Present Perfect or perfect present

szeptember 7, 2009 § 3 hozzászólás

Szörnyű sok szervezkedés után végre eljutottam a Brick Lane-re. Egy kicsi körülnézés jutott, de kezdetnek ez is sokk volt. Most Monica Ali-könyv beszerzésére kovácsolok terveket. És már tudom, hogy van olyan és akkora hatás, amire csakis szájat lehet tátani és bámulni. Ringlispílben nem lehet élesen nézve követni a földet. Most ezt. Aztán majd vissza kell menni oda. Sokszor.

*

A nyár eleje óta minden vasárnap arra készülünk, hogy megnézzük még egyszer a Brick Lane piacát, ami csak vasárnap működik mindenféle borzasztó és borzongó forgataggal. Olyan a környék, hogy egy lepukkanással kezdődik, aztán a csövik és a fűszívók meg a mindenki más, aki alternak neveztetik, mindent árul, ami piacképes és még ha képtelen is, akkor is ott fekszik a lepedőn az utcakövön. Persze piálnak és kiabálnak és beszélgetnek és nembeszélgetnek és zajlik minden törvény nélkül az élet. Első látásra ijesztő, menekül is a bőr alá rejtett zsebbe pénztárca, fontos buksza, a fotógép is a táska aljára bukott, kézre csavart ridikülpánt és már megint túlöltöztük a környéket. Ilyen. Aztán amit ott kapunk, látvány, hang, illat, íz —

Nekem most olyan volt, mintha ringlispílbe kaptam volna egy helyjegyet azzal a kikötéssel, hogy mindenre élesen kell emlékeznem, négyzetméterre pontosan látni a helyet. Forgott velem a világ.

Én nem tudom ezt a Londont megszokni, hogy ennyire más minden utcasarok, holott a külső, a házsorok és a házkockák felfelé az égbe ugyanaz. És az emberek is, füstösképű és fehér, sárga, vegyes és rohanós és ottállós és traccsolós és konzum, idióta és fejhangon sipítva beszélgető csajok — mindenki bátran lehet itt akárki, sajátmaga vagy valaki más, büszkén is lehet az és fontoskodva, vagy csak egyszerűen beleél a soppingolásba, melóscipőjével rikító narancssárgában keresi a pénzt és az idiótán tuskó fiatalok, amikor péntek esténként, najó,  már csütörtökön eszméletlen részeggé választják magukat — én ezt vagy megszokom, vagy megszökni azért se fogok, mert találnom kell valakit, aki itt én vagyok.

*

Akkor hát eljutottunk végre a Brick Lane-re egy fél estére, hát ennyi volt a kezdet és ide még el kell jönnünk, de ez a koordinátaközpont is sokadik a listán, valahogy arra meg nem visz rá a lélek, hogy megint oda menjek, ahol már voltam. Mikor még mindig nem értük el az 1 %-ot a városmegismerési terveimben. Azt már tudom, hiába fogok végigmenni a térkép összes utcáján, a házfalakra rakódott múlt, majd a jövő miatt minden mindig totálisan más. Persze, hogy emiatt entitás, valahogy benne van a londonerség a levegőben, és amikor megkérdezek valakit, hogy hol lakik, mégis azt mondja, hogy egy postai irányítószám. Mint ahogy én is a CR7-be lüktetek el és vissza minden munkanap.

*

A Monica Aki meg a Brick Lane embereiről írt egy történetet, ami máris kultkönyv lett a városban. A megismert részletei alapján — érdekes, érdekel.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Present Perfect or perfect present at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: