öt volt, már sötét és minek lenne dugó a belvárosban, ezt gondoltam és nagyot tévedtem), néztem ki az ablakon és teljesen “karácsonyi fények” hangulatba kerültem. Lent a földszinten egy babakocsis kiskölyök hisztériázott felettébb hangosan, a mellettem ülő telefonjából ömlött a kereskedelmi rádió, lengyel csajok viháncoltak egy nagy rakás nejlontáska fölött és mögöttem két magyar fickó bazmegelve szidta a londoni busz-információs táblákat (véleményem szerint egyszerűen érthetők és pontosak, a térképeknél kell egy fél percet gondolkodni, néha csak). Hát lefényképeztem ezt a hangulatot.


Ma hétfő reggel van, az eső egész éjjel nyomta, az egerek menekülnek befelé a házakba, ma kinyiffantom a harmadikat is, ha még időben hazaérek és lesz kedvem. Ha nem, akkor majd holnap folytatom. Mostantól hívhatnak akár Cicámnak is a pasik, én tudom, mi is a háttér.
Ha eláll az eső, megyek sétálni a belvárosba (Central London). Ha nem áll el, akkor is megyek, sőt többes szám!
Egyébként azt akartam leírni, hogy az Elephant&Castle megállónál van egy nagy körforgalom (roundabout), amely a felszínen a négykerekűeknek van, három sáv, meg fű, meg reklámtáblák és körben sokemeletes irodák és mégtöbbemeletes lakóházak vannak. A föld alatt van a metró meg mindenféle aluljáró az egyes épületekhez, félúton a metró és az autók között és néha az autók felett is – jár a vonat. Az aluljárók apró mozaikcsempével vannak díszítve, sorminta, kompozíció meg a minden, piros, narancssárga, citromsárga, kék, világoskék, fehér színek – nekem tetszik. Valahol van róla fényképem is, még amikor napsütésben jártam ott a tavasszal. Már akkor is tetszett.

2009 maradék vég

november 28, 2009 § Hozzászólás

Már egy ideje úgy van, hogy a hétnapos heteim hatnaposak. A jövő hét is ilyen lesz, ma már megvan a beosztás, láttam. Bruttó 46 óra, esetleg plusz órák. Ezt a hetet még össze se mertem számolni, de valahol már 45 felé járok.
Csak szólok előre, februárban majd csak 25 lesz összesen.
Ebben az évben még öt munkahét van. December 25-én minden McD zárva tart. Tehát lesz nekünk karácsony :)

a nap talált linkje

november 26, 2009 § Hozzászólás

http://fu.web.elte.hu/kultura/utas_es_holdvilag/utas.html

el is kezdtem hallgatni, mondván vajh mire emlékszem így a könyvből.. persze hogy más, tömörebb élmény. ezután pedig majd kundera következik.

Egeret fogtam lájf

november 26, 2009 § Hozzászólás

Pontosabban vettem £3-ért két agyonragacsozott papírdarabot. Aztán betelepedtem a fotelba a frissen agyonsütött pizzámmal, a géppel meg az újsággal. Kényelmesen múlattam az időt. A dög meg azt hitte, veszélytelenül futkározhat. Fél óra múlva meg is lett az eredménye a randalírnak, beleszaladt a tutiba, hogy még a szőre se fénylett az ijedtségtől. Mondjuk rondán nyüsszögött vergődés közben, de nekem be kellett fejeznem a pizzát és ki kellett szállnom a fotelból a seprűért. Hogy aztán egy jól irányzott mozdulattal…


Update 22:28
Kettőre emelkedett az elkapott egerek száma.

A költő kérdez, az olvasó nyámmogva bólogat

november 26, 2009 § Hozzászólás

Na miért néz ki így a pizza-feltét?

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for november, 2009 at szalonnacukor.