Miért nem szerelnek a búgócsigára sebességváltót?!

október 29, 2009 § 2 hozzászólás

Két hónap alatt annyi minden történt, hogy még arra se voltam képes, hogy mindezekről a meglévő fényképeket netesítsem. Mintha két év akaródzott volna ide belesűrűsödni… aztán néha azon kapom magam, hogy képes vagyok unatkozni, na jó, ezt általában a pult mögött szoktam véghezvinni két perc semmittevés közben.

Amióta megvan az új netbook, azóta van ismét vindóz (kicsit körülményes a linux-telepítés, de meg kell oldanom, mert a kisgép billentyűzetének vindózos megoldása enyhén trágya és a gépelhetetlenségtől ideges vagyok és mogorva) plusz minden más a saját lustaságom miatt van. Nade. Legalább egynegyed kupac fénykép felment a netre, újabb tárhelyre, mert az előzőek (nullától háromig) már megteltek. Feliratozást nem ígérek.

http://picasaweb.google.hu/metaharis4

A magyarországi látogatás óta érzem nagyon felgyorsultnak és kizökkentnek az időmet. Az kolbászkarácsony volt, amikor a barátaim itt voltak négy napig, utánuk megint egy szédülés (majd kifejtem, de ezen nyammogok már majdnem két hónapja, egyszercsak összeáll majd) és már megint át kell tervezni a jövőt, a madárinflu is itt kering, meg az idióta angol világ…

Közben az ágymatrac rugói virágzásnak indultak, véletlenszerűen vagy fenéken szúrtak vagy derékzsibbadást hoztak, megálljt parancsolni neki csak 35 font kiadásával tudtam, de olyan klassz matracot lejmoltam az IKEA-ban (plusz hat fontért három takarót is összesen), hogy megkeménykedett az ágyam és elmúlt benne a hideg is, ami alulról próbált felfurakodni. Valamint további tíz font kiadása után van már egy szobamelegítő ventillátoros kattogószörnyem, pont úgy néz ki, mint a Fekete Lovag a Gyalog galopp-ból.

Mindezek egymásra és egymás mellé rakásával, továbbá az ágyneműtartók bekönyvesítésével olyan kuckót csináltam, hogy nehéz onnan felkelni. Délben.

Az angoltudásom fejlesztése tele van kívánnivalókkal. Én kívánnám már a folyékonyabb tudást, de hiába toltam rá négy tequilát meg egy gint, nem lett jobb, bár az ingyen céges pia  nem egy csodaszer (október 22, crew party a bohócéknál – ma tudtam meg, hogy karácsonykor lesz még egy). Azt hiszem, kénytelen leszek átmenni egy másik étterembe, másik beosztásba, hogy javuljon a kényszerem és beszéljek még többet.

Egyébként paráztatom magam az angol téli időjárás miatt, hogy sok eső meg szürkeség és napfénytelenség lesz, ami sose szokott feldobni, csak nyűgösíteni. Ha meg kizökkenek, észreveszem, hogy milyen szép az ősz, két hete nem esett rendesen, minden csupa narancssárga, piros és barna, kész veszteség ezt neonfény alatt bezárva tölteni. Megyek is kifelé, amint lehet, remélem, a hétvégéig így marad, meg egy kicsit még tovább is. Hihetetlenül színes minden idekint és a fények is mások, mint otthon, de nagyon feldobják a várost az őszi színek. Illata nincsen az ősznek. Se.

Koordináták

október 19, 2009 § 7 hozzászólás

Gyomai (csabai) rettenetes kolbászkarácsony van. Ráadásul felzúzunk a London szemére, egy kör este fél hattól. Végre leesett ez a mérföldkő is a szívemről most kakukk énekeljen dobogást két rohanás között.
Zsu&AFK levelekkel tartozom fél nyár óta és a Józsiék Osztálynak is 3 hete tartozom, haholnap semmi világvége, akkor hamarost pótolom, tartozom persze még sok mindennel, de elvesztettem a klónozó doki számát.

Keleti üdvözlettel

október 14, 2009 § Hozzászólás

új kütyü a családban

október 9, 2009 § 1 hozzászólás

AO531-11Kis aranyos, egy kiló, fekete, sok órás akkuval, prímán lehet vele kanapéról térden böngészni, kicsit ugyan még szűk a billentyűzete, meg persze fejből kell a gombokat nyomni, de ez legyen a legkevesebb. A régi nagy hamarosan kap egy nagyszervízt, szétszedem, portalanítom és mentek róla mindent. Erről az újról meg legyilkolom a vindózt, mert lassú és a linux ubuntu mellett annyira elszoktam az újraindítástól, hogy most meg vagyok sértődve rá. Még nincs 24 órája használatban, de már hatszor kellett újraindítani. A tapilapján az oldalsó görgető sáv nem érez finoman, ebben a régi messze jobb volt. Mondjuk ekkor eszembe jut az újkütyü árcédulája és azt mondom, ennyi belefér. 229 fontért. Gyakorlatilag a kétheti fizetésemből félre tudom tenni, ha nem veszek több kaját, mint a minimál rezsis tej-kenyér-bab-csoki.

120px-Canon_PowerShot_A80Valamint érkezett velem a repülőn egy régikütyü is, elhoztam a kicsi régi digi fényképezőgépet, zsebbe még jó lesz és nagytávoli képeken kívül mást úgyse kívánok vele fotózni, ja meg ami hirtelen előkerül…

Persze most a kaján kisördög itt vihog a fülemben, minek ez a sok kütyü a kommunikációra, amikor napi kilenc órát dekkolok a mekiben és utána meg inkább bámészkodom, mint hogy élménybeszámoljak. Hja. Sóhaj. Most igaza van. De majd jól lecsapom. Akkor meg jön a másik ördög a másik fülembe, hajjaj, ígérgetni azt jól megtanultál – mondja, mintha neki is igaza lenne. Jól megvagyunk, látszik. Remélem, nem fogunk összeveszni.

(Acer Aspire One 531h)

szakadozott valóságok

október 9, 2009 § 1 hozzászólás

Akkor kedden, amikor visszarepültem Londonba, szeptember volt még, 29. Ma meg már október van és 9. Közben csak munkanapok voltak, ma az első szabad. Akkor kedden a repülőn éreztem már az orrdugulást és a torokkrákogást, melegem is volt, aztán kitört. Azt hiszem, hoztam ide egy jó kis magyarmadár-vírust, influ ez, bizony. A megfázásra gondoltam először, de mint később kiderült, a lakótársaimon is sorban végigment a dög, a kollégáim fele szintén beteg. Ezért aztán eszem a kivit, a magyar vitamint és a nyálkaoldót, meg dolgozom túlórában a tápos angolok helyett. Két pulóverrel az egyenruha alatt. A szokásos őszi/tavaszi vírustámadás szokásos hét napja helyett már a tizediken vagyok, viszont már egészen jól. Pár nap még a trüttyögés vége, aztán erősen mehetek bele az esőbe, megint.
Volt itt egy klassz kis októbereleje, meleg, napfény meg a minden, csodálkoztam is, hogy milyen jó. Két napja viszont beütött az egyenszürke. Erről azt mondják a kollégák, hogy angol ősz és angol tél. Tehát áprilisig ez lesz. Kezdem érteni, miért isznak az itteniek.
Arra gondoltam, hogy ha összekötöm az esőt a kádban fetrengéssel és a teáscsészényi ivással, teát persze tejjel, akkor talán átvészelhető lesz az évszak. Amúgy meg az itt kapható gyapjú pulóverek és felsőruházati melegségek miatt egészen jó a közérzetem. Az esőkabátom kopik csak.
Műszaki problémákról.
Sokszor alig van net este otthon, a lakótársak túlméretezett filmletöltési háborúja miatt, ehh, minek ez, nem tudom. Kihoztam magammal a filmgyűjteményem felét, a kézitáskám korlátlan súlyára való tekintettel repültem vele, aztán meg görnyedtem a Gatwick-Croydon távon, viszont végre van tartalom a filmekben, csak legyen idő nézni is. A számítógépem, az ősöreg laptopom energiabeviteli csatlakozó pontja kissé megtérdelt, a cédéíró is akadozik, de az energiaválságra való tekintettel tegnap csütörtököt mondtam és elszaladtam venni egy másik gépet.
Legalább volt értelme ennek a 55 órás munkahétnek.
Acer Aspire One netbook megy most, hamarosan tartok egy op.rendszer gyalulást, aztán már minden békességesen mehet a régi medrében tovább.
A felgyűlt élményanyaggal is kezdenem kell valamit. Főleg, hogy Madárandi is megérkezett vissza, kezdünk a csavargyárban ismét, tehát lesz fotó, fotó, fotó… A nyelvvel is haladok. Indián örömtánc majd egy másik bejegyzésben.

Magyarországi élmények

október 3, 2009 § 1 hozzászólás

A szeptember eleje hozzátartozik ehhez az egy héthez, amelyet otthon-otthon töltöttem. Az augusztus huszadikai este, a repjegy-foglalás (londonimagyarul repjegybookolás) után volt egy kis szünet, pihenés, mondván az a huszonkettedikei repülés még olyan messze van!
Kicsivel később megérkezett a kétheti fizetés, jött vele a felismerés, hát már csak egy fizu lesz az elutazásig, talán tényleg el kellene kezdeni a szuvenírek és ajándékok begyűjtését. Eme tevékenység amúgy is idejekorai cetlizést vagy elgondolkodást takar, a kevés szabadnapok egyikén városlátogató soppingolást kell tartani, néha még műszak előtti/utáni boltozást is, no meg a beleférek-e a böröndbe jelszó folyamatos ismételgetését.
Hosszú idő óta először nem kellett kapkodni, minden sikerült jó pár nappal indulás előtt. Talán még egyszer meg tudom ezt ismételni, mondjuk idén nem lesz nagy karácsony..
Tizenpáradika után eljött az, hogy majdnem minden nap dolgoztam, előre spájzoltam a pénzt. Erről több szó nem is kell.
Közben volt egy egészen kellemes dolog, munkaértékeléseket osztogattak az étteremben, az a szabály, hogy fél évente kell adni ilyet mindenkinek. Meglepődtem, mert itt képesek voltak komolyan venni az értékelés, japersze elsőnek írni nem nehéz, a következőkben talán már nehezebb lesz újat mondani rólam. Hehe, ez tipikus magyar hozzállás volt részemről. A meglepetés tárgya viszont az, amit írtak. A ‘hard worker’ nem újdonság, de az, hogy ‘extremely reliable’ – na ez az volt. Illetve a mai napig meg tudok hökkenni a szókapcsolaton.
Ezzel a lendület-zsírozással sikerült átvészelni az amúgy egyre nehezebb napokat, fáradt is voltam, a lábfájás nem jó, és már nagyon kivánkoztam olyan helyre, ahol tudok beszélni és mindenki érti!
*
Indulás előtti hétvége: a táskarámolás fejben, lista-ellenőrzés, mindenkinek betettem-e a cuccát, mit hozok listát is összeszedtem, sunyi alvások a kanapé sarkában és máris itt a hétfő… Ezt a hétfőt még egy extra munkanappal fejeltem meg, kellett menni, hát mentem, 30 font volt. Éjfélkor értem haza, gyorsan kimostam még az egyenruhát, magamra raktam a másnapi gúnyát, hátizsákot levonszoltam a földszintre, cipő kifényesítve, kistáska töltve, két óra alvás…
Négykor felkunkorodtam az ágyból, gyorsan kávé, magamra húztam a trombóziszoknit, ruhákat, utolsó csekkolás és aztán irány a szomszét vasútállomás. Thornton Heath – London Victoria – EasyBus – London Luton repülőtér. A tervezett menetrendben voltak azért ráhagyás félórák-órák, kellett is. Mekis reggeli még utoljára, angol módra. Ingyenkávé, rendben.
A Luton reptér egy unalmas szürke hangár, legalábbis ezt látni kívülről és az alsó szinten is. Andi bevásárolt csokis muffinokból, később kiderült, nem volt ez rossz döntés. A repülőn extrán finom volt és jól is esett.
A check-in és a boarding között kaptunk extra fél órát késés miatt, úgyhogy szétsoppingoltuk a szemünket a tranzitban – ferrari kocsi, szuveníres, könyvesbolt és márkás napszemüvegek között, amit végül vettünk, az egy croissant volt és némi apró csecsebecse és angol mafkó.
A repülés külön szám!
És amikor már befordult a gép Magyarország fölé, az külön vicces volt, mert elkezdett rázni a gép, mintha a krumpliföldek az égig érnének… persze tudom a turbulenciát meg a dunafölöttmindigszél-vant.
Kiszállunk, ezer fok és még a napfénynek is forróbb színe lett! Lassú makett-felhőbodrok az égen és csak két kanyarig közlekedtek rossz helyen az autók…
Aztán az első este mindjárt megkívántam a zsíros kenyeret szőlővel. Íze és illata és az otthonsága miatt.

Az októberi telihold döbbentett rá

október 3, 2009 § 2 hozzászólás

hogy itt mindenki masszívan hibbant. Szerda délutántól folyamatosan dolgozom (a nagy szabadságolás ugye itt úgy megy, hogy amíg nem dolgozol, ne is egyél, fizu nyista), a vendégek az étteremben egyre furábbak.
Vagy én tudok egyre jobban angolul és az ő tipikus humoruk egyre jobban villan – nincs határozott tudományom e téren, de hogy egy sor elmebeteg-vicces dolog történik, én meg mint a fakutya.
Két napja, sőt, már három! azon röhögök, ahogy a Sárga lesrilankázza az egyik kolléganőt, aki egyébként Shrikala. Viszont indiai születésű a csaj, minden hinduság látszik rajta, járás közben műteni lehetne és még csoszog is, habár penge a feje, csak kissé sokat beszél és fontoskodik. És azt le se tudom írni, milyen egy kínai angolja, amikor éppen nem kutyaugatást utánoz, hanem viccel. Szólval Srilanka most idecsöppent a bandába, mindenki csipkelődik vele és én is teli szájjal vihogok az új becenevén, naná, most már nem engem szívatnak. Azt hiszem, nem etikus ez, de annyira jól esik, hogy már kikerültem az alanyok közül, hogy gátlástalanul röhögök. Semmi lelkiismeret és az ő furkálása is off.
Ráadásul.
Ahogy itthon nálunk a nagyon szegénység jelzője a banglades, úgy az indiai lakosok között, akik londoni bevándorlóként élnek, ugyanilyen lesajnáló a Sri Lanka név. Hát ez új volt és még egy strigula a működő rasszizmus mellé.
Teljesenmás.
Tegnap este, amint kocogok hazafelé azzal a fáradt pingvin járásommal és még a talpam is fájt (fight volt, na), találkoztam egy villogó szem tulajdonosával, amint az éppen az angol alacsony kerítésen elhagyott félig üres pizzásdobozból húzta ki a maradékot. Őkelme róka volt. Ráadásul még vagy tíz percig azon gondolkodtam, hogy hívják ezt a dögöt angolul. És sehogyse jutott eszembe, pedig már a vakondnál tartottam, ‘aki’ gopher. Hazaértem, köszönés után rögtön hogyhíjjákarókátangolul, fox vagy mire is gondolsz, ánem-arraafolyékonyra-csakazállatnevekell….
Ma este már kettőt láttam, amint kedélyesen fosztogatják szaladgálás közben a kukákat. Érdekes, most tudatosul, hogy kóbor macskát egyet sem láttam errefelé. Ravaszdiból annál többet. A kertünkben a rókalyuk még a műholdról is látszik.
Jamég.
A masszív hibbantságról a folyományok. Az étteremvezető a legnagyobb forgalom idején egy összecsavart mosogatóronggyal hajkurássza a legyeket a kasszák körül. Eredeti angol csávó. Ugyanő a Facebook-on vicsorító vigyorral szerepel. Másik angol csávó: háromnegyedes ujjahosszú szövetkabát, alatta kockás ing, szűk fekete farmer, amely boka fölött úgy öt centivel hirtelen befejeződik, felfelé kunkorodó orrú cipő, elég alaposan koptatva orrától a sarkáig – megszólal és értelmes angolt használ (belvárosit), majd befejezi a kajarendelést és előhúz egy teletubbis bukszát, amiből fizet…
A rókát majdnem sikerült lefényképezni, legközelebb résebben leszek.

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for október, 2009 at szalonnacukor.